Elérkezik az idő, hogy az Ukiahi gyülekezet tagokkal találkozhassak, valamint megtarthatom a beszédemet. A közös reggelin is túl vagyunk már Maria éppen készíti el a beszédemhez az anyagot, az idézeteket a gyülekezeti terembe, amikor zajra leszünk figyelmesek.

- Ez a zaj vajon mi lehet? Mintha motornak zúgása lenne! – jegyzi meg Maria.

- Én is annak hallom! Megnézem, kik lehetnek. – válaszolom meglepődve.

- Az ajtóig elkísérlek.

Az ajtóig elkísért, az ajtót nyitom, amikor megpillantok öt motorost.

- Szeretnétek tagok, lenni? – kérdezem érdeklődve.

- Nem akarunk az lenni! Tűnjetek el innen, főleg a feketebőrük, a városi közösségnek nem kell, te is mentél volna el, amikor elkezdted ezt a vallási szédelgést. Ha két hónapon belül nem tűntök el mocskos rabszolgák, akkor mi fogjuk megtenni, hogy elűzünk mindenkit. Vadászni fogunk rátok, és te rád is. – mondja fenyegetően az egyik- ő lehet a vezetőjűk.

- A kérést nem tehetem meg! Ha engedek, akkor az ígéretem ellen tennék, mert ők is ugyan olyan emberek, nem tehetnek arról, a bőrük színe más. Engem tisztelnek, mert tudják, jót akarok nekik, nektek kell megtanulni, hogyan kell egymás mellett élni. – válaszolom, még nyugodtan.

- Nekünk nem parancsolsz. – mondja a vezér nagyképűen.

A motort kezdik bömböltetni, arra gondolnak félni, fogok tőlük, körformát kezdenek alkotni, és úgy járatják a motorukat, éppen lépek be az ajtón, amikor valaki követ dob az épületre, ahogy oda pillantok az ajtó felett sérül meg a fal, megfordulok, és abban a pillanatban indulnak is, de hallom a vezetőjük fenyegető hangját.

Körülnézek, egy kék színű furgon áll meg a ház sarkánál, belépek a házba, be is kulcsolom az ajtót.

- Láttam mindent, ezt fenyegetésnek hívják, a rendőrséget kell hívni. – mondja zaklatottan.

- Nem éri meg, mást kell tenni! Egy megoldása van, az, ha egy távoli helyen építkezésbe kezdünk, ahol távol lehetünk az ilyen dolgoktól. – válaszolom, kicsit zaklatottan.

Azt követően nyúgtatni kezdem.

A szokásos összejövetel előtt két órával csengetést hallok, az ajtóhoz sietek, kinyitom, aki velem szembe van az meglepetés számomra.

- Tényleg te vagy az, a képviselő California államból? – kérdezem meglepődve.

- Igen Jim, én vagyok, örülök, hogy látlak! – válaszolja örömmel.

- Gyere beljebb.

Átöleljük egymást, megpillantom Mariat.

- Nézd Maria ki látogatott meg! – mondom.

- Jim! Akkor ő lenne a kedvesed? Bájos lány.

- Igen! Az asszisztensem, aki a rábízott feladatot elvégzi, és persze kiválóan. – válaszolom.

Maria is bemutatkozik, beljebb invitálom, és a konyhába leül az asztalhoz.

- Meséljetek magatokról! Milyen az élet a közösségben? Remélem, sokan vagytok, és miben tudnék segíteni, mert a kampányomban segítettél, hogy szavazzanak rám. Így adósod vagyok. – mondja érdeklődve.

Segítene nekem, így eszembe jut egy dolog.

- Lenne egy kérésem! Segítséged kellene abban, találhassunk föld terűletet olyan helyen, ahol az ezer fő találkozzon. Az országban vannak olyan személyek, akik rossz szemmel nézik a tevékenységünket, még nem volt tőlük fenyegetés. Mit lehetne ez ügyben tenni? – válaszolom kicsit érdeklődve.

- Ehhez tényleg segítség kellene, országon belül tudnék segíteni, adnék ilyen földterületet, megvalósíthatod a tervedet. Nagy terület kell, hogy a lakások felépüljenek, és a különböző szolgáltatások. – válaszolja.

Az asszisztensem addig le főzi a kávét, és a vendégünknek adjon.

- Jó lenne olyan földterület, ahol nemcsak megvalósulhatna, a nagy találkozás, mert tényleg sok az ezer fő. Gyerekekkel együtt, ha lehetne nem az Államokban. – mondja Maria.

Az asszisztensem szavát átgondolhatom, nem rossz ötlet, államokon kívül lenne a terület, és biztosan nem zavarnának.

-----

Ilyen módon mást is megemlíthetek, hogy segítsen.

- Örülök, hogy találkoztunk! indulnék is lassan, mert más hová is kell mennem, ha tudok tenni érdeketekbe valamit az érdekedben, mindenképpen értesítelek. Vannak ismerőseim a különböző országokba, megkérem őket, hátha tudnak segíteni.

- Tényleg megtennéd értünk! – válaszolom.

A kávéját megissza, indulni is kezd, elköszönünk, az ajtóig elkísérem, nyitom is, az ajtótól lépek pár lépést.

- Szerbusz Jim! Ha tudok, valamit értesítelek.

- Köszönöm előre is. – válaszolom.

Addig nézem, míg be nem szál az autóba, ami várja, integetünk Mariaval, azután a házba belépünk, az órára nézve készülni kezdek, megiszom a kávét.

- Készülnöm kell a beszédemre, remélem, sokan lesznek, mert vannak különböző csoportok, akik megfélemlítik a közösség tagjait. – mondom.

- Remélem, azért páran el tudnak jönni, és kívánom, hamar megvalósulhasson a várt cél. – válaszolja.

A tiszteletesi ruhában vagyok már, amit kell még előkészíteni, az asszisztensem készíti, már a teremben vagyunk.

- Maria! Ha a misének vége és elment mindenki, megnézed a pénzügyi helyzetünket, a támogatóinkkal együtt. Mennyivel gazdálkodhatunk, mert sok munka lesz az építkezésekkel, az is jó lenne, ha a földterületet valahogyan meg kaphatnánk ingyen. Megosztanánk a feladatokat, akinek van valamilyen szakmája, az építkezési anyagokat kéne valahogy megoldani, kedvezményesen kaphassuk meg. – mondom kicsit lehangoltan.

- Bízzunk a képviselő segítségében, hátha rövid időn belül el tudjuk kezdeni a munkálatokat, a kapott földterületen. – válaszolja Maria.

Közeledik az idő, hogy a Népek temploma nevű közösség tagjai megérkezzenek, a feladatom még az, az érkezőket köszöntsem, a hangosítást az asszisztensem kezeli. Ahogy érkeznek úgy lépnek be a nagyterembe, mert a fenyegetések mellett is próbálkoznak jönni az, érdeklődök.

Elérkezhet az idő a kezdésre, a mai nap is a szokásos dologgal veszi kezdetét, a közös énekléssel. Örülök mindig akkor, ha a közösség tagjai együtt vannak.

- Testvéreim! Örülök, hogy sokan eljöttetek, még a fenyegetések ellenére is, mert a városban vannak olyanok, akik nem jó szemmel nézik a munkánkat. Pár órával ezelőtt volt egy inzultus, az épület előtt öt motoros fenyegetőzött, az asszisztensemmel megbeszéltem mit tudnánk ilyen helyzetben tenni. Amikor nem vártunk semmit, akkor jön a segítség, az egyik képviselő barátom látogatott meg, és megígérte, hogy segít. Minél hamarabb olyan helyet keres, ahol nem zaklathatnak, és felépülhet a közösségi ház.

Amit még el kell mondanom, azt elmondtam, az arcokon látva volt egy kis boldogság, ez jó érzést ad számomra. A beszédem után következhet a közös ének, amit a gyermekek éneklése is boldogítja szívemet.

- Nem utolsósorban kezdődhet a közös ének. – mondom boldogan.

A kezemmel intek a gyermekkar vezetőjének, kezdődhet, nem csak a zongorát szólaltatják meg a zenészek, hanem más hangszert is. Másféle hangszerelésben hallható a dicsőítő ének. Öröm számomra, ha hallhatom a sokaságot énekelni.

Percekkel később.
A közös egy órának vége lesz.

- Testvéreim! Köszönöm mindenkinek hogy eljöttetek, öröm számomra, ne felejtsétek el, együtt átvészelhetjük, az ellenségeink háborúját. Az a szándékuk, hogy örökre hagyjuk abba a közös munkát, amit akarnak még, hogy a fekete bőrű testvéreinket közösítjük ki, ugye ezt nem akarjátok? – kérdezem érdeklődve.

Azt követően feláll mindenki, és együtt mondják.

- Nem engedjük a testvéreinket.

- Együtt leszünk addig, amíg fel nem épül az egyesített imaterem, aki mindenki boldog lehet, és békességben élhetünk. – mondom.

Azt követően mindenki a mellette lévőt átöleli, így jelezve, soha nem hagyjuk el egymást.