Végül bejártuk a tábor területét, így az aszisztensemmel meg volt a beszélgetés, így elérkezhet a tárgyalás, a zsoldosok valahogy most se vették észre, az aszisztensem fiatal lány.
A tárgyalás a parancsnoki irodában van, és reggel nyolc órakor.

- A területet végig néztük, ahogy közben átgondoltuk, a célnak teljesen megfelel, így megvehetjük a közösségnek. Parancsnok úr! Mondjon egy árat, mert, ahogy átgondoltam, még kellenek épületek, meg legyen a terv szerint. – mondtam.

- Ahogy a tervét láttam, igen pár épületet szükséges még, féléve kezdtünk ebbe a zsoldosi életet. Az ár ötszázezer amarikai dollár, ha elfogadja, akkor neki kezdhetünk a szerződés aláírásába. – válaszolja a táborvezetője.

- Az ár megfelelő! A készítés idejéhez képest nem is olcsó, de az ár felével rendelkezünk, mert a támogatóink ennyit adtak eddig. Jó-e az, ha a másik felét akkor, ha a hiányzó helyiségek fel lesznek építve. – válaszolja Maria.

A javaslatot jónak tartom.

- Rendben van, bele egyezek, mikor szeretnék a költöztetést? – kérdezi a parancsnok.

A javaslatra igent mondott.

- Ha még ebben az évben elkezdenék a további építkezést, akkor a következő évben kezdenék a költöztetésbe. Nekem még át kell gondolni, hogyan lehetne egyszerűen. A zsoldosai között van-e olyan, aki szívesen felügyelné a közösséget? Hiszen több mint ezer főről lenne szó, vegyesen gyerekek, felnőttek és idősek is. – mondtam.

Azt követően kezdte átnyújtani a szerződést, így átolvashatom, addig a többi feltétel megbeszéli az aszisztensemmel. Örültem, hogy angol nyelven van. Könnyű volt átolvasni, mert csak két oldalból állt, mert maga a lényegéről szólt.

A megvásárolt helyen egyeszségre tudtunk jutni, így megköthettük a szerződést, már nyugodt szívvel indulhatunk haza California állambeli Ukiahba, elmondani a jó hírt.

A vendégházba készülődni kezdünk.

- Jim! Amíg elpakolod a ruháidat, addig én lezuhanyzok, akár be is jöhetsz. – mondja Maria, kis mosolyt megengedve.

- Meggondolom! Inkább mennék utánad, mert a parancsnok bármikor kopoghat. – válaszolom.

Az aszisztensem a választott ruhával, és törülközővel indul a helyiségbe, addig a ruháimat a bőröndömbe pakolom, a szerződés másolatát újból olvashatom, mert kaptam egy példányt. A parancsnok biztosan elfoglalt, így az ajtót kulcsal bezárom, majd vissza ülök a konyhai asztalhoz. Nem sokára Maria kilép, a teste a törülközővel van eltakarva.

- A női dolgomért megyek, a sietésben az ágyon hagytam. – mondja.

- Így is jól nézel ki, szívesen vissza kísérnélek. – válaszolom.

- Gondolom! De látom el vagy foglalva.

A helyiségbe visszalép, a sajátom csomagolásával rendben vagyok, már csak Maria ruhája van hátra, ha szól segitek szívesen.
Nem sok időt tölt a fürdő helyiségbe, mert hamar kilép, már felöltözve, most sem látható róla, hogy nem férfi.

- Mielőtt vissza indulnánk, kellene enni valamit, akár az útra készíthetek valamilyen szendvicset. Mond, mennyi pénzünk van még, amíg el nem érjük az első átszállást, és a következő átszállásig? – kérdezem érdeklődve.

- Volt már eszembe ez, de már megelőztél. – válaszolja.

Amíg én elkészítem a szendvicseket, addig a maradt pénzt kezdi számolni.

-----

Pár nap múlva, és két átszállással a repülőjárat elkezdte a leszállási manővert a San Francisco repülőterére.

- Végre nem sokára otthon leszünk, fáradt vagyok egy kicsit, ha haza érünk első az, lezuhanyozok, és irány az ágy. – mondja Maria.

- Én is így fogok tenni, először a buszállomás, az a járat amely Ukiahba vezet. – válaszolom.

Kezdheti a landolást, majd leérve gurul tovább, a megszokott oldal irányába.
Amikor megállt, kezdjük a leszállást, a kézi poggyászt kezünkbe vesszük, először be kell lépni a terminálba, hogy az útlevelet, és a csomagokat átvizsgálhassák. Az épületben vagyunk, meg pillantom alig vannak.

- Nézd csak, alig vannak a kettes jegykezelőnél, mennyünk oda. – mondom boldogan.

- Mennyünk, lehet, hamar végzünk is. – válaszolja Maria.

Az útlevél a kezünkbe van és a vízum, megtesszük azt a pár lépést, és átadjuk a kezelőnek.

- Hölgyem és uram! Újra itthon! Remélem jól érezték magukat Amerikán kívül? – kérdezi a kezelő.

- Igen hölgyem! Jól, mert üzlet szempontjából voltunk távol. – válaszolom boldogan.

A kezelő személy megvizsgálja, és lepecsételi, így érvényesíti, amikor végez át is adja.

- Köszönjük! Kívánunk további kellemes napot. – mondtam boldogan.

Az útlevelet átvettük, a csomagunk közben át van vizsgálva, nem szóltak semmit, így kezünkbe vehessük a csomagunkat, irányt vehessük a kijárat felé.

- Most már nyugodtak vagyunk, indulhatunk a buszállomáshoz, elérhessük a járatunkat. – mondtam.

Az épület előtt vagyunk már, nem messze van a buszállomás, a járat helyét meg is találjuk. A busz csomagterébe helyezzük a bőröndünket, és a buszon megvehessük a jegyet.

Nem kell várni sokat, mert a buszjárat Ukiahba indul is, nyugodtan pihenhetünk.

- Kedvesem! Ha akarsz, pihenhetsz, tudom fáradt vagy, én is ezt értem, akár lehúzhatom a sötétítőt. – mondom

- A sötétítőt majd én lehúzom, igen pihenek egy kicsit, nem sokára otthon leszünk, addig átgondolhatom a tervet, a fizetés szempontjából. – válaszolja Maria.

A sötétítőt behúzza, az ablaknak dől, majd behunyja a szemét, így én is megpróbálok pihenni, átgondolhatom az ezer fő utaztatását.

Másfél órával később.

Ébredezni kezdek, mert érzem, szomjas vagyok, Mariahoz pillantok, még alszik, kitekintek az ablakon, és ismerős környéket pillantok meg, megérkeztünk a városba, mert a táblán ki volt írva.

- Drágám! Ébredezni kéne, beértünk a városba, én már készen vagyok. – mondom.

A szemét kezdi kinyitni.

- Már meg is érkeztünk? – kérdezi meglepődve.

- Igen.

Készülni kezd ő is.

- Szomjas vagyok, addig iszok pár kortyot, azután nem sokára megáll a járat.

A csomagját és a kézi táskáját leveszi, a vizes palackos üveget kiveszi, inni kezd. Amikor visszahelyezi a táskába, akkor érkezünk meg a busz állomásra.
A sofőr kinyitja az ajtót, kezdünk a csomagjainkkal leszállni, a sofőrtől elköszönünk. Indulni kezdünk, mert a ház nincs olyan messze, pár utcával arébb.

- Nem sokára elérjük a házat, a szolgálati lakást, azután a zuhanyzót elfoglalom. – mondja izgatottan, mert a hangjában örömet érzek.

- Én is majd utánad. – válaszolom.

Kis gyaloglás után elérjük a házat, a szolgálati lakást.