A vendégek között pillantok meg fiúkat is, akik a korosztályomból valók, elérkezhetett az idő, hogy táncolhatunk, először édesapával, mert már a tánctéren vagyunk.

- Julia! Boldog vagyok, veled táncolhatom az elsőt, azután a húgod következik, észrevettem, vannak hozzád illő fiúk is, biztosan lesz köztűk olyan, aki táncolni szeretne veled. Ha akarna tőletek más valamit, hiszen már érettek vagytok, mondjatok nemet. – mondja, de érzek benne aggódást.

- Tudom édesapa! Dianet féltem a legjobban, mert még nem ismeri a fiúk rámenősségét, ha megkörnyékezik, akkor nemet kell mondania. – válaszolom.

- Gyönyörű vagy ebben a ruhában, és jó választás volt! Ugye figyelni fogod a húgodat, ne történjen baj. – mondja.

- Figyelni fogom, mert erről már vele beszéltem. – válaszolom.

Amikor vége a zenének, a helyünkre indulok a húgom vált, ő következik közös tánca édesapával, ahogy elkezdődik öröm nézni őket.

- Édesanyám! Jó volt édesapával táncolni, látom Diane is örül, azután ti következtek, mint szülők, azután megvárom, melyik fiú fog felkérni. – mondom örömmel.

- Igen Julia! Kíváncsi leszek én is, van pár fiú a vendégek között, az is itt van, aki érdeklődik felőled, valami Jim nevű. – mondja boldog hangon.

- Igen Jimnek hívják! Ha felkér, akkor táncolok vele, és, ha Dianet is felkéri valamelyik, a közelében leszek.

A zeneszámnak nem sokára vége lesz, így indulnak vissza az asztalunkhoz.

- Húgom! Ha már táncoltál édesapával, akkor jönnél velem, azután pihenhetünk. – kérdezem érdeklődve.

- Ha már felcsendült a következő, akkor miért ne, legyen. – válaszolja.

A tánctérhez is lépünk, neki is kezdünk, lassúszámnak nevezett veszi kezdetét, így a húgommal táncolhatok, örömérzés fog el. Közben beszélhetünk, a fiú vendégekről, és milyen típusúak lennének szimpatikusak.

Cobb, Brenda Carole 9/4/1963 Indianapolis, Indiana

Cobb, Christine 3/29/1928 Indianapolis, Indiana

A zenének vége percek múlva, az asztalunkhoz indulunk, ihassak egy kis vizet, esetleg pogácsából is falatozhatunk. A táncparketten most a szüleink vannak, öröm látni őket, ahogy Dianera nézek, az arca elmond mindent.
A táncolás után következhetett a második fogás, közben beszélgethetünk, a téma természetesen a bál.

Félórával később.
A második fogásnak vége lett, kis időt várva, a felszolgálók lassan elveszik a használt tányérokat, előkészítsék a következő fogást, ami üres üveg van, azt elviszik, és telivel cserélik. Hamarosan kezdetét veheti a tombola sorsolása, ennek mi örültünk, mert hátha valamelyik csomagot megnyerjük. Egy hölgy lép a mikrofonhoz.

- Tisztelt vendégek, elérkezett a tombola húzásának ideje is, az egyik vendégünket megkérem. - rámutat az előttünk lévő asztalnál ülő lányra, a neve Jennifer.

A lány természetesen feláll, a helyéről, indul a pulpitushoz, ahol egy kis doboz várja, ami kis asztalon van elhelyezve.

- Megkérem Jennifert, a meg kevert számokból húzza ki az elsőt. – mondja a hölgy.

Ezzel kezdetét veheti a tombolasorsolás, annyi tombola jegyet húznak, ahány család van, remélhetőleg, valamelyikben nyerünk, gondolhatom magamba.
Ahogy elfogynak a csomagok, úgy reménykedünk abban, talán mi is nyerünk.

- Már csak öt csomag van, hátha az egyik miénk lesz! – mondom.

- jó lenne, bízzunk benne. – válaszolja Diane.

Nem sokára, de végül is, az öt közül az egyik, a mi számunkat is kihúzzák, aminek örültünk.

- Julia! Elmész a csomagért? – kérdezi anya boldogan.

- Elmegyek érte örömmel, ha húgom is belegyezik. – válaszolom érdeklődve

- Nyugodtan érte mehetsz. – válaszolja Diane, boldog mosollyal.

A helyemről felállok, a jeggyel indulni kezdek, a pulpitus felé, a jegyet átadom, leellenőrzik, és át is adják a csomagot. Megköszönöm, és indulok is vissza a helyemhez, elbírom, nem olyan nehéz. Nagyjából átnézem, mit tartalmaz, majd következhet a harmadik fogás tálalása, ami húsfélék, saláták.

-----

Az óra éjfélt ütött, amikor újra lehet táncolni, a húgommal várom melyik fiú fog felkérni, de figyeljük azért a többieket is. Meg pillantom azt a fiút is, aki érdeklődik felőlem, és ha találkozok vele, akkor kedves velem, nem kell sokat várnom, közeledik az asztalúnk felé.

- Julia! Jim közeledik felénk, lehet, hogy fel szeretne kérni, táncolni! – mondja Diane.

Választ adni nem tudok, mert az asztalúnk előtt megállt.

- Julia, eljössz velem táncolni? Ha a szüleid megengedik! – kérdezi a fiú.

- Jim, én benne vagyok! Julia döntse el kivel táncolja az elsőt. – válaszolja édesanya örömmel.

- Ha ilyen szépen kéred, táncolom veled az elsőt. – válaszolom, a fiú szavára.

A kezét nyújtsa, ahogyan szokásos.

- Hölgyem, adja a kezét, egy táncra! – mondja egy kis mosollyal az arcán.

- Persze uram! Ha olyan jól táncol, ahogy kedves velem, lehet szó róla, akár egész hajnalig is. – válaszolom örömmel.

A helyemről felállok, induljunk a táncparkettre, megtéve azt a pár lépést, hamar kezdetét is veszi, a zenére való tánc.

- Julia! Együtt lehetek veled, így elmondhatom az érzéseimet, amit tudatni szeretnék veled amióta megpillantottalak, megtetszettél. – mondja.

- Jim! Tényleg így gondolod? Anya is említette, ha találkozik néha veled, érdeklődsz felőlem. Kedves vagy velem és a húgommal. – válaszolom kis mosollyal.

- Még azt kell meg említenem! Tudom, még fiatalok vagyunk, szeretnék a kedvesed lenni, a szüleidet is meg kell kérdeznem. Nem tudom, milyen az ízlésed, ha szeretnéd, barátok lehetünk, a te döntésed, nem erőltetem. – mondja.

A fiú szavát át kell gondolnom, velem kedves, a húgommal is, segítőkész is, ha meglát, a kezembe van valami, kéri hagy segítsen.

- Ahogy szépen mondtad, beleegyezek, ha már itt vagy, én is elmondanám, a válaszomat. Meg beszélünk egy időpontot, az első találkozásra, ugye nem baj, ha édesanya, elkísérne. – válaszolom.

A fiú arcán örömet olvasok le.

Connesero, Angela Maria 6/8/1974 Los Angeles, California

Cook, Bertha Pearl 12/12/1912 Perot, Alabama

A zenei számnak nem sokára vége lesz, ahogy elkezdtük, úgy tartja a kezét.

- Hölgyem! Adja a kezét, hagy vigyem vissza a szüleihez, az asztalhoz, jó volt táncolni együtt, így megkérhetem őket, időközönként, találkozni szeretnék veled. Akár így meg ismerhetjük egymást, még a szüleimnek is bemutathatom, pár randevú után. – mondja, kis mosollyal.

- Uram! Itt a kezem, és a táncot szintén köszönöm, öröm volt veled lenni, ha a szüleim továbbra is megengedik, a következőt is táncolhatjuk. – válaszolom boldog mosollyal.

Ahogy az asztaltól eljöttünk, úgy indulunk vissza.
Odaérve.

- Hölgyem és Uram! A lányukat visszahoztam, öröm volt vele táncolni, és ha önök engedik, még pár zeneszám alatt táncolhatunk, ha Julia is engedi. Így megkérdezem önöket, engedik-e a kedves lányúkkal, Juliával időközönként találkozhassak, tudom, még nem töltötte be azt a kort. – kérdezi, érdeklődve.

A családom tagjai csodálkozva néznek rám, az arcuk ezt árulja el.

- Mi örülünk, táncolhatott a nagyobbik lányunkkal, és elérkezhetett az alkalom. Mint Julia édesapja, beleegyezek, bízom, benne vigyázni fogsz rá, ne legyen baja, hátha az édesanyja is igent mond rá.

- Igen bele egyezek, már vártam egy ilyen kérést, mert Julia, még nem érte el azt a kort, így a szülőknek kell dönteni. – válaszolja édesanya.

A széket illedelmesen eltolja, a székre leülhessek.

- Ha már itt vagyok! Meg engedik, a másik lányukkal is táncolhassak, egy zeneszámig Rita Dianeval? Csak is akkor, ha szeretne velem. – kérdezi.

A húgom arcán meglepődést olvasok le, mert felkérik táncolni.

- Igen, ha a szüleim megengedik. – válaszolja, meglepődve.

Örülök is egy kicsit, mert láthatom táncolni egy fiúval, Jim ugyanazt teszi, ahogy illedelmes, adja a kezét, együtt induljanak, a tánctérre.

-----

A táncolás után kezdenek a párok vissza indulni, ki ki a maga asztalához, ígya húgom vissza űl a helyére, a következő tánchoz a szüleink indulnak, így kettesben maradunk, finoman ki tudom kérdezni.

- Húgom! A szüleink táncolnak, így megkérdezhetem, mi a véleményed az új barátomról? Tudom, hogy először meg kell jól ismernem, hogy házasság legyen évek múlva. – kérdezem érdeklődve.

- Nővérem! Ahogy alkalmam volt táncolni vele, mondhatom, jól választottál. Rólad áradozott, elmondta mióta tetszel neki. Boldogságot érez, ha téged lát vagy veled van, mint a mai napon is. – válaszolja boldogan.

Ahogy a húgom mondja, tényleg kedvel engem.

- Diane! Elmondhatom, tényleg kedves, és tényleg tetszik, pár ismerős lányt megkérdeztem, mit tudnak Jimröl! Mindenki jó véleménnyel voltak.

- Ez tényleg jó hír, sok boldogságot kívánok, remélem, sokáig fennmarad ez a barátság köztetek.

- Húgom! Most jutott eszembe! Remélem te is hamar megtalálod azt a valakit, aki társad lesz, és általa meg ismerheted azt az érzést, amit szerelemnek is mondanak. – mondom, ezzel is biztatva.

Átölelem, és puszit adok az arcára.

Cordell, Mabel Joy 3/14/1962 Indianapolis, Indiana
Cordell, Natasha Lana 8/17/1976 San Francisco, California

A szüleink nem sokára visszaérnek, a következő felszolgálás, a desszertek, amit már kezdenek kihozni, így sok finomságot falatozhatunk.

- Gyermekeim! Ugye jól érzitek magatokat, a bálon, mi igen! – mondja édesanya.

- Igen édesanya, jól érezzük magúnkat, megérte eljönni, mert az a fiú, aki érdeklődik rólam, itt van, táncolhattam is vele, a húgit is felkérte. Nagyon örülök neki, hátha Diane is megtalálja azt a személyt, aki barátja lesz, és általa a szerelmet. – válaszolom, boldog mosollyal.

A beszélgetésben, és táncolásban, az idő így telik, elérkezik az idő, már hajnalodik, a vendégek, lassan indulni kezdenek haza, de a tánc parketten még vannak, így egy ötlet jut eszembe.

- Diane! Lassan mi is indulunk, de még utoljára táncoljunk, hátha valamelyik fiú felkér táncolni, még utoljára.

A szavamat nem tudom befejezni, mert két fiú jelenik meg az asztalúnknál, az egyik a barátom Jim.
A leendő barátom, ugyan úgy kér fel táncolni, ahogyan először tette.

- Bemutatkozok! Jonathannak hívnak, Jim testvére vagyok, felkérhetem a másik lányt táncolni? Ha a szülei megengedik! A bátyám mondott pár szót a leendő kedveséről, így felkérhetem a húgát? – kérdezi, kis mosollyal az arcán.

Így a húgom is táncolhat utoljára, még hozzá Jim testvérével.

- Diane! Nyugodtan mehetsz táncolni, így Jonathant megismered, a szüleit ismerjük, tudjuk jó neveltetést kapott. – válaszolja édesanya.

A húgom feláll, így együtt indulhatunk.

- Húgom! Remélem örömed lesz Jonathanba, már van egy hódolód, érdemes volt eljönni. – mondom büszkén.

- Igen nővérem! – válaszolja boldogan.

A tánctérhez érve, hírtelen kezdetét veszi a zene.

- Örülök, a húgom táncolhat egy fiúval, most még így utoljára, nem gondoltam volna, látom, jól érzi megát. – mondom boldog kis mosollyal.

- Igen Julia! Jól látod, én is ezt gondolom az öcsémről, felszabadultan táncol, a bálon az egyik rokont kérte meg. Először nehéz volt az öcsémnek, azért is! Mert a húgod tényleg helyes, akár barátok is lehetnének, nézd, őket mintha megértenék egymást. – válaszolja az ő kedves hangján.

Amit a kedvesem mond, egyet értek vele, ahogyan látom őket, megkönnyebbülve teszik, és jó látni őket.
Elérkezik a tánc vége, így visszakísér a kedvesem az asztalunkhoz, az öccse is így tesz.
A húgom arca mindent elmond, én örülök a legjobban.