Az ebéd készen van, az asztal meg van terítve, nem sokára édesapa is haza érkezik, megebédeljen, és visszatérjen dolgozni a birtokra.

- Fiam! Remélem, jól érezted magad Janettéknél? – kérdezi édesapa.

- Igen édesapám! Jól telt, még egy vallási felekezetben is voltam, a vezetőjének megnézhettem az előadását. Jól éreztem magam, ugye jössz velem a következő szombaton? Ha nem kell dolgoznod. – válaszolom.

- Gondoltam egy ilyenre egyházi felekezetben megnézni, hogyan működik, nem akarom halogatni! Mond fiam, milyen volt az egy óra? – kérdezi, érdeklődő hangon.

- Nagyon jó volt, és fekete bőrűek is vannak, ott mindenki egyenlő. A vezetője azt is mondta: Szívesen segít mindenkinek, akinek rossz sorsa van, nem csak itt van gyülekezete, hanem California államban három helyen. – válaszolom.

Ebéd közben, amit lehetett elmondott, így remélem kedve lesz eljönni.

Buckley, Loreatha 7/16/1957 Indianapolis, Indiana

Buckley, Minnie Luna Mae Murral 5/6/1941 Forest, Mississippi

Elérkezik a következő szombat.
Reggel hatóra van, amikor ébredezni kezdek, első az, elvégzem a dolgomat, azután irány a fürdőhelyiség, a ruháimmal lépek be, majd leteszem a kád mellé, a székre, így a kezemhez közel van minden.

A mosakodással hamar végzek, már felöltözve lépek ki, azután irányt veszem a konyhához, az óra hetet mutat, így neki kezdhetek a reggeli készítéséhez. Először a kávét főzöm le a szüleimnek, mert, ahogy megfigyeltem tüllűk, azután kezdődhet számukra a nap. A kávé hamar le is jön, pohárba öntöm, két kockacukrot teszek bele, látom maradt egy kis kortynyi, így megkóstolom, miért kezdik így a napot. Anya lép be a helyiségbe, így csodálkozok is, lehet, hogy a kávé friss illatát érzi, a poharat kezébe veszi, a szekrényből vesz ki darabka kenyeret, megeszi, azután kezd kortyolásba.
Később veszi észre a változást, hogy én főztem.

- Fiam! Most veszem észre, te főzted, nagyon finom, jól eltaláltad az arányt, ha maradna egy kicsi, azt nyugodtan megihatod. – mondja édesanya, boldog mosollyal.

- Köszönöm, akartam említeni. – válaszolom.

Ahogy édesanya mondta, kezembe veszek darabka kenyeret, megrágcsálom, lenyelem, azután kezdem kortyolni.

- Édesanya! Ez a kávé tényleg finom. – válaszolom örömmel.

Hallani kezdem édesapa hangját, közeledik a konyhához.

- Jó illatot érzek, édesem te főzted? – kérdezi.

- Nem én főztem, a fiúnk készítette, amikor neki kezdtem volna, már ki volt mérve. – válaszolja édesanya, boldog arccal.

A közös reggelizés után, kezdünk készülődni, ellátogassunk a vallási felekezetbe, meghallgatni a vezetőjének előadását. Így megláthatom azokat, akik a környékünkön laknak.

- Ha már mindenki elkészült, akkor ugye indulhatunk? – kérdezi édesapa, boldog tekintettel.

- Én elkészültem. – válaszolom.

Időben indulunk el, boldog vagyok, mert a szüleim igent mondtak, és együtt mehetünk.

Nem sokára meg is érkezünk az épülethez, azért vannak már, belépünk az épületbe, a szüleimet így vezethetem, a teremhez. A szememmel figyelni kezdem, a vendégek mit tesznek, így én is azt fogom tenni, nem sokára meg is pillantom a lányt, Janetet, a szüleivel jött mint mindig, így oda lépek hozzá.

- Szervusz, Janet! A szüleimmel jöttem, ha szeretnéd, bemutatlak nekik! – mondom boldog tekintettel.

- Szervusz, Davis! Szívesen megismerném, csak akkor, ha a szüleim is megengedik. – válaszolja örömmel.

A lány szülei bele egyeznek, így oda vezethetem a szüleimhez, kezdem is bemutatni. A szüleim örülnek, mert személyesen is megismerhetik azt, akit rossz helyzetből mentettem ki.

-----

Elfoglalhatja mindenki a maga helyét, van még öt üres hely, kezdetét is veszi.

- Testvéreim! Köszönöm sokan eljöttetek, dicsőség számomra, azért hoztam létre ezt a felekezetet, segíthessek azokon, akik rászorulnak, és rosszul bánnak. Segítsek a szines bőrűeken is, a társadalom elfogadja, a tapasztalatom azt mondja, nehéz számúkra a beilleszkedés, itt a közösségben mindenki egyenlő.

Ahogy pár osztálytársam szüleit nézem, a szemeik felcsillantak, azért is választhatták ezt a közösséget.

- Akik továbbra is el szeretnének jönni, azokat szívesen fogadom, fogadjuk, legyen bármilyen probléma, van pár barátom egyes hivatalokba. – mondja.

A szüleimet így figyelhetem, látom, róluk örülnek, én is az voltam. Abban az egy órában olyan érzésem van, mintha másik világban lennék, elfeledteti, hogyan élünk. A tiszteletes beszédével az idő telik, a végén egy közös éneklésbe is kezdünk, a közösség vegyes, mert az összetartozás nevű valami van jelen.
Egy órával később.
Nem sokára vége lesz az összejövetelnek, a tiszteletes, még a szószéknél van.

- Testvéreim! Bejelenteni valóm van! A Népek temploma nevű vallási közösség, nem csak itt van, hanem az ország másik végén, Californiában, három helyen, a javaslatom, az lenne, földterületet kellene szerezni, ahol egy helyen lennénk, itt meg ismerne mindenki mindenkit, ha felépülne a felekezet épülete, ahol elférne közel ezer fő. A következő találkozáson ezt a javaslatot, megbeszélhetnénk. – mondja.

Azután, kezdi elhagyni a szószéket, és a terem ajtaja nyílni kezd. Azt jeleni, mehetünk, a szüleimet boldognak látom, én is az vagyok.

- Fiam! Az egy óra alatt, nagyon jól éreztem magam, jó, hogy említetted. – mondja, boldog mosollyal, édesanya.

A hírnek természetesen örültem.

Cannon, Vities Rochele 11/3/1962 Los Angeles, California

Carey, Jeffrey James 12/12/1950 Flint, Michigan

Nem sokára haza is érünk, édesanyának segítek, az asztal meg terítésében, az ebéd megmelegítésében apukám is segít. Percek múlva, már minden kész van, az asztalon van minden. Először édesanya tesz a saját tányérjába, azután majd édesapának, és nekem. Az ebéd, krumpli leves, a második fogás, rizsa, és hús.

- Fiam! Ugye tudod, mit szoktunk tenni, a közös ebéd előtt? – kérdezi édesapa.

- Igen, tudom, imával kezdünk. – válaszolom.

- Ki mondja el ma, én vagy te fiam? – kérdezi édesapa.

- Elmondom én.

- Jól van fiam!

Először is át kell gondolnom, mit is mondhassak.

- Urunk teremtőnk! Áld meg ezt a családot, és minden olyan személyt, aki két kezével, megteremti, a minden napi kenyérnek valót. Te segitel mindenben, hogy az asztalra kerülhessen, segítsd a közösséget is, amiben megtanulhassak azt a valamit, ahol együtt lehetnek a különböző bőrszínű emberek. Segítsd Jim Jones tiszteletest, aki a szegényeket befogadja, adj erőt mindenkinek a megbocsátásra, azoknak is, akiket megbántottak. Aki ételt-italt adott, annak neve legyen áldott, Ámen.

A szüleim is mondják, a végét is.

- Fiam! Ezt jól mondtad, akkor neki is kezdhetünk, az ebédhez. – mondja édesapa.

Együtt kezdünk falatozni, megbeszélhetjük, milyen feladatot végezzünk a közösségbe.

- Megígérem, minden szombaton elmegyek a gyülekezetbe, elmegyünk, a munkámat úgy fogom be osztani, a szombat szabad legyen. – mondja édesapa.

A hírnek örülök, boldoggá tett, már nyugodt lehetek.

-----

Édesapa, ebéd után mindig lepihen, így édesanyának segíteni tudok, nem csak az asztal el rendezésében, hanem a mosogatásban.

- Fiam! Ha az asztalt lepakoltad, akkor szabad vagy, és azt tehetsz, amit jónak látsz, akár a szobádban le is dőlhetsz. – mondja egy kis mosollyal az arcán.

- Készen vagyok nem sokára. – válaszolom örömmel.

Nem sokára tényleg készen is voltam, rendben lett az asztal, így indulhatok a szobám felé, lepihenjek. Át tudjam gondolni, azt a dolgot, amit a tiszteletes mondott, nem is lenne rossz az a tény! Minden közösségi tag egy helyen lenne, az ágyamon, a hátamon fekszek.

Egy órával később.

Ébredezni kezdek a jó pihenésből, az ágyamról felkelek, és indulni kezdek le, hátha édesanyának segiteni kell valamiben, abban segítsek még édesanyának, a konyhába lépek, anyával találkozok.

- Édes anyukám! A pihenés közben arra a feladatra gondoltam, amit a tiszteletes említett.

- Mire gondoltál fiam?

- Arra! Megvalósulhasson az a terv, minden közösségi tag, egy helyen lehessen, távol minden rossztól. Lehetne tagdíjból is a költséget összegyűjteni, akiknek nem olyan a helyzetűk, ők keveset fizessenek. A megbeszélés akár az iskola torna termében lehetne tenni. – mondom boldogan.

- Fiam! Jó ötletnek tartom, meg lehetne próbálni, akár az államtól is kérhetnénk valamilyen támogatást, és akár abból, futná. Hiszen van olyan ismerősöm, másik vallási közösség tagja, az államtól kértek segítséget, és meg is kapták. – válaszolja.

Édesanyám megdicsért, jó érzés számomra, nem sokára oda teszem a főzőben a kávét, egy időben édes apa is megérkezik. Így a javaslatomat elmondhatom neki, tudhasson róla, az is lehet, a szombati összejövetelen elmondja.
A kávé nem sokára le is fő.

Elérkezik a következő hét szombatja, amikor édesapa el tudja mondani a javaslatomat. Az ünneplő ruhánk rajtunk van, így indulni is kezdünk a gyülekezethez, amit kell vinni, azt természetesen visszük.

Nem telik bele sok idő, megérkezünk, mert tüllűnk, nem olyan messze van. Ahogy illik, üdvözöljük egymást, így meg ismerhetem a többieket. Percek múlva meg érkezik Jones tiszteletes.
Én a többi gyerekhez indulok, akik társaságban vannak, így mást is megbeszélhetünk. Elérkezik az idő, elfoglalhatja mindenki a maga helyét.

- Testvéreim! Köszönöm, hogy eljöttetek, jó érzés számomra ez a sok tömeg, mielőtt elkezdjük az imát, előtte megvitathatjuk, a múlt szombaton meg említett dolgot. – mondja a tiszteletes.

Addig nézem a többieket, milyen javaslatokat említenek meg.

- Édesapám! Ugye te is elmondod, amit említettem, hátha elfogadják. – mondom suttogva.

- Legyen akkor, elmondom. – válaszolja.

Édesapa feláll, majd a tekintetek rászegeződnek.

- Barátaim, én is mondanék egy javaslatot! Inkább a fiamnak az ötletét, arról lenne szó, tagdíjat gyűjthetnénk, akinek olyan az anyagi háttere, az keveset adjon, mind ezt füzetbe írnánk. A feleségemnek az ötlete, hogy esetleg támogatást is kérhetne a gyülekezet, hátha megadják. – mondja édesapa.

Hírtelen csend lesz, azért is, átgondolhassák az említett javaslatot.

Percek múlva Janette édesapja töri meg a csendet, aki jó ötletnek tartsa. Az arcokat látva, azt veszem észre, jó javaslatot mondtam. Még a tiszteletesnek is tetszik.