Cordell, Barbara Jeanne 8/14/1938 Grand Rapids, Michigan
Cordell, Richard William, Jr. 9/2/1964 Indianapolis, Indiana
Cordell, Rita Diane 9/18/1962 Indianapolis, Indiana
Cordell, Julie Rene 7/28/1961 Indianapolis, Indiana

A történet egy másik távoli városba folytatódik Pasca nevű településtől kicsit távol, másik államban ahol Jones tiszteletes látta meg a napvilágot, a neve Indianapolis. A naptár 1975-ös évet mutat, nagy tél van, azok merészkednek ki az útra, akiknek lovas szánnal rendelkeznek.
Bemutatkozom: A nevem Cordell Julia Rene, tizennégy éves vagyok, ahol születtem város Indianapolisnak hívják, a város külterületén lakok a szüleimmel, és a húgommal, közepes gazdaságúnk van, különböző álatokkal. Az én kedvencem a ló, édesapát Richardnak hívják, édes anyukámat Barbarának, a húgomat Rita Diane ő tizenhárom éves.
Vasárnap van, így a közös reggelin megbeszélhetjük a dolgainkat, esetleg a feladatokat, a Cordell család közösen reggelizhet, mert előtte meg volt etetve minden állat.

- Gyermekeim! Ma vasárnap van, közösen mit szeretnétek megtenni? – kérdezi édesapa.

- Mehetnénk abba a közösségbe, ami nem régen alakult, mert a vezetője bárkit elfogad, akiről a kormány lemondott. Így minket is, esetleg megpróbálhatjuk, beszélhetnénk a vezetőjével, valami Jones tiszteletesnek hívják. – válaszolja Dia, a húgom.

- Nem is lenne olyan rossz, egy egyházi közösségbe tartozni, pár ismerősöm az osztályból, pár hete kezdték el, és azóta örömmel mennek, a neve Népek temploma, még fekete bőrűek is vannak közötte. – válaszolom.

- Jó javaslatnak tűnik, ha jól emlékszem tizenegy órakor kezdődik, és egy órás az istentisztelet, azért tudom, mert pár ismerősöm jár a közösségbe, és a véleménye szerint nagyon jól érzi magát. – mondja édesanya, az ő kedves mosolyával.

Édesapát nézve, biztosan elgondolkozik, a fali órára pillantok, ami kakukkos, nyolc órát mutat.

- Ugye van ünneplő ruhátok, próbáljuk meg, hátha minket is befogadnak! – válaszolja édesapa, érdeklődve.

A hírnek örülők.

- Igen, van! – válaszolom.

A reggelivel végezünk is nem olyan sokára, amíg a szüleink a konyhában az asztalt elrendezik, addig a húgommal a szobánkban, kiválasszuk azt a ruhát, ami megfelelő, az imádságra.

Már a kiválasztott ruhában vagyunk, a lovas szekéren is nem sokára, amin szán van, mert a városnak azon a részén lakunk, ahol csak ilyen módon lehet a közlekedés.
Meg is érkezűnk nem sokára.

- Édesanya! Ugye oda mehetünk a többi lányokhoz, amíg az előadás nem kezdődik. – kérdezem érdeklődve.

- Igen, addig oda mehettek, addig én meg beszélek pár dolgot Caroll nénikétekkel. – válaszolja, mosollyal az arcán.

Nem sokára a barátnőinknél vagyunk, köszöntjük őket, ahogy kell illedelmesen.

- Szervusztok, ugye várjátok az előadást? Mi most vagyunk itt először! Mondjátok milyen? – kérdezem Eleonoret érdeklődve.

Eleonoreval osztálytársak vagyunk, a húgom is, azért jöttünk, megnézzük, mit hogyan tesznek. Kíváncsiságból is jöttünk a szüleimmel, a nagynénénk is tagja a vallási felekezetnek, így van ismerős, a vezetője valami Jim Jones nevű személy.
A felekezet neve: Népek temploma, ahol a legtöbbje fekete bőrű, az első meg figyelésem alatt lehet ezért is lett alapítva.

- Jó, hogy eljöttetek a szüleitekkel, sok tagot ismerhetsz meg, ha elérkezik az idő, még fiút is megkedvelhetsz a közösségből. – válaszolja a lány örömmel.

- Igazad lehet! Lassan elérem azt a kort, amikor fiúval barátkozhatok, ugye ti is akkor választotok párt? – kérdezem érdeklődve.

A húgomon kívül még vannak lányok, és fiúk vegyes életkorral, megtárgyalhatjuk, amit kell, így már tudok pár dolgot. Elérkezik az idő, belépjünk a terembe, így azt kezdem tenni, amit a többiek, mert első alakalom hogy részt veszek. A látottakon elcsodálkozok, a terem nagy, inkább tágasnak mondható, ahogyan megfigyelem, nincsenek külön a fekete bőrűek, hanem egymás mellett a fehérrel. Elérkezhetett az idő, amikor a pulpitust a vezető, Jonas tiszteletes foglalja el.

-----

Először is végig kezd nézni a megjelenteken, én a második sorban ülök, a szüleimmel, úgy gondolom, lehet barátság testvérek között.

- Testvéreim! Köszönöm, hogy itt vagytok, beszéljünk arról a dologról, ami fontos mindenkinek, az együtt élés. Nem csak családon belül lehetséges, a szülő gyermek között, máshogyan is lehet. Olvastam pár hírességről, annyit kell hozzá fűzni, ahhoz hogy megvalósulhasson, tennünk kell érte. Azt, ha befogadjuk azokat a testvéreinket, akiket a társadalom nagy része lenéz, ezért hoztam létre ezt a vallási felekezetet, így bebizonyítható az a dolog, minden ember egyenlő, és egyenlő joga van. – mondja a tiszteletes.

Azután folytassa tovább, miért szeretne segíteni a Népek temploma nevű felekezet. Ahogy mondja, örülök neki, tényleg akarja, amit hirdet.
Amikor elmondja beszédét, a következő dolog kezd következni, az éneklés, amiben dicsőíthetjük istent, és azt a cselekedetet, amit Jones tiszteletes ad mindenkinek.
Nem gondoltam volna, jól érzem magam a közösségbe, ahogy figyelem a szüleimet, és a többieket látom rajtúk, a boldogságot, és a húgomon is. A gyülekezeti egy órának vége lesz, akik a tiszteletessel szeretnének beszélni, azok meg is teszik. A helyünkről felállunk, a szüleimen változást veszek észre, mert mosolyt pillantok meg.

- Édesapa! Jó, hogy eljöttünk, boldog vagyok, látom azt a sok embert, nem számit a bőr színűk, öröm látszik minden arcon. Kérlek, vegyünk részt minden összejövetelen. – mondom örömmel.

- Julia, ezt jól mondtad! Igen, minden vasárnap, így megismerhetünk mindenkit, akár barátság is kialakulhat. – válaszolja édesapa, mosollyal az arcán.

A hírnek nagyon ürülök, boldoggá tett, mert a húgomon láthatom a boldog mosolyt Rita Dianeröl, én Dianenak hívom.

Castillo, William Richard 2/19/1944 Brownwood, Texas

Catney, Georgia Mae 10/26/1917 Dexter, Arkansas

Iskolában szünet van, de ekkor sem pihenhetünk, mert a szülőket gazda bálba hívták meg, így minket is a gyerekeiket, a meghívásnak örültünk, és ha lehet táncolni, akkor a húgommal, vagy édesapával. Amíg a szüleim megbeszélik, mit vigyenek a tombola nyereményhez, mert bármit fel lehet ajánlani. Meg beszélhetjük ketten, milyen ruha legyen rajtúnk, a szobánkban vagyunk.

- Húgom! A bálra milyen ruhát válasszak? Talán azt, amit a gyülekezetben vettem fel? – kérdezem.

- Nővérem, megfelel az a ruha is, amit a gyülekezetben volt rajtad! Te is vedd fel azt, amit viseltél, az is lehet, a bálon meg ismerkedel pár fiúval, akár meg is tetszhet. Feltételezés, ahhoz, hogy nekem legyen, pár évet várnom kell, de lehet, te fogsz ismerkedni a bál során. – válaszolja Diane, kicsit szomorúan.

- Szerintem neked lesz hamarabb, mert van pár lány ismerősöm, és nekik van fiú testvérei, ők mondták.

- Tényleg így gondolod? – kérdezi boldog mosollyal.

- Igen, de majd meglátod. – válaszolom.

Azt követően mást is meg tudunk beszélni jó testvér módján, lassan kezdjük előkészíteni a ruhát, kettesben vagyunk, így egy ötlet féle jut eszembe, ha már elértük azt az évet,lehet barátunk.

- Húgom, tudom, még fiatalok vagyunk, milyen típusú fiút választanál, ha elérkezne az a pár év? - kérdezem érdeklődve.

- Julia! Ez a dolog volt már eszembe, de nem akartam említeni, hátha nem akarsz erről beszélni. Örülök, hogy megemlítetted, a havonta történő dolog is érzelmi változást hoz, lehet ez is az oka, fiúval barátkozzunk. – válaszolja.

Ha már a női téma felhozódott, így nyugodtan beszélhetünk, a húgomat boldognak látom. Van lány testvérem, jó érzést ad, így megbeszélhetjük az érzéseinket.

-----

A bál napja elérkezik, ami karácsony hetén, és annak is a hétfői nap, a helyszínnek a városban működő ifjúsági háznak nevezett épület. Az időpont délután hatóra.
Délután két óra van még, amikor kezdek öltözködni a közös szobánkba, inkább kezdünk öltözködni.

- Húgom! Ugye várod a közös táncot édesapával? A szokást tudjuk, először a családfő táncol a lányával, azután a vendégek közül felkérhetik. Biztosan lesz pár olyan fiú, aki téged kérnek fel. – mondom büszkén, egy kis mosolyt is megvillantok.

- Drága nővérem, jó lenne egy ilyen, de te vagy az idősebb, először te fogsz táncolni, biztosan neked is van titkos hódolód. – válaszolja az ő kedves hangján.

Már készen felöltözve öleljük át egymást.

- Ugye viseled a kendőt, én most is használom, tudod a biztonság kedvéért. – mondom.

- Igen, én is használom, a biztonság kedvéért, ahogy számoltam, valamikor jövő héten kell, hogy megjöjjön. Mit fogsz tenni, ha lesz rámenős, és az is lehet, ha meg lát ebben a ruhában, mást is akarhat, tudod, hogy értem. – válaszolja.

A húgom szaván elgondolkozok.

- Lehet, igazad van, nem tudni, kik lesznek a meghívottak, és mit fognak gondolni, ha meglátnak ebbe a ruhába. – mondom.

- Tudod mit! Ha nem lehetünk együtt, akkor figyeljük egymást, és ha a fiú mást szeretne töllűnk, el szeretne csalni, hogy beszélni szeretne velem, ne tegyük, mondjunk valami okot, hogy meg értse. – mondom féltő hangon.

- Jó ötletnek tartom! A nővérem vagy, és tudom szeretsz, féltesz a rossztól, a bálokban védtelenek vagyunk, de, ha kifogunk egy erőset, bánthat is. – válaszolja, érezek benne szomorúságot is.

Azon leszek, megvédjem a húgomat, olyan időkben vagyunk, ami bármi meg engedett a fiúknak, hiába tizenhárom vagy tizennégy évesek. Biztosan érettként látnak minket, mert volt olyan alkalom, egy bálon erőszakoskodtak egy tizenhárom éves lánnyal, ezt szeretném elkerülni. Ünneplőbe öltözve hagyjuk el a szobánkat, hamar len is vagyunk a konyhába, az ajándék elő is van készítve, amit tombolán lehet nyerni.

Chaikin, Gail Stephanie 2/26/1961 Los Angeles, California

Chaikin, Phyllis 5/6/1939 Los Angeles, California

Az indulás ideje elérkezik, indulhassunk a bálba lovas szekéren, az ajándékcsomag is már a szekéren van, már indulunk is, a húgom mellettem foglal helyet, megbeszélhetjük, mi legyen a menetrend, mert nekünk az első alkalom lesz. Nem sokára meg is érkezünk, már vannak vendégek.
Az ajándékcsomagot a húgommal együtt visszük, az épületbe be lépünk, egyenesen oda, ahol rendezni fogják a bált, édesanya mutatja hová kell tenni, le is tesszük, addig édesapa vesz addig pár tombolát.

- Rita! mi is vegyünk tombolát, hátha valamelyikünk nyer, legalább megpróbáltuk.

- Rendben van, vegyünk!

Lassan elfoglaljuk a helyünket, a szemeimmel körbenézek a terembe, kit ismerhetek meg, megpillantok két családot. Az asztal meg van terítve, így pohárba öntök vizet, a kancsóból.

- Gyermekeim! Mielőtt neki kezdhetünk az első fogásnak, előtte még beszédet fog mondani, a Gazdálkodók szövetségének elnöke. – mondja édesapa.

- Tudni fogjuk, mit kell tenni, azért vannak vendégek, szép szerível. – válaszolom.

Az elnök meg is érkezik, a mikrofonhoz lép, hirtelen csend lesz.

- Tisztelt Hölgyeim, és uraim, vendégek! Örülök annak, elfogadták a meghívást a Földgazdálkodók minden évben, megrendezett év végi báljára. Ugyan úgy, mint mindig tombola is várható, a családok nyerhessenek kis csekélységet. Azt is meg kell említenem, a bál hajnalig tart, bármi megengedett, még a tánc is, éjfélkor tűzijáték, aki fáradt lesz, azoknak van külön kialakított helyiség, meg pihenhessenek. – mondja.

Az elnök folytassa tovább, elmondja milyen teljesítés történt a különböző ágazatokban.

Félórával később.
Az utolsó szót kimondva, vége a beszédnek, int a konyha vezetőjének, hozhatják a fogásokat, az első a leves. Hirtelen kis zaj veszi kezdetét, akik a levest megkapták, a kanalak csörgése, és beszélgetés is kezdetét veszi, ahogy a vendégekre tekintek. Figyelni tudom, ki mit tesz, az első alkalom, hogy a gyerekek is részt vehetnek, a bálon.