Maria szüleinek a házát elérjük, a látogatást megtehetjük.

- A szüleid háza szép, és csodálatos. – mondom meglepődve.

A ház meglepetés volt.

- Nem szeretnék meglepetést, így csengetek. – válaszolja boldogan.

Ahogy becsenget, rögtön nyílik az ajtó.

- Szerbusz, édesanyám! Én vagyok az a lányod Maria, látogatóba jöttem. Így elhoztam a barátomat. – mondja mosollyal az arcán.

Így én is köszönök, a kapun belépünk, azután a házba, a kedvesem, ahogy kell, köszönti a szüleit.

- A kedvesemet bemutatom John tiszteletest, három éve ismerjük egymást, Tudom, van korkülönbség, de szeretjük egymást.

- Igen hölgyem! Szeretjük egymást, és jó munkatársam. Amit kell, el tudja rendezni. – mondom.

Azt követően az ajándékomat kezdem átadni, először az édesanyának, azután a családfőnek.
Elnézem Mariat, ahogy most látom, teljesen boldog, mert a szüleit láthassa.

- Örülök, megismerhetem a lányom barátját, akit nagyra tart, nagyon tisztel. A levelekbe írja, mennyire tiszteli, amióta három éve megismerte. – mondja az anya.

- Én is megerősíthetem, ha szeret nagyon, hiába a nagy korkülönbség, áldásom rá, nem szólunk bele a lányúnk kit választ. – válaszolja a családfő.

A konyhába hellyel kínál, leülök a kedvesem mellé.

- Mit adhatok édeslányom, és tiszteletes úr! Valami üdítőt vagy kávét? – kérdezi a családfő.

A szülök, arca elárul mindent, mert láthatják a lányúkat három év után, mert a mai nap jöhetett el mindkettőnknek, megtehessük a látogatást. Nem sokára a konyhai asztalra helyezi a lefőtt kávét, és Maria kezdi kitölteni a csészékbe, azért boldog vagyok, hogy a szülei elfogadtak, mert Maria a lányom lehetne, megismerhettük egymást, és elfogadott pár nap ismeretség után.

Napokkal később.
A Katsaris családot végre három év után megismerhetem, ennek örülök a legjobban, annak is! Jó volt a fogadtatás. A szülőknek megígértem, hogy vigyázok a lányúkra, és ha elérkezik az idő, én mutatom be a szüleimnek. Elköszönünk, ami volt csomagunk azzal indulni kezdünk a buszmegállóhoz.

- Kedvesem! Örülök a szüleidet megismerhettem, és nem hittem abba a nagy korkülönbséggel elfogadnak, nagyon fontos vagy számomra, a közösségnek is, mert fontos munkát végzel. – mondom boldogan.

- A szüleimen csodálkozok, elfogadtak, a lényeg az, mert a levelekben megírtam mindent rólad, így elfogadtak. – válaszolja mosollyal az arcán.

Hamar elérjük a buszállomást.

- Olyan buszt keresünk, amelynek útvonala éri California államot. – mondom.

Elkezdjük nézni a buszok indulási helyeit, nem sokára rá is találunk.

- Nézd kedvesem, az útvonalterv szerint ez megfelel, mert eléri az államhatárt. Ma még át kell szállni egy következőre, és ha sikerül az egyik közösséget meglátogathatnánk amelyik Ukiahba van. – kérdezem.

- Nekem bármelyik megfelel, ami California államban van, így találkozhatunk a többiekkel. – válaszolja.

Elkezdjük megvenni a busz jegyet, Maria a sajátját fizeti, mert ő így akarja.

- Az útvonalat nézve közbe esik a kirándulós csoport, mi legyen, szóljunk nekik? Talán menjünk tovább. – kérdezi érdeklődve.

- Menjünk tovább! Lesz alkalmunk találkozni velük. – mondom.

A kiválasztott buszra fellépünk, látom, van hely, így elfoglalhatjuk, engedem, az ablaknál üljön. A csomagunkat a felettünk lévő tartóra helyezzük, majd elfoglaljuk a helyünket. A járműben középen foglaltuk el a helyet, előttünk voltak, a legvégén is ült egy utas.

-----

Nem kell sokat várni, mert indul is a busz.

- A busz elvisz California állam határáig, nyugodtan pihenhetünk? – kérdezem érdeklődve.

- Jó hogy mondod, így megkérdezhetem, milyennek találtad a szüleimet? Az arcuk azt olvasták le, hogy örültek a találkozásnak, édesanyám örül, van barátom, aki tisztel, és megad mindent. Annak örülök a legjobban, hogy számomra elérkezhetett az a bizonyos alkalom. – válaszolja boldog mosollyal.

- Még az emliteném meg, meg kell beszélni, ha elérkezünk Ukiahba, mi lesz a feladatom? Tudod, vannak felső körökben olyan személyek, akik a közösség munkáját rossz szemmel nézik. Észrevettem azt is, mások is figyelik a munkánkat, a cél eléréséhez, kevés a támogatók befizetett díjai, de ennek is örülni kell.

- Maria! Jó hogy megemlítetted, a tervet átgondolom, és ha elérjük a várost, addigra kitalálok valamit. Tapasztaltam én is mintha figyelnének, valamelyik titkosszolgálat, mert sokan vagyunk a közösségbe. – válaszoltam.

Azután hagyom pihenni, a fejét az ablakhoz nyomja, becsukja a szemét, követem én is, mert tényleg fáradt vagyok egy kicsit.

Egy órával később.

A szememet kezdem kinyitni, észre is veszem, kezdődik a jegyellenőrzés, így felébreszthetem Mariat.

- Kedvesem, itt a jegyellenőr. – mondtam.

A szavamra fel is kelt.

- Ellenőrzés van? Akkor előveszem a jegyet, mond, hol vagyunk? – kérdezi meglepődve.

- Nem rég hagytuk el Daytont, közelítünk Indianapolishoz! – válaszolom.

Nem sokára a jegyellenőr kezébe veszi, és ellenőrzi és lyukasztotta is, amit vissza is ad.

- További jó utat kívánok! – mondja az ellenőr.

- Mi is hasonlót kívánunk. – válaszolom.

- Levennéd a táskámat, ennék egy kicsit! – mondja Maria.

- Jó hogy említetted.

Először a kedvesem táskáját veszem le, amit át is adok, azután a sajátomat, falatozzak.

Napok multával elérjük a várost Ukiaht a napszak kora este.

- Jim! Ha jól emlékszem a közösségi háznál kell lenni egy szolgálati lakásnak, ahol eltölthetjük az estét, és felkészülhetsz a beszédre is. – mondja Maria.

- Igen így van! Azért választottam most ki, mert az éjszakát kipihenhetjük. – válaszolom.

A buszmegállót elérjük, ahol a következőre ülhetünk, mert az pontosan a közösségi ház előtt egy kicsivel áll meg.
Nem sokára a jármű megáll, a jegyre keveset kell fizetni, már indul is, látom Mariaról, hogy fáradt, én is az voltam, a buszon nincsenek sokan. Pár utcával arrébb van a megállója, elérjük, amikor megáll, kezdünk leszállni a csomagjainkkal együtt.

- Látom rólad, hogy fáradt vagy! Bírd még ki azt a pár lépést még. – mondom.

- Van még annyi erőm, kibírom.

Megérkezünk a lakáshoz, tudom hol a kulcs, és ott van.

- Nyitom az ajtót, mindjárt bent is leszünk. – mondom biztatva.

Végre beléphettünk a házba, majd becsukom kulccsal.

- Leveszem a cipőt, annyi erőm még van, még elrendezem a dolgot a mellékhelyiségbe, azután irány az ágy, nem vagyok éhes, inkább fáradt. – mondja fáradtan.

- Rendben van! Én is megyek aludni, adjak valami ruhát, hogy átvedd?

- Á nem kell! A nadrágot leveszem, csak a póló marad rajtam, azután irány az ágy. – válaszolja.

Tudtam a hűtőben van mindig valami.

- Eszek egy kis finomságot, amíg Maria ki nem lép a fürdőhelyiségből. – mondom magamba.

Nem sokára kilép, már leöltözve, mert a konyhából odalátok, csak egy póló van rajta.

- Jó alvást, nem sokára én is megyek aludni. – mondom.

- Az ágyat elrendezem, együtt aludhassunk. – válaszolja.

A szobába belép, én a fürdőhelyiségbe, amit kell, elvégezzem, és megmosakodjak.