A hétvége elérkezik, együtt vele a szokásos reggeli, így a hétköznapi dolgokat meg tudjuk beszélni, és a szüleink elmondhatják mi történt a munkahelyen. A konyhában észreveszem a szüleimről, készülnek valamire, mert susmusolnak. Így van ok, amiért kérdezhetem őket.

- Ugye mondani szeretnétek valamit! A konyhában beszéltetek valamiről, talán a munkahellyel kapcsolatban? – kérdezem érdeklődve.

- Lányom! Jól látod! Nem is tudjuk hogyan is mondjuk el! Fontos döntést kell hozni. – válaszolja apa, de a hangjában érzek valami furcsát.

- Mondjátok az elejétől!

- Rendben van! Az anyátokkal együtt a munkahelyünkön lehetőséget kaptunk, egy másik városban tovább dolgozhatunk, Berlinbe. Így nektek is döntést kell hozni! Itt kell hagyni a barátaitokat. – mondja apa.

A hír rosszul ér.

- Azt jelenti, itt kell hagyni a barátokat, a focicsapatot! – mondom csodálkozva.

- Tudom rosszul ért! Utána néztünk, a focit nem kell abba hagynod, ott is folytathatod. Az is lehet, barátokat fogsz találni, ugyan úgy, esetleg rátalálsz olyan lányra amilyen Brigitte. – válaszolja anya.

A tesóm is lejön, hallott valamennyit a beszélgetésből.

- Akkor nekem is itt kell hagynom a barátaimat! Az új barátnőmet Adalindát is, nehéz helyzetben vagyok. –válaszolja, de szomorú a hangja.

Együtt kezdünk az evésbe.

Percekkel később.

Ami van még pár falat, azt nem tudtam megenni, a hírnek nem örülök. Felmennék a szobámba átgondolni a dolgot. – mondtam.

- Rendben van! Nyugodtan. – válaszolja anya.

A helyemről felállok, indulhassak.

- Ha húgi megvár, én is mennék, a reggeli finom. – köszöni meg a bátyám.

A saját szobámba vagyok a bátyám az övébe, átgondolhasson, amit kell, nem sokára kopogást hallok.

- Gyere be! Ha már itt vagy, hogyan döntöttél? Mit fogsz mondani a barátaidnak, és az újdonsült szerelmednek? – kérdezem érdeklődve.

Leül mellém az ágyra, a kezemet megfogja, és a szemembe néz.

- Tesó! Tudom, mit érzel! Nehéz itt hagyni a barátokat, főleg nekem rossz, most jöttem össze Adával. Nem tudom Berlinben lesz-e olyan kedves lány és bájos, mint Ada! Azért fogom tartani a kapcsolatot, legyen az telefon vagy a világháló. – mondja szomorú hangon, látom róla, a hír letörte.

- Tudom, vigasztalni akarsz! Nehéz döntést kell hoznom, az osztálytársaidnak meg kell tudni, és a focicsapatnak is. A legnagyobb kérdés az! Hogyan fogom elmondani Brigittnek, tudod a legjobb barátnőm. – válaszolom letörten.

- Ha megkérsz, szívesen segítek! Elmondom a csapatnak a hírt, az időtöltésedet ott is lehet folytatni. Hátha rátalálsz olyan lányra amilyen Brigitte, ha eljön az idő, az is lehet lesz fiú, aki megkedvel, és szerelem is kialakulhat. –válaszolja.

Magához húz és átölel, a szavait kezdem átgondolni, segíteni akar, hogy könnyebb legyen.

- Még annyit! Ha Berlinben leszünk, akkor is együtt megyünk edzésekre? Hiába lány vagy és a testvérem, az elkövetkező időszakban történjen bármi! A te boldogságod a fontos, mert lányként sok mindenen át kell menned, megfelelni az iskolába, és a focis csapatnak is. – mondja, a hangjában már egy kis örömet érzek.

Elcsodálkozok a szavain, majd én öleltem át, és azzal köszönöm meg, puszit adok az arcára.

- Köszönöm testvérem vagy, nem gondoltam, egy fiú észreveszi azokat a dolgokat, amit mi élünk át. A legtöbb fiú nem látja meg ezeket a dolgokat, lehet, nem akarja tudni! Csak egy lányt lát, nekünk is vannak gondjaink.

Azt követően az arcomat megsimogatja, feláll és kilépett a szobából. Azt követően, csodálatos érzést kezdek érezni.

-----

Amit a testvérem mondott örültem neki, úgy határoztam el, lemegyek a szüleimhez a döntésemet elmondani. A tesómnak nem szólok, lent is vagyok nem sokára, éppen az ebédhez készülődnek, mert apa besegít a főzésbe.

- Kedves szüleim! Ha van időtök, elmondom a döntésemet.

- Persze, hogy van! Mond, hogyan döntöttetek? Hogyan döntöttél! Beilleszkedtél a női focicsapatba, van barátnő. Tudom, a hír rosszul esett, mindent itt kell hagynod. Ne félj! Új város, új barátaid is lehetnek, akár új barátnőd. – válaszolja anya, mosollyal az arcán.

- Beszéltem a tesómmal! Inkább ő beszélt velem. Azt kell mondanom! Legyen meg a Berlini út, a munkát vállaljátok el, ott is van foci csapat. Az is lehet! Lesz pár barátnőm, és olyan is köztűk lesz, amilyen Brigitte volt. – válaszolom, már boldogabban.

A szüleim arcán mosolyt veszek észre, örülnek neki, majd átölelem őket. Arra gondoltam zenét fogok hallgatni a szobámba, rögtön felmegyek, a tesó szobája mellett megyek el éppen

- Segíthetek valamiben? Látom a Cd-ket pakolgatod. Mit szeretnél tenni vele? – kérdezem érdeklődve.

- Hugi! Vajon melyiket adjam Adának? Ha hallgassa, én jussak eszébe, talán romantikust vagy egy balladásat? – válaszolja.

Én sem tudom, melyiket válasszam.

- Legyen inkább valamilyen romantikus, mert a romantikus filmeket szereti. – mondtam.

- Ha te mondod! Ha már itt vagy! Ezek közül melyiket választod? Az én ajándékom, mert a testvérem vagy, a boldogságod számit a legjobban. Tudod mit? Itt van két lemez, ha bánatod van, hallgasd ezt, és ha olyan érzésed lesz, egyedül szeretnél lenni, akkor ezt hallgasd, így másképpen fogod érezni magad. –válaszolja, az arcán egy kis mosolyt is megpillantok.

A bátyám két Kelly Familys albummal ajándékoz meg.

- Bátyám! Az ajándékot köszönöm! Nem is tudom, mit adhassak neked! – mondtam egy kicsit szomorúan, mert cserébe adni akartam én is.

- Nem baj! Az ajándékot már megkaptam, te vagy! A szeretett húg. – válaszolja boldog mosollyal.

Átölelem, mert nekem egyetlen fiú sem mondott ilyeneket.
Amit a tesómtól kaptam azt az asztalomra teszem, az ajtót bezárom, a naplóm írását tovább írhatom.

- „Kedves Naplóm! A hetem jól telt el a suliban, a szüleim egy másik városban fognak dolgozni, azt jelenti, a várost el kell hagyni, már megszoktam a barátaimat. Ahogy apa mondta ott is tovább folytathatom a hobbimat, de mit is mondok Brigittnek! Hogyan fogja venni a hírt? Jól megértettük egymást, és van egy közös titkunk. Az is furcsa a számomra, megfogta a kezemet a bátyám, és megható szavakat mondott. A szavaiban úgy éreztem, szeret, nem csak, mint testvér. Nem tudom az új helyen lesz-e barátnőm."

Úgy gondolom ennyi elég, a naplómat a titkos helyre helyezem, arra az elhatározásra jutok a két Cd-t, meghallgatom, meghallgattam volna, ha nem hallom apa hangját.

- Gyermekeim! Mindjárt kész az ebéd! A terítés van hátra.

Órámra pillantva, csodálkozok.

Már ennyi az idő? A tesómat megnézem, hátha a pakolással végzett már!

Az ajtó nyitva van, így bekukkantok.

- Látom, végeztél már! Hallottad apa hangját? – kérdezem érdeklődve.

- Igen, halottam! Remélem, az új helyen megtalálod a barátnődet! Aki olyan, mint Brigitte, mert jó hatással volt rád. Nem tudom, hogy csinálta! – válaszolja, a hangjában érdeklődést is érzek.

- Egy kicsit szomorú vagyok! Itt kell hagyni a barátaimat, de nem baj! Hátha ott is lesz barát vagy barátnő. Bízok és remélek, köszönöm, érdeklődsz felőlem. –válaszolom boldogan.

Együtt indulunk le a lépcsőn, a konyhához, segíthessünk a terítésben.

-----

Elérkezik a hétfői nap, a csapatnak be jelentem a hírt a költözésről, a barátnőmnek is, de nem tudom mit fog hozzá szólni.

- Az edzésre mehetünk? Ugye elmondod a szerelmednek a hírt? – kérdezem tapintatosan.

- Persze hugi! A cukrászdába mondom el, ugye nem baj, ha most titeket nem hívlak! – válaszolja.

- Persze, hogy nem! A dolgot kettőtöknek kell megbeszélni.

Így hamarabb elmennek és megbeszélhetem a dolgot Brigittel.

- Úgy látom, mindjárt megérkezünk, én az edzés végén mondom el az öltözőbe, és az edzőnknek is.

- Jól teszed! Én a cukrászdába, de ha úgy hozza a helyzet, akkor még hamarabb. Átadhatom neki az ajándékomat. – válaszolja.

Meg érkezünk nem sokára, a tesóm nyitja az ajtót, tovább megy az öltözőjébe, az öltözőbe lépve három lányt pillantok meg.

- A hétvége hogy telt el? Nekem jól. – kérdezem érdeklődve.

- Nekem is jól! A család együtt volt, közösen szerveztünk egy kis autókázást Cottbusba. – válaszolja Gréta boldogan.

Nem sokára hallom a többiek hangját, így együtt van a csapat, a barátnőmet meglátva azon vagyok, hogyan mondjam el neki, a hírt.

- Brünhilda! Hogyan telt a hétvége? A suliban is kérdeztem, de mást mondtál! Mi van veled? Láttam valami történt. – kérdezi Brigitte érdeklődve, kis mosoly a tekintetén.

Éppen a nadrágomat veszem le, rövidre cseréljem.

- Így látszik rólam! Igen, van egy kis probléma, már mindenki itt van, így elmondom. Úgy lett volna az edzés után, a szüleim Berlinben fognak dolgozni a foglalkozásúkban, ezért kell költözni. Hogy mikor? Azt a napokban fogjuk megtudni. – mondom szomorúan.

- A tesód is elmegy?

Adalinda csak ennyit tudott kérdezni.

- Igen! A mai edzés után elmondja, úgy is szeretne veled beszélni. Ugyan ott, a cukrászdába.

Tovább öltözök, nem tudom, a barátnőm mit gondol erről.

Az edzésen a szokásos dolog történt, a többiek az öltözőbe indulnak, én az edzőhöz. Az ajtó nyitva van, kopogok, majd belépek.

- Mit szeretnél mondani? – kérdezi.

- Katherina néni! Azt szeretném megemlíteni. A szüleim a szakmájúkban kaptak állást Berlinbe, ezért itt kell hagynunk a csapatot. Nem tudjuk, mikor költözünk, amíg lehet! Addig jövőnk edzésre. – mondom egy kicsit szomorúan.

- Köszönöm, hogy szoltál! Se baj! Ha jól tudom Berlinben is van női csapat, ott is lehet gyakorolni. Az is lehet, egy barátságos meccsen találkozhatunk, addig se csüggedj!

- A biztatást köszönöm, így megnyugodtam, vissza is mennék az öltözőbe. –válaszolom.

Elköszönök az edzőtől, veszem az irányt vissza.

- Beszéltem az edzővel, a tesóm mindjárt ki jön, talán kopogjak be? – kérdezem.

- Á nem kell.

Abban a pillanatban ki is lép.

- Hugi! Beszéltél az edzővel? Ada szépségem, mehetünk a cukrászdába? – kérdezi a bátyám.

- Persze kedvesem! Hogyne! Fontos dolgokat kell megbeszélni. – válaszolja Ada, beleadva egy kis mosolyt is.

- Nyugodtan menjetek, nekem még le kell zuhanyozni. – mondtam.

Az öltözőbe lépek, úgy láttam egy ruha van még, a barátnőmé. A ruhámhoz lépek ki vegyem a táskámból a törülközőt. Alsóneműig öltözök le, majd a zuhanyzóba lépek, elkezdjem a vizet beállítani.

- Barátnőm! Nehéz itt hagyni téged és a csapatot, megismertük egymást, a kapcsolatunk különleges. – mondom szomorúan, mert nehéz megválni a csapattól.

- Nem baj, ha a szüleitek Berlinben dolgozhatnak tovább! Ugye találkozhatunk titokban valahol? Remélem, nem fogsz elfelejteni, a viszonyúnk a titkunk marad. – válaszolja, a hangjában szomorúságot érzek.

- Persze! A mi kettőnk titka marad.

Azt követően, a zuhanyzó alá lépek.