Ami fontos volt, meg tudtuk beszélni, de arra is rá kellene térni, hogyan jutunk el Guyanaba, ha ő is benne lesz a csoportba. Szabályok lesznek, amit be kell tartani, éppen szombatot ír a naptár, és októbert, közös randevút beszéltem meg Jimmel a barátommal, a város központba, az emlékszobornál. Hamar oda is érek, nem kell várnom sokat, amikor megérkezik, egy csokor virággal.

- Szia, Julia! Örülök, hogy láthatlak, elfogadod ezt a kis csekélységet a barátságunk jeléül, mert ha látlak, akkor boldogságot érzek, ezzel szeretném kifejezni, mennyire szeretlek, és fontos vagy számomra. – mondja, kis mosollyal az arcán.

A virágnak örülök, így kezembe is veszem, közös az érzésünk, a szeretetét kinyilvánítja mindig, amikor találkozunk, mindig meglep egy kis csekélységgel.

- A virágot köszönöm! Én is örülök neked, amikor találkozunk, kapok valami ajándékot, akkor is, ha a húgom is velem van. – válaszolom boldogan.

Az arcára puszit adok, leülünk a padra, a kezemet megfogja.

- Kedves Julia! Örülök annak a legjobban, hogy a vallási közösségnek vagyunk a tagja, amit lehet, együtt megtehetjük, elfogadtál barátnak, a húgod az én öcsémet, látom róla boldog, ha Dianeval van. Remélem ez a barátság sokáig fog tartani. – mondja kedves hangon.

- Amit mondtál, én is így érzem, ugyan azt látom a húgomról, amit te Jonathanról. Azért kértelek itt találkozzunk, megbeszéli, hogyan tudnánk eljutni a távoli Guyanaba, amit biztosan Johnestownnak hívnak. – válaszolom.

- Jó hogy említetted! A szüleimtől halottam, nincs meg még a teljes összeg, ami az utazáshoz elég lenne, mert, ahogy a térképen láttam, legalább háromszor kell átszállni, ha a repülőjáratot válasszuk. Még hol van az ennivaló! Ahogy átgondoltam, le kell mondanunk, pedig jó lett volna minden testvérrel találkozni. – mondja kicsit letörten.

Amit a kedvesem mondott, szomorúvá lett, mert úgy vártam, hogy együtt leszünk. Megtalálhattuk volna azt a helyet ott a távoli helyen, ahol a várt érzelmeinket együtt megtehettük volna.
Nem tudom, mit tegyek!

Elérkezik a vasárnap az istentisztelet napja, így megkérdezhetem a tiszteletest, ha Guyanába leszünk, ott milyen feladatok várnak ránk. Az is lehet, hogy ugyan azt kell, amit a község végén építettünk, és gyakorlásként fogunk kipróbálni. Csak magunkra kell számítani, kezdünk készülődni, így azt jelenti, ünneplőbe kell menni, azt kell felvenni. A húgommal vagyok egy szobába, így megkérdezhetem a véleményét Jonathanról.

- Diane! Kettesben vagyunk, így megkérdezhetem tőled, a véleményedet akarom tudni a kedvesedről, Jonathanról. Azért is, mert együtt vagy vele, tudom, vannak érzéseid iránta.

A kérdésemre felcsillan a szeme.

- Juliám! Nagyon boldog vagyok vele, érzem, hogy szeret, és én is nagyon, ha megfogjuk egymás kezét, nagyon nyugtató, és örülök, hogy megismerhetem. Amit szeretnék, azt megkapom, látom róla, hogy boldog. – válaszolja mosollyal az arcán.

Az öltözéssel hamar végzek is.

- Diane! Ha lesz, rá alkalom megkérdezzük édesanyát, mit kell tudni a női érzésekről, főleg akkor, amikor elérkezik az a fájdalmas napok. – mondtam.

- Volt már eszembe egy ilyen dolog! Édesanyát megkérdezni. – válaszolja.

Mindketten fel vagyunk öltözve, így együtt indulunk le a konyhához, csak a cipőt kell felvenni. A konyhába lépve a szüleink is fel vannak öltözve.

- Gyermekeim! Látom, készen vagytok ti is! Akkor ugye indulhatunk? Remélem a barátaitok is ott lesznek az istentiszteleten, tudjátok-e már, hogy a kedveseitek családja ott lesz-e Guyanába? – kérdezi édesapa érdeklődve.

- Sajnálom a dolgot, nem tudnak jönni, mert addigra nem tudják megszerezni a pénzösszeget, jó alkalom lett volna, együtt lettünk volna ott is. – válaszolom kicsit szomorúan.

Azt követően a cipőt kezdjük felvenni.

-----

Nem sokára mi a Cordell család megérkezünk a vallási közösség, közösségi házához, amit együtt építettünk.
Amíg a szüleink a barátaival beszélgetnek, addig én a szemeimmel nézni kezdem a kedveseméket, hátha a kezdésig pár szót tudunk mondani, rögtön meg pillantom, aminek nagyon örülök.

- Nézd húgom! A barátomat látom, amíg nem kezdődik odamegyek hozzá, az öccsét is látom, ugye szeretnél vele beszélni? – kérdezem.

- Igen, Jonathannal jó lesz találkozni, már látom én is, mennyük hozzájuk, addig, amíg a tiszteletes nem érkezik meg. – válaszolja.

A kedvesünkhöz együtt megyünk.

- Sziasztok, lányok! Örülünk, hogy láthatunk, amíg John tiszteletes meg nem érkezik, addig beszélhetünk valamit. – mondom boldogan.

Jimmel megteszem azt a pár lépést, hogy ne zavarhassanak.

- Abban bízom, a következő évre meg lesz az anyagi költség, és ti is jöhettek, ha addigra se, akkor már Guyanába írok leveleket, tudd, mi történik velünk. – mondom, kicsit lehangoltan.

- Jó ötletnek tűnik! Ha már megemlítetted, akkor megérdeklődhetem, ha elérkezik az idő és nem lennék veled, lehet, lesz ott társad, akivel meg fogsz ismerkedni, akkor is szeretni foglak. Nem mondhatom, ne barátkozz fiúval, hiszen lesznek érzéseid, nem fogok rá haragudni. – válaszolja.

A fiú szava elgondolkoztató.

- Jim! Amit mondtál komolyan mondod? Megengeded, lehessen barátom! Én is ezt kívánom itt, ha nem lehetséges az utazásotok, nyugodtan lehet lány barátnőd. Akár szerelem is kialakulhat köztetek. – válaszolom meglepődve.

Éppen a bejárathoz nézek, amikor a tiszteletest megpillantom, a barátom nem láthatja, mert éppen háttal van tőle.

- Most érkezett meg a tiszteletes! Szólok a húgomnak, az összejövetel után, még beszélünk. – mondtam.

- Jól van! Úgy is eldőlnek a dolgok nem sokára, megtudjuk, hogyan halad az építkezés. – válaszolja.

Azt követően én a húgommal, a barátom a testvérével indultunk a szüleinkhez.

Már mindenki a helyén ült, az asszisztens a hangosítást kezeli, a tiszteletesnek mindenki örült.

- Testvéreim! Örülök, hogy itt vagytok, október van, még kellemes az idő, egy ötlettel fordulok hozzátok. A városon kívül meg van a földgazdálkodási terület, olyan főpróbát lehetne tenni, ahol a közösség tagjai együtt lehetnek még így utoljára. – mondja.

A hírnek örülünk, mert le próbálhatjuk, így a kedvesem is jöhet.

- Julie! Nagyon jó ez a hír! Így gyakorolni tudjuk, milyen lehet nagyban, Guyanában. Igen saját magunkra számíthatunk. – mondja Diane, suttogva.

- A hírnek nagyon örülünk, mert a barátainkkal együtt lehetünk. – válaszolom.

A tiszteletes tovább mondja, az ötletét.

- Azt kell még megemlítenem! Az lenne a legjobb, a főpróbát, minél hamarabb elkezdhetnénk. Mit szólnátok ahhoz, ha két hét múlva lenne a kezdés, amit ott használtok ruhát, elkezdhető legyen a pakolása. A gazdálkodáshoz a gépeket is hozzátok nyugodtan, akiknek van, amíg nem kapom meg a várva várt hírt, hogy minden rendben van. Akik nem jönnek, anyagi dolgok miatt, ezt a termet nyugodtan használhassátok.

Amit kellett azt még elmondja, azután következhet a közös éneklés.
A közös éneklés alatt, ahogy kell figyelem a többieket, minden egyes óra alatt, örömöt látok az arcokon. Az egy óra hossza hamar elérkezett, lassan indul mindenki hazafelé, vannak, akik még maradnak, a szüleink is, ők a szomszédos helyen ülőkkel kezdenek beszélni, lehet a javaslatot. Így beszélhetek Jimmel, amit a tiszteletes mondott, látom, örül, lassan meg teszem azt a pár métert.