Útközben a katonai tiszt, tört angollal elkezdi mondani mit kell még tudni, a helyszínről. Arra is kell gondolni, csak kevés átépítés kell, az idő szorít, mert vannak személyek, akik nem jó szemmel nézik a tevékenységünket.
Az idő jócskán telik, kezdünk érkezni a területre, mert már vannak olyan jelek, mert bizonyos távolságonként van egy egy fegyveres.

- Nem sokára megérkezünk, a legjobb megoldás, ha a parancsnokhoz viszem önöket. – mondja a sofőr tört angolsággal

- Rendben van, mert én is erre gondoltam. – válaszolom.

A kerítésből készült kapu nyitva van, így át is megyünk.

- Jim! Jól figyeljen, hátha hozzá kell építeni valamilyen épületeket. – válaszolja a tizedes.

- Ahogy megpillantottam, a bejárat megfelel, csak a táblát kell kicserélni. – válaszolom.

A járművel beljebb haladunk, tényleg kiképző bázis lehet, fel kell számolni, a közösség tagjai ne tudjanak semmit. Ezt az ötletet a parancsnokkal minél hamarabb meg kell beszélnem.

A dzsip meg is áll.

- Uram! Ez a parancsnok háza. – mondja a sofőr.

- A csomagokkal mi legyen? – kérdezi Maria.

- Először kivesszük, beszélünk a parancsnokkal a tervemről! Azután hátha szállást tud biztosítani arra a pár napra. – mondom.

A járműről leszállunk, a csomagjainkat kezünkbe vesszük, az iroda előtt állt két fegyveres, az asszisztensemnek nehéz lesz, ennyi férfi között lennie, meg kell valahogy oldani. Maria mellém lép.

- Jim! Akkor mehetünk a tábor vezetőjéhez.

- Igen, mehetünk. – válaszolom.

Az egyik őr kezdi nyitni az ajtót.

- Nyugodtan beléphetnek. – mondja az egyik.

Nem tudom, hogyan lehet, nem veszik észre, hogy a mellettem lévő egy fiatal lány. Lehet a ruhája miatt, és a hajának a viselése.
Az irodai helyiségbe beljebb lépünk, éppen akartam volna szólni.

- Uraim! Üdvözlöm önöket a bázison, önök azok, akik földet akarnak vásárolni Guyanába? Amerikától távol? – kérdezi a parancsnok.

A parancsnok sem vette észre, hogy a mellettem lévő fiatal lány, mert meg lepődök a meg szólításon.

- Szintén üdvözlöm önt táborvezető parancsnok! Igen jó az információja, a vallási közösségemnek lenne. Ahogy a szentírásban található, egy helyen szeretném a nyájat tudatni. – válaszolom.

- Igen parancsnok úr! Ezek szerint elért a hírünk ide is. – erősíti meg a szavamat Maria.

Az asszisztensemen csak most lepődök meg, én is észreveszem, hogy másfajta ruha van rajta. A parancsnok egyedül van, hellyel kínál.

- Hallottam önökről és a közösségükről, akkor ugye megbeszélhetjük a fontosakat? Az országban zavar van, ez a tábor ideális, mert távol van a kíváncsi szemektől. – mondja a parancsnok.

- Igen, ahogy megfigyeltem, mindentől távol van, és ideális lesz a célomnak. A bejáratnál a táblát kell cserélni, ha szétnézhetnék, akkor meg tudnám állapítani, hogy milyen épületek kellenek még. – válaszolom.

- A kérést meglehet oldani, akkor hívom a sofőrömet.

Az asztal mögül feláll, és indulni kezd az ajtó felé, kilép, így kettesben vagyunk.

- Maria! Ugye neked is feltűnt, hogy nem nőként látnak, akkor higgyék csak így! Ebben a pár napban öltözzél így, ha kell, segítek ebben. – suttogtam.

- Igen észrevettem már ott kint, akkor higgyék csak, ha megtudják nő vagyok, más is lehet, ezt akarom elkerülni. – válaszolja suttogva.

Amit úgy érzett, azon igazított, a válaszával egyetértek, nem sokára belép a parancsnok, és a sofőr.

- Uraim! Akkor kövessenek, körbe vezetem önöket, lássák, mit vesznek a pénzért, az is lehet, kevés épületet kell felhúzni. – mondja a parancsnok.

Együtt indulunk ki az ajtón, pár lépést megtéve beszállunk a katonai járműbe, a jármű indul is hamarjába.

-----

Amelyik épület előtt meg állunk, el mondja mire szolgál, így hamar el telik az idő.

- Ha már megemlítette a szállásokat, mi hol fogjuk ezt a pár napot eltölteni, mert a területet meg kell ismernünk. Ha van lehetőség rá az asszisztensemmel bejárnánk. – kérdezem érdeklődve.

- Jó hogy említette a tiszteletes úr! Az irodám mellett van vendégszoba, abban berendezkedhetnek nyugodtan, a zsoldosaim nem fogják önöket zavarni, mert az ő szállásuk más hol van. – válaszolja a parancsnok.

Ez jó hír, főleg az asszisztensnőmnek, indulhatunk is vissza az irodákhoz, főleg a csomagjainkhoz.

- A szállásukhoz mutatom az utat. – mondja.

Az irodának adó épülethez hamar meg érkezünk, így csomagjainkat kezünkbe vesszük, nem kell a cipeléséhez segítség. A parancsnok mutassa az utat.

Megállapítom, hogy kevés idő múlva érjük el, a ház első látásra megtetszik, mert van egy kis terasz, azon nyugágy, ami fedett is.

A házhoz elérünk, a parancsnok nyissa az ajtót.

- A házban minden meg található, ami fontos, nyugodtan meg is pihenhetnek, először is nézzenek szét, hogy mindent megismerhessenek. Visszamegyek az irodámba, és ha van valami dolog, a kettest tárcsázzák.

- Jól van parancsnok úr! Ahogy megfigyeltem a szobát, a konyhában is van minden, akár magunk is elkészíthetjük az ennivalót, nem kell a zsoldosokét enni. – válaszolom.

- Lehet így is, önök döntik, el mit szeretnének, akkor indulok az irodámba vissza.

A parancsnok kezdi elhagyni a szállásunkat, a bejárati ajtót mögötte bezárom, az ajtóhoz kapcsolódó reteszével.

- Nem akarom elhinni, nem vették észre, hogy lány vagyok. – mondja csodálkozva.

- Eddig még nem vették észre, de a pár napban öltözzél is így, mert a területet csak így tudjuk bejárni. Az is lehet, út közben megállít valamelyik zsoldos. – válaszolom, meglepődve.

Abban egyeztünk meg, hogy férfiruhában lesz az tartózkodásunk alatt.

Ahogy megfigyelem, van minden.

- Mond Maria! Milyen ennivalót készítsünk? Szívesen segítek benne, ahogy én is megfigyeltem, tényleg férfinek látszol. – mondom csodálkozva.

- Azért látsz ilyennek, mert így öltöztem, a hajam rövid, a nőiességem nem olyan, hogy egyből felfigyeljenek rá. Olyan ételt kellene készíteni, ami hamar elkészíthető, azután feltérképezzük a környéket, az este a miénk legyen. Szívből vágyok rád. – válaszolja.

- Nekem így is jó, ahogy említetted, akár zuhanyozhatnánk is közösen, mert nincsenek őrök a közelben.

- A javaslatba bele egyezek. – válaszolja.

A vacsora készítéséhez neki is kezdünk, nyár van, olyat lenne jó elkészíteni, ami hamar van, így jó lesz a spanyol konyha.

Fél órával később.

- Jó illatot érzek, megterítem addig az asztalt. – mondom meglepődve.

- Éppen ezt szerettem volna kérdezni, de megelőztél. – válaszolja.

A konyhai asztal nem olyan nagy, így hamar meg lesz terítve.

- Ha már kész van a finomság, hol szeretnél ülni? – kérdezem.

- Nekem mindegy. – válaszolja.

Az asztalnál egymással szemben terítettem meg, ahogy megfigyeltem, a raktárnak nevezett helyiségben bort pillantottam meg, így elveszek egy palackkal.

- Szerintem ezt az üveg bort megihatnánk, mert az ételhez ez a jó márka. – mondtam.

- Én is így gondolom, de takarékoskodni kellene, a tévénézés közben kitartson. Akár a verandán beszélgethetnénk, a zsoldosok nincsenek a közelben, a tábor parancsnoka se, nem zavarhatnak. – válaszolja.

- Az elképzelés tényleg jó, a fontosakat megbeszélhetjük, ha mindenki itt lesz, az őrzést hogyan lehetne megoldani? – kérdeztem érdeklődve.

Az őrök munkája is elgondolkoztat, újabb feladat, elérkezhet az ideje, hogy együtt kezdjünk a falatozásba.