Meg törülöm a szememet.

- Tudom, már nem hallod, amit mondok, el kell mondanom mennyire hálás vagyok azért, megismerhettelek, és barátnődnek elfogadtál. Felvállaltad a viszonyunkat, nem könnyű mindezt megtenni lányként. Bátor vagy, így szeretném emlékedet megőrizni, a bátyámnak megmondom a rossz hírt, már nem lehettek együtt.

A mentősök nem sokára meg is érkeznek, a tesómnak elmondtam a rossz hírt, a szemében azt látom, nem akarja elhinni. Akkor veszi tudomásul, amikor meglátja a mentősöket, és a szülőket.
A családot látva elgondolkoztat, arcukon látom a szomorúságot, amit abban a percben átélnek. Nem akarják elhinni, az egyetlen lányuk, akit éveken át óvtak mindentől, már nincs többé. A szemükben megszűnt az a valami, amit összetartozásnak neveznek, nem csak bennem volt fájdalom, hanem a kedvesemben is. Azt tudom ilyenkor tenni, megfogom a kezét, érezze egy barát közelségét.

- Hölgyem és uram! Doktorként annyit tudok mondani! A lányuk, valamikor éjfél körül hallt meg, álmában. A halottas házba visszük, a temetést elrendezhetem, Milyen legyen? Hamvasztásos vagy normál.

A szülőket látva fájt nekik, nem is tudnak mit mondjanak.

- Én úgy gondolom! A normált választanák, a lányuk szerette az életét, vidám volt, kedves. Köszönjük, elrendezi a temetést, mert a terhet a szülőktől leveheti, az anyagi dolgot utána is megbeszélhetjük. – válaszolom, szomorúan.

- Rendben van, hölgyem! Ahogy megbeszéltük.

- Doktor úr! Meglehetne azt tenni, félórát várhassanak, a szülők elbúcsúzzanak, ne kelljen a halottas házba menni.

- Meglehet oldani.

Az orvos és két személy, így kilépnek a szobából, helyet adjanak, addig a nappaliban várakoznak.
Könnyes szemmel lépnek a lányukhoz, ahogy elnézem őket, látom azt a valamit bennük, amit szeretetnek hívnak, én sem akarom elhinni, a legjobb barátnőm nincs többé. Remélem, a kedves, barátságos lelke tovább él, nem csak a szívükben, hanem az örökkévalóságba, azért az én szememben is könny van.

A szülők elbúcsúztak, így az orvos és a két személy már hozzá férhetett, elvihessék, az ágyat üresnek találom. Odalépve, ráfekszem, akkor fog el egy síró görcs. Akkor tudatosult bennem, mi történt, a másik szobában a tesóm van, a barátját vigasztalja, mert az ő húgát szerette nagyon. Hirtelen egy furcsa érzést kezdek érezni, mintha huzat lett volna. Valami mást is érzek, mint ha egy alak lenne a hátam mögött, és megérinti a hátamat. Óvatosan fordulok meg, amit látok, azt csodálkozva bámulom, nem bírok megszólalni.

- Kedves barátnőm! Búcsúzni jöttem, mert már nem élek, a lelkem egy másik világba fog kerülni. Ne felejtsd el! Szerettelek, és szeretni is foglak, a titkunktól ne félj, ha kiderülne. A szokott helyen van a naplóm, és a két levél, akkor vedd elő, ha a temetés megvolt.

- Brünhildám, tényleg te vagy az? Ez a ruha rajtad, nagyon más, és különleges, ebben is nőiesen nézel ki. Kérlek, ne hagyj itt! Ki vigyáz rám, Mi lesz velem nélküled? – válaszolom zokogva.

- Annemarie! Ne félj, veled leszek! Minden jól megy, akkor én leszek a segítőd, aki az utadat segíti, ha bajban leszel, csak gondolj rám, és ott leszek. Mond meg a fiúknak szerettem, eljött számomra az idő, más küldetést kapjak, de ne félj az igazságtól. Büszke vagyok rád, vállaltad az érzésedet velem, és elmondtad a titkodat.

Felém hajol, egy puszit ad az ajkamra amit érzek, és hátra fordul, induljon tova, látom, ahogy az ajtóban eltűnik.
Ne áruljam el magam, gondolatomba kellett búcsúznom.

Drága barátnőm! Én is szerettelek, mindörökké szeretni foglak, barátnőmnek mondhattalak, melletted boldog voltam. Köszönök mindent, örökké a szívemben leszel, történjen bármi, vigyázz azon az úton, amit folytatni kell, boldog voltam nagyon, még ebben a kis időben is. Kérlek uram! Vigyázz a barátnőm lelkére, nem tehet arról a viszonyunkat választotta. Egy napon remélem, találkozni fogunk, és akkor, nem hagyjuk el egymást, együtt leszünk örökké.

Különleges dolgot kezdek, érezni, a könny eltűnt a szememből, arra késztetett ne sírjak. Azt követően felállok az ágyról, és átlépek a szomszéd szobába, a fiúkat átöleljem. Elmondjam a barátnőm üzenetét.

-----

A temetés napját a következő hét végére teszik, így alkalmam van felkészülni, telefonálni a Frankfurti lányoknak, meg ígérték, eljönnek. A cuccaim a barátnőmnél volt, vajon mikor menjek értük, a döntésem az, a következő héten, a temetés után. Így beszélni tudok a szerelmemmel, a titkomat nem akarom tovább hagyni, elmondom.
A temetés napja elérkezik, és vele a havonta történő női dolgom, a temetést délelőtt tízen egyre tették.

- Vajon mit vegyek fel? Fekete szoknya, talán nadrág! Legyen nadrág, még azért volt jó idő, hiába októbert írunk.

A választott ruhában vagyok már, így megnézhetem a bátyámat, vajon hogyan van. Az ágyon ül, de már felöltözve a plafont nézi.

- Kedves tesó! Látom már felöltöztél, szomorúnak látlak, a kedvesed már nem lehet veled, nekem a legjobb barátnőm volt, akivel meg tudtam beszélni a női dolgaimat. – mondom szomorúan.

- Jól látod, szomorú vagyok! Most sem tudom elhinni, a kedves szerelmem már nincs többé. Miért állsz ott? Gyere, ülj mellém. – válaszolja, szomorúan.

Az ágyához lépek, én is azt teszem, amit ő, megfogom a kezét.

- Bátyám! Vajon a Frankfurti lányok eljönnek? Beszéltem velük, és megígérték, bízom benne, és az itteniekbe is.

- Mond húgom! Vajon hogyan tudnám átvészelni, a szerelmem elvesztését! Vajon lesz-e olyan lány az életemben, amilyen Brünhilda volt, aki meg tudta dobogtatni a szívemet. Talán barátkozzak Lisbethel? Aki mindig is érdeklődött irántam.

- A szíved ügyében, nem szólhatok bele, minden a döntéseden múlik. –válaszolom.

Nem sokáig vagyunk így, mert indulni kell a temetőhöz, azért viszem a telefonomat. Nem sokára megérkezünk, a szerelmemmel találkoztam, köszöntjük egymást.

- Kedvesem! Egy kérésem lenne! Nekem adnád a húgod telefonját? Egy emlék legyen tőle, ha kezembe veszem, ő jusson eszembe. Kérlek! – mondom kérlelve.

- Rendben van, neked adom! Akkor, ha eljössz a táskátokért, mert nálunk maradt.

Átöleljük egymást, azután a szüleit, virággal indulunk a temetőbe, a sírhoz.

A szertartás előtt mind két csapat megjelenik, örülök neki, a beszédet szokásos módon a pap kezdi, ha megtudná, milyen kapcsolatom volt vele, a beszédet elhalasztaná. A testével megszennyezi a földet, így hallgatni kell, körbe nézek, magamba kell mondanom az érzéseimet.

Látod barátnőm! Sokan eljöttek, a temetésen itt legyenek, ha véletlenül megtudják mi volt köztünk, csak én lennék itt egyedül. Tiszta szívből barátnők voltunk, odáig mentünk el, meg ismerhessük egymást. Amikor csókoltál, különleges érzést éreztem, arra késztetett a ruhádtól megfosszalak, tudom, nem így akartuk.

A szerelmem mellett vagyok, így megfogom a kezét, érezze, vele vagyok, amit kell, azt a pap még megteszi, mielőtt a lányok a virágot a koporsóra dobják, a zsebükből egy papírt vesznek elő.
Gyanúm az, dal akarnak előadni, az egyik, ha jól látom Brigitte.

- Kedves barátnőm! Tudom, mindenféle zenét szerettél, a tiszteletedre egy dalt szeretnénk előadni. Elénekelnénk a Scorpions együttes jól ismert számát, a csapat társaid neked ajánlják.

Várnak egy kis időt, azután el is kezdik, mert a tudatukban előveszik a zenéjét. Meglepetés számunkra, és számomra, s látom, a Berlini csapat tagjai egymás kezét megfogják. A frankfurti csapattal, a pályán ellenfelek, de itt most összetartoztak, egy emberként énekelnek. A szem így nem marad szárazon, de nekem se.
Amit a lányok tesznek, az nagyszerű érzés. Az éneklés után mindenki a sírba dobja a virágját, majd részvétet, mondanak a hozzá tartozónak, így a lányokat átölelhetem.

Nem sokáig maradunk, indulnak hazafelé, a vendégek vissza Frankfurtba. Megbeszélhetem a barátommal, a következő hétvégén megyek el a dolgaimért, így el tudom mondani, amit a kedvesemnek tudnia kell.
A szüleimmel indulunk is.