Amikor vége lett az összejövetelnek, a tagok egymástól kezdenek elköszönni, és tőlem, várom, elhagyják a termet, azután bezárhatom a helyiséget. A szolgálati helyiségben már nyugodtan átöltözhetek.

- Jim! Ahogy említetted elkezdem megnézni a már meg lévő adatokból, a támogatási juttatásokat, amíg átveszed a ruhádat, teszek oda kávét, mert tudom, hogy innál. – mondja Maria.

- Igen jó lesz a frissítő. – válaszolom.

Az öltözőhelyiségbe belépek, amíg át nem veszem az utcai ruhámat, addig átgondolhatom a közösség helyzetét. Éppen a nadrágot veszem át, amikor érzem a kávé illatát, és csengetést hallok.

- Vajon ki lehet az? – gondolom magamba.

A helyiségből kilépek, már felöltözve.

- Megnézem, addig töltsd, ki a kávét kérlek!

- Éppen fel akartam volna állni, ha már említetted, akkor kitöltöm, nyisd az ajtót nyugodtan. – válaszolja.

A bejárati ajtóhoz megteszem azt a pár lépést, majd nyitni is kezdem, akit megpillantok, csodálkozok is.

- Te vagy az képviselő barátom? – kérdezem csodálkozva.

- Igen Jim! Jó hírem van. – válaszolja a képviselő.

- Gyere beljebb, az imént főtt le a kávé, még neked is jut. – mondom meglepődve.

A vendégem beljebb lép, a konyhába kísérem.

- Hölgyem, jó napot kívánok! Ön lehet Jim barátom asszisztense? – kérdezi, kis mosollyal az arcán.

- Maria Katsaris vagyok! Jim Johns asszisztense, örülök, hogy megismerhetem, sok jót hallottam önről. – válaszolja kis mosollyal.

A vendégemnek saját kezűleg töltöm ki a csészébe a kávét, ha már itt van, megkérdezhetem, mit tud rendezni.

- Remélem jó hírrel jöttél, és tudsz segíteni? Még nem jött össze annyi anyagi támogatás, vehessünk földterületet, ahol felépíthetjük a sajátunk közösségi házát, és más egyéb épületet, ahol végül is egyesülhet az a közel ezer fő. Már fenyegetéseket is kapunk. – mondom, kicsit sóhajtozva.

A kávéból kortyolgatni kezdek, le voltam hangolódva, mert hogyan lehetne közel ezer főt összehozni.

Charles a kávéjából kortyolgat.

- A célod eléréséhez tudok segíteni, bizonyos forrásokból tudom, valahol Dél-Amerikában lázadások vannak, és zűrzavar. Így lehetőséged lehet a célod eléréséhez, az ország Guyana, a probléma az! Nagy építkezésbe kellene belevágni, mert az őserdő ott is húzódik, sok munka lenne ezer fő befogadásához.

- Igen annyira, de ez nekem jó hír! A munka nagyon sok lesz, az otthonokat felépíteni a közösségi házat, és egyéb helyiséget, mert csak magunkra számíthatunk. – válaszolom.

A terv kitűnő, de sok munka kell hozzá.

- Azt is meglehet tenni, a Guyanai katonákkal elkezdeni a munkát, neked csak a tervrajzot kell elkészíteni, ahogy elképzelésed van. – mondja érdeklődve.

Nem is olyan rossz- gondolom magamba.

- Jó ötletnek tartom, akkor hozok is papírt, és tollat. – válaszolja az asszisztensem.

A székről kezd felállni, megtehesse azt a pár lépést.

- Az lenne a legjobb megoldás, ha leírnád, milyen épületeket terveznél a Guineai területen. – mondja az asszisztens.

Jó javaslatnak is tartom.

- Jó ötlet, így Charles elviheti a tervezetet, hogy mihamarabb neki kezdhessenek. – válaszolom.

A papírt kezembe veszem, és a terveket kezdem leírni, először az épületek nevét, hogy miket szeretnék. A vendégem és az asszisztensem mást is meg tudnak beszélni, a tagok eljuttatását a távoli helyre. Az utazás költség, visszagondolok a próbára, de az kicsiben volt, de most sokan lesznek, ahhoz nagy terület kell. Vegyesen lesznek, gyerekek és felnőttek korhatártól fűggetlenűl.

-----

A tervrajzzal nemsokára végzek, amit át is nyújtok.

- A Guyanai helyszínt így képzelem el, ha kell valamit még tenni, nyugodtan szólj, mert a közösség tagjainak, csak akkor szólok, ha már minden készen van. – mondom.

- Nem rossz a terved! Minden rajta van, ami fontos, egy közösség túléléséhez, ha együtt akarnak lenni, ha netalán a területen kívül lenne valamilyen katasztrófa. Annyit még megemlítek, ha meglesz a területen a kiépített helyszínek, akkor kellenek őrök is, mert ezer fő az tényleg sok. – válaszolja Charles.

- Jó, hogy mondod! Honnan szerezzek megbízható őröket, talán a Guyanai hadseregből? – kérdezem érdeklődve.

- Akkor kellene foglalkozni az őrök számával, ha mindenki ott lesz, és elfoglaltuk a helyünket. – mondja Maria.

- Lassan indulok, a tervet eljuttatom Guyanába, az is lehet, hogy a területet meg kell látogatnod. – válaszolja a demokrata képviselő.

- Ha meg kell nézni, szívesen elmegyünk. – mondom.

Fel kezd állni a székről, én is, először az asszisztensemtől köszön el, ki kísérem a bejárati ajtóhoz. A rajzot a kabátja belső zsebébe helyezi.

- Ha lesz, valami értesítelek. – mondja a vendégem.

- Rendben van, várni fogom. – válaszolom, boldogan.

Az ajtón kilép, egy autó várja a ház előtt, figyelem addig, amíg el nem indul, pár másod percet kell várni, amíg oda lép az autóhoz, és beszáll, már indul is a jármű, ami természetesen fekete színű.
Az ajtót bezárom persze kulccsal, indulok is konyhába, tovább beszéljek Mariaval.

- Ha már tényleg jó hírt kaptunk, akkor a támogatónktól jövő anyagiakat mutató papírokat leellenőrzöm. Annyi anyagi költséget kellene szerezni amennyibe az utazások kerülnek, a Népek Temploma nevű felekezet új életet élhessen, de már a távoli Guyanaba. – mondja Maria.

- Az ötlet nem rossz, amíg megnézed a bevételt, addig a térképen megnézem az útvonalat, és anyagi költségszámításokat is végzek. – válaszolom.

Együtt indulunk a dolgozószoba felé, én a térképhez lépek.

Az asszisztensem a feladathoz való jegyzetekhez lép, mert tudja hol található.

- Maria! Itt nézzünk meg mindent vagy a konyhába? – kérdezem.

- Te itt a szobába megnézheted nyugodtan, én a konyhába, mert van az asztalon hely ki teríteni az igazolásokat. – válaszolja.

Így maradok a szobába, mert nyugodtan dolgozhatok, így nem zavarhatjuk egymást.
A hosszú utazáshoz a jegyek ismerete alapján számításokat kezdek végezni, mert az ezer fő nagyon sok, sokba lesznek.

- Ahogy látom az eredményt, ennyibe fog kerülni? – kérdezem magamba.

Az adatokat újra átnézem, mert, ahogy számolom, sok jön ki.

Fél órával később.

Az adatok alapján tényleg ennyi, megkérdezem Mariat, neki mennyi jött ki, az asztalomtól felállok, és indulok a konyha felé.

- Mond, hogy állsz a számításokkal? – kérdezem

- Már végeztem! Újra ellenőriztem, és ugyan azt kaptam eredménynek. – válaszolja kicsit lehangoltan.

Leülök mellé.

- Megnézhetem a te számításaidat? Addig én megmutatom az enyémet, hogy mire jutottam. – mondtam.

Átadjuk egymásnak a papírokat, kezdjük együtt átnézni

- Tényleg ennyi a végeredmény? Nekem más jött ki. – kérdezi meglepődve.

- Igen ennyi! Kétszer is átszámoltam, mindig ennyi jött ki. – válaszolom.

- Az adatokból arra következtetek, az utazáshoz kevés. – mondja.

- A végeredmény, ahogy látom nagyon sok, hatvanezer dollár, ez kevés, a célról le kell mondani, mert a közösség tagjai között vannak szegényebbek, akkor nélkülük kell menni. – mondom kicsit sóhajtozva.

A témát kezdjük meg beszélni, mit lehetne tenni, milyen megoldása lehetne, mindenki egy helyen lehessen.

- A dolgozószobába visszalépek, hátha lesz valami ötletem, maradhatsz nyugodtan. – mondom.

- Ha ezt akarod!

A papírjaimmal felállok, és indulok a szobám felé.