Tudom a napló titkos, de meg kért legyen nálam, azt is jelentheti, elolvashatom.
Amit olvasok, alig akarom elhinni, a szomszédos szobában csend van, nem megyek be, ha valamit akar, akkor idejön.

Félórával később.

Ahogy olvasom a naplót, tényleg boldog volt, akkor sem hagyta el önmagát, amikor megtudta mi a betegsége, bátor lány, csodálatra való. A naplóval, és a levéllel éppen el akarom hagyni a szobát, amikor a kedvesem az ajtónál terem, szomorú az arca, könnyeket is látok.
Furcsán néz rám.

- Mond, mit akarsz tőlem, Amit akartál azt megteszem, éppen a tesóm táskájáért megyek, azután örökké kilépek az életedből, mehetsz az edzésekre, én nem, már nincs ott olyan személy, akiért ott lehetek. Te elzavartál, szívesen mentem, most már minek! Az edzőnővel beszélni fogok, a titkomat megőrzöm, eddig te tudod. Ha innen haza megyek, elmondok mindent a tesómnak, ha megutál, nem bánom. A tesód naplóját elviszem, mert nekem adta, és a telefonját is, emlék legyen tőle, ha már a bátyja eldobott. – mondom dühödten.

Félre lököm, a tesóm táskájáért lépek a vendégszobába, mielőtt kilépek, ott termett, előttem áll, érzem a lélegzetét, a kezemből kiveszi a táskát, és a parkettára dobja.

- Nem mész el addig, amíg ezt a levelet nem beszéljük meg! A húgom leírt mindent, nem tudom mit is higgyek! Brigittet ismertem, nem gondoltam volna, még kislány korában kezdődött. Megkért bízzak benne, és benned, mind kettőtöknek bocsássak meg, mert szeretett nagyon. Tényleg nem ismertem jól a húgomat, és a női érzéseit, azt nem mondhatom, a szüleink miatt választotta ezt az életformát, és a foci adott neki örömet. Tényleg! Attól az időtől kezdve járt a foci csapatba, mert valahogy az időt el kellett tölteni. Ahogy említi még! A saját testvérével, viszonyt nem kezdhetett.

Amit megtudott, azt kezdi elmondani, és sírva, de akkor, egy megtört ember áll előttem, valahogyan meg kell nyugtatnom. Nem hagyhatom ott, magamhoz ölelem, érzem a szíve dobogását, biztattam.
Addig vagyok így vele, amíg meg nem nyugszik, és persze én is, bízom benne, megbocsát.

Percekkel később.
Az ágyra együtt ülünk le, megfogja a kezemet.

- Kedveském! Meg tudnál nekem bocsátani, a levelet olvasva, furcsának tűnt minden, lánnyal volt viszonyod, így érinti a tesómat is. Tényleg azt láttam csak, ha a húgom boldog volt, amikor veled volt. – mondja, meg könnyebbült hangon.

A barátom szavai meglep, a megszólítás is. Lehet, megbocsátott.

- Nem tudom mi volt az oka, de leírt mindent, a húgomnak megbocsátottam, így neked is. Nem tehetett róla, miért ezt a helyzetet választotta, a helyébe lehet, ezt kellett volna választanom! A saját testvérével nem kezd ki egy lány. A lányokat nem ismertem jól, ha a havonta történő dolog, ha előjön, akkor vajon mit éreznek, Azt sem! Ha a szervezetük azt kéri, a vágyát adja a barátjának, ne történjen meg, akkor hogyan teszi, Meg tudnál nekem bocsátani? Nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. Nekem is fájtak, amikor rossz dolgokat vágtam hozzád, de nem érdemled meg, a húgom legjobb barátnője voltál. Ki tartottál vele, amikor kórházban volt. – a hangjában, már nyugodtságot érzek.

- Én is megbocsátok azért, amiért az elején még rossz dolgot vágtál hozzám, végül a húgod levele meg enyhítette a szívedet. Én is szerettem a tesódat, ahogy te is. Mit fogsz tenni ezek után? Ugye mehetünk együtt az edzésekre? A tesóm is jöhet, lehet, újra meg fog barátkozni egy másik lánnyal. Meg akarod nézni a naplóját? Lehet az is! Meg ismerheted az írásai által, az igazi húgod, aki örökké a szívedben van. – válaszolom, nyugodt hangon, a kedvesemet fel akarom vidítani.

- Tényleg így gondolod? Köszönöm, hogy megbocsátottál, és te is ott vagy a szívemben, mind ketten fontosak vagytok. – válaszolja, de egy kis mosoly is van az arcán.

Az egyik kezét a vállamra helyezi, a másikkal kezdi átkarolni a derekamnál, gondolom, csók lesz belőle. Amikor közeledni kezd, az ajkam felé, elkezd a hátamra fektetni. Tudja, mit kell tenni, különlegessé tegye a vágyamat, szabad a kezem, így a nyakánál átkarolhatom, a szememet nem csukom be, látni akartam az arcán az örömet. Nem sokára már szenvedélyessé válik, így a védekezésre gondolok. Nem tudom honnan gondolta Brünhilda, szűkség lesz még rá, az ajkára helyezem az ujjamat.

- Érzem más is lesz itt, ha tovább csókolózunk, akkor egy érzés elkap, és késztetni fog, a ruhádat levegyem. Nem kellene véletlenül szólni a szüleidnek, itt kell maradnom még, a beszélgetést még nem fejeztük be.

Azt követően felállunk az ágyról, és együtt, kéz a kézben indulunk le a lépcsőn a konyhába.
Boldog érzés tölt el.

-----

A szülőkkel is beszélgetni tudtam, eljött az idő, az emeleti részbe induljunk, vissza. Mondjuk, fáradt vagyok, az a pár óra kimerített. A szülőknek jó estét kívántunk, első dolgom az, telefonáljak a szüleimnek, és a tesómnak, maradok az éjszaka, ne várjanak.
A telefonálás után, elrendezem a vendégágyat, amit kell, azt a táskából előveszem, és úgy lépek a fürdőhelyiségbe. Pár perc az egész, majd belépek a néhai barátnőm szobájába, elvegyem a szekrényből a szerelmi védekező eszközt, majd belépve a másikba, az éjjeliszekrénybe helyezem. Úgy döntöttem, alsóneműben fogok aludni, éppen a nadrágot tolom le, az ágyon ülve, amikor a kedvesem lép be.

- Drágaságom! Nem is tudom mit is mondjak! Látom, éppen öltözöl lefelé, fontosat szeretnék mondani. – mondja, már mosoly is felfedezhető az arcán.

- Gyere beljebb, nem zavarsz, nyugodtan elmondhatod, amit szeretnél! – válaszolom, én is bele adok egy kis mosolyt.

Közben leveszem a nadrágomat, majd mellém ül.

- Azt kérdezném tőled, ami nálatok megtörtént csodás éjszaka, azt nem tudom elfelejteni. Nem akarom erőltetni, de most, hogy itt vagy, és ez a csábító ruha van rajtad, nekem így is tetszel, ha meg tudnánk ismételni, de, ha nem akarod, akkor nem. Nekem úgy is jó, ha csak csók lesz, mert azt is élvezem veled.

- Drága szerelmem! Azt az éjszakát én sem tudom elfelejteni, számomra gyönyörű volt, csodálatos érzésben volt részem, főleg akkor, amikor csókolózás közben, az egész női énem, kívánt.

Felállok, az ölébe ülök, egymáshoz simuljunk, a keze egyből a derekamat fogja meg, és cserébe, a két kezem közé fogom az arcát, közeledjek az ajka felé.
Amikor már érinti, lassan elkezdem a hátára fektetni, fölé hajolok. Egy érzés kezd a hatalmába keríteni, talán ez lehetett a vágy, elkezdem az ingemet kigombolni, ha meglássa a melltartómat, tudjam továbbra is fokozni a vágyát.

- Bármilyen ruha van rajtad, jól nézel ki benne, ezzel a ruha kollekcióban is, hiába más színű az alsód, és a felsőd, de őrjítően kiadja a nőiességednek ezt a formáját. Talán a melltartód az, ami kidomborítja. – mondja boldogan.

- Ezért is vettem fel, újra elcsábítsalak, nem csak ebben a ruhában, hanem a csókommal. – válaszolom.

- Ebben az alsónemű szettben is nagyon vonzó vagy, bármilyen fürdőruha van rajtad, jól nézel ki.

Magamhoz húzom, ami azt jelenti, elkezdem a felsőt levenni róla, egy szál ruhában legyen.

Napok múltával.

A titkomat a tesómnak is elmondtam, átadtam a levelet, elolvasása után, megbocsátott, az edzés is jól telt, mert mind két fiú ott volt.
A kedvesemnek így elmondhatom, a húga mit kér tőlem vagy is tőlünk, ha megbocsát.
Az edzésről indulunk kettesben, így tudok vele beszélni.

- Szerelmem! A húgod azt szeretné, írjak olyan történetet, ami rólunk szól, és, ha sikerül valamelyik könyvkiadóval elfogadtatni, akkor adassam ki! Azt akarja ezzel, tudják meg, van igazi barátság, nem csak a normális kapcsolatban, hanem a lányok között is. – mondtam.

- Kedvesem! Ebbe az ötletbe benne vagyok, mi lesz az én feladatom? Nyugodtan teljesítem. – válaszolja.

- Először is az! A naplót odaadom, ha elolvasod, egy másik füzetbe jegyzetelj, ha megvolt, vissza szeretném kapni, hiszen emlék tőle. Azt követően írj róla pár sort, milyen testvér volt! Milyen dolgokban volt benne, ha meg volt, akkor azt megbeszélhetjük, a Frankfurti lányokat is megkérem, hátha segíteni fognak. Brigittel külön beszélek.

Beszélgetés közben azt veszem észre, már ismerős házakat látok, a szerelmem haza kísért, rövid csókkal köszönünk el. Belépek a házba, a tesóm is haza érkezett, mert hamarabb indult el.
Le is ülök a konyhába, mert éppen falatozik.

A kajával nem sokára végeztem, és arra gondoltam, el is kezdem, olyan előszóval. Fellépek a szobámba, át kell gondolnom.

- Kedves barátnőm! Örömmel mondhatom, kibékültem a tesódal, és a szerelmeddel, megbocsátottak. Az eleje még nehéz volt, mert a szerelmem rossz dolgokat vágott hozzám. Remélem a lelked valahol tovább él, az Örökkévalóságnak nevezett helyen. A történetem akkor vette kezdetét, amikor egy női foci csapatban kezdtem az edzést, tízen négy éves voltam, nem hittem abba, egy lány meg fog csókolni, és mindez, egy liftben, akkor furcsa érzés kerített hatalmába. Vajon létezhet örökké tartó barátság két lány között? Akkor is, ha van fiú barátjuk! Megtapasztaltam, én Annemarie Bargel nem felejtem el azt a személyt, aki megtanított arra, amit összetartozásnak hívnak, akkor is, ha két lány teszi mindezt. Boldog voltam vele, megbeszélhettem a női dolgaimat, és más érzéseket is, lány létemre megszerettelek Brünhilda Bachmann, nem felejtelek el, és, ha a sors azt akarja, találkozzunk, akkor úgy legyen. Akkor is, ha ezt az Örökkévalóság birodalmában kell megtenni.

Úgy gondolom, pihenek egy kicsit, az asztalomon hagyom, kinyitva, pihenésként indulok le a többiekhez.

-----

Arra gondoltam ki kellene menni a temetőbe, megnézném a barátnőm sírját, így vinnék virágot is. Az lesz a legjobb, ha a két fiú is jönne velem. Megkérdeztem őket, és a tervemre igent mondtak.
Szerdai nap elérkezett, az edzés után, együtt vagyunk.
A temető előtt árulnak virágot, így kérek is pár szálat valamelyik fajtából, a sírt nem sokára megtaláljuk.

- Drága barátnőm! Most vagyok itt az óta, amióta eltemettünk, remélem a lelked éli tovább azt a jószívű életet amilyen valóban voltál. Hoztam egy kis csekélységet, a fiúk megbocsátottak, nem tudom mit írtál! Hatással volt rájuk, amit elképzeltél, azt megpróbáljuk megvalósítani, a bátyád bele egyezett. – mondom, egy kicsit boldogan.

- Igen, kedves húgom! A naplóba bele néztem, tudom az életed darabját írtad bele, amikor olvastam, egy másik lány rajzolódott ki, én ezeket nem tudtam, pedig a húgom volt. Nem foglak sose elfelejteni, a szívemben vagy örökre, mindig is szeretni foglak, remélem a történeted késztetni fog másokat, arra. A testvérek szeressék egymást, nyugodtan beszéljék meg mi bántja, legyen az női dolog is, a szülők törődjenek a gyermekükkel, még akkor is, ha sokáig dolgoznak. Megtanultam tőled, és a szerelmemtől azt, amit ti tettetek, az az igazi összetartozás, megbeszéltétek, amit éreztetek, láttam rólatok, ha együtt vagytok, öröm sugárzik az arcotokból. Köszönök mindent kedves húgom. – válaszolja, már megnyugodva.

Azt követően megfogom mind két fiú kezét, emlékezik magában ki-ki módon, milyen lány volt az én barátnőm Brünhilda Bachmann.

Brünhilda az Örökkévalóság birodalmában emlékezik, így papírra veti a gondolatát.

- Kedves barátnőm! Amit együtt tettünk, azokat nem fogom elfelejteni, a tesómat se, és főleg az igazi szerelmemet, nem bántam meg, amit Brigittel, és veled tettem. Nem gondoltam azt, te leszel a legjobb barátnőm, kitartottál velem akkor is, amikor kiderült mi a betegségem, és a titkom. Kívánok neked és az igazi szerelmednek sok boldogságot, a kérésem remélem, megvalósul! A kezedbe veheted a mi történetünket. Remélem, egy napon találkozunk, a fiúkat is üdvözlöm. Ahol most vagyok, itt mindenki boldog, a közösségbe befogadtak. Itt mindenki egyenlő.

A papírra, amit írt, varázslatos betűvé válik, bevésődik, hirtelenjében fényessé vált. Könnyű lesz, így az égbe kezd emelkedni, aki meg pillantja, öröm kezdi át járni a lelkét.

Itt vagyok,
Küldesz nekem egy angyalt?
Itt vagyok,
Az esthajnalcsillag földjén
Itt vagyok,
Küldesz nekem egy angyalt?
Itt vagyok
Az esthajnalcsillag földjén