Elérkezett az idő, neki készülhessünk az alváshoz.

- Mond barátnőm! A gyógyszeredet ugye bevetted? Hogy érzed magad? A szédülésed ugye javult? – kérdezem érdeklődve.

- Igen, javult! A gyógyszeres dobozért le kísérnél, ott be is venném, esetleg fel is hoznám, ha ne talán kellene, és az inhaláló eszköz.

- Nyugodtan lekísérlek. – válaszolom.

Együtt lépcsőzünk le, tudja, hol vannak a dolgai, láthatom, beveszi az adagot.
Minden olyan nap, amikor a gyógyszerhez nyúl, sajnálom, nem érdemli meg, mert nagyon jó szívű. Nem sokára végez, elköszön a szüleitől.

- A barátnőmet megkértem, legyen az éjszaka velem, hátha kell segíteni, és elférünk az ágyamon. – mondja.

- Lányom! Jól teszed! Tudom, jó barátnők vagytok, megértitek egymást. –válaszolja, a családfő.

- Remélem nem lesz baj! Nyugodtan aludhatok tovább reggel, és Annemari! Köszönöm a lányunk mellett vagy, vigyázol rá, nincs rá szó, amivel meg tudnánk hálálni. – mondja Carlanéni.

- Barátnőként megteszek érte mindent, azt is! Boldog legyen, ha látom az arcán a mosolyt, én is boldognak érzem magam. Van egy jó barátja, egy szerető testvére, akinek nagyon fontos. – válaszolom, mosolyt is adok hozzá.

Nem sokára visszaindulunk a szobához, az ajtót behajtom egy kis résnyire, az ágyat elrendezem, addig.
Feldob, mellette lehetek egész este.

Mielőtt ágyba bújok, a fürdőben elrendezem a fontos dolgomat, a barátnőm is. Így, a fiúktól elköszönhetünk, egy puszival.

- De szerelmem! Ennyi az egész? Hol a romantikus csók! – kérdezi a barátom.

- Ne félj kedvesem! Most ennyivel kell beérned, a többit holnap megkapod. – válaszolom, egy kis huncut mosollyal.

Percek alatt végzünk, együtt indulunk vissza a barátnőm szobájába, az ablak bukón van. Jó idő van még, nem fázunk. Együtt kezdjük nézni a tévét az ágyból.

- Mond kedves barátnőm! A szerelmedet, ha láthatod, akkor boldog vagy! Ahogy én is.

- Annemarie! Még meg sem köszöntem, barátnőm lehettél, meg egyeznek az érzéseink, és közös titkunk is van. Szívből köszönök mindent, jó érzés veled lenni.

Az oldalamra fekszem, inkább támaszkodom, ő a hátán fekszik, így a másik kezemmel az arcát végig simíthatom. Gyönyörű, ahogy a szőke tincsei a szeméhez lógnak, örülök minden lényének, a legjobb érzés az, a barátnője lehetek.
Látom róla, fárad egy kicsit.

- Látom rólad, fáradt vagy egy kicsit, az lenne a legjobb, ha aludnál. A tévét lekapcsolom, és veled pihennék, az egészséged a fontos, a tévé megtalál utána is. – mondom bánatosan.

- Ezek szerint az arcomon látszik! Kérlek! Szoríts magadhoz, érezni akarom a közelségedet.

A tévét egy gombnyomásra kikapcsolom, úgy teszem, ahogy kéri, érzem a szíve dobogását.
Egy kis puszi még van közöttünk, az oldalamon fekszem tovább, a szabad kezemmel az ő kezét megfogom, a hasára ráhelyeztem, az inge alá, éreztem, ahogy lélegzik, a has izmait, a szeme be van csukva. Sokáig elnézném, a találkozásunkra gondolok vissza.

Kedves Brünhildám! Azokra az érzésekre nincs szó, amiben elmondanám a hálás köszönetemet, ahová lehetett, együtt mentünk, a táborban kijátszottuk a fiúkat, segítve egymást. Annak is örülök, a tesóm rád talált, más fél év után jött le edzeni, neked köszönhetem, a női dolgainkat meg tudtuk beszélni, nem is hangoztattam, de büszke vagyok rád, mert a női érzéseid megváltoztak, lánnyal van viszonyod. Hiába van, egy kedves, szerető barátod, én is részese lehettem a barátságodnak, ezt nem is titkolom.

Ezeket csak magamban mondhatom, felé hajolok, még utoljára adok neki egy puszit. Oldalamon fekve tovább, a fejemet a karomra helyezem, pár centire vagyok tőle, így érezhettem a haja illatát.

-----

Egy bölcs azt mondta, csak nyújtsd a kezed
és ragadd, meg a varázst
Leld, meg az ígéret földjére nyíló ajtót
Csak higgy, önmagadban
Halld e mélyről jövő hangot
Ez szíved üzenete
Hunyd le szemed és megleled,
a sötétből kivezető utat.

Vasárnap reggel, az óra hatot mutat, kezdek ébredezni. A kezem úgy volt, ahogy este tettem, a barátnőm még alszik, elnézném szívesen, inkább úgy gondolom, a fürdőszobába megyek, lefürödjek. Mindig a korán kelő típus voltam, így nyugodtan meg tehetem, amit kell.

- Vajon mit vegyek fel! Rövidnadrágot? Talán ez a szabadidős nadrág maradjon rajtam! Szeretem hordani, mert könnyű, és jól érzem magam benne. – tanakodok.

A fürdőhelyiségbe belépek, csendesen bezárom az ajtót, a kádba meleg vizet kezdek folyatni, addig át gondolom, vajon ma mit csináljunk közösen. Amikor már leöltöztem, a kádba lépek, egy időben zárom el a csapot, mert ami volt víz, az elég is.

Tíz perccel később.

A testemnek jó érzést ad a víz, így felfrissülést is, már csak a haboktól kell megválnom, így felállva lezuhanyozom magam.
Törülközni kezdek, nem sokára öltözni is.

A vizet kiengedem, leöblítem, lássák tiszta, és újra lehessen használni. - A fogmosás is jöhet utána, a kedvesemnek szólok, Brünhildának elbővülő, nem hiába szeretjük egymást. Azt követően megbeszélhetjük, akár a reggeli utána időeltöltést.

Nem soká a fogmosás is megvolt, a törülközőmet kiterítettem, amit kell, azt elvégeztem. Nem sokáig vagyok, kiléptem, visszaindulok a vendégszobába, a táskába helyezem a használt dolgomat.
Vártam elérkezzen a hét óra.

Hét órakor belépek a barátnőm szobájába, melléfekszem, az oldalamra, a kezét megfogom, és a hasára helyezem a kezemet. Nézegetni kezdem, azután a felsőjét felhúzom, és a takaratlan mellkasát nézegetni kezdem, finoman cirógatom, simogatom, hátha erre felébred.

- Barátnőm, tudom, vasárnap van, lustálkodni még lehetne. Ébredni is kellene, mert valamelyik fiú el fogja foglalni a fürdőt, így, a lenti helyiséget tudod csak használni.

A szavamra semmi válasz nem jön, feltűnik az, nem mozdul.
Megnézem a lélegzetét.

A kezemet a szívére helyezem, a szíve dobogását érezzem, de semmi. Nem akarok ebbe a helyzetben rosszra gondolni, ezért az inhaláló eszközt kezembe veszem, a leírás szerint alkalmazom, hátha ez a baj, de nem történt változás.
Félelem kezd bennem alakulni, arra a dologra kell gondolnom, berohantam a szerelmem szobájába, az ágyon ül még.

- Jó reggelt, kis probléma akadt! A húgod nem ébredezik, nem éreztem lélegzik-e. Arra a dologra nem szeretnék gondolni. – mondom félelemmel.

- Mit mondol? A húgom nem lélegzik! – válaszolja csodálkozva.

Felpattan az ágyról, még pizsamában, a másik szobába rohan, nézni kezdi ő is, a kezeivel vizsgálgatja, nem bánja, a mellkasa fedetlen.

- Kedves húgom! Az nem lehet, nem lélegzel! A gyógyszereket bevetted. Kérlek, nyisd ki a szemed, nem szeretnélek elvesziteni.

Látom, mit tesz a testvére, meg akar tenni érte mindent, láthassa lélegezni, késő már, a szememben azért van könny, így odalépek hozzá, a kezét megfogom.

- Már késő! Itt hagyott minket, a legjobb barátnőjét, és a szerető bátyát, aki mindig szerette.

Mellé feküszik, simogatni kezdi az arcát, majd könnyes szemmel elmondja, mennyire szereti. A barátnőm mellé fekszem, a kezét megfogom.
Belülről én is viaskodom.

Kedves barátnőm! Már nem vagy köztünk, a tesód szép szavakkal búcsúzott el tőled, nagyon örülők neked, megismerhettelek, és így a bátyádat is.

- A mentősöket felhívom, jöjjenek ki, te beszélj a szüleiddel, a lányuk már nem fog felébredni már, én itt leszek, elköszönjek tőle. – mondom szomorúan.

A kedvesem úgy is tesz, én hívom a mentősöket.
Azután a barátnőm mellett vagyok.

- Drága Brünhildám! Itt hagytál engem, tudd, nagyon szeretlek, nem, mint lány, hanem barátnő is, melletted boldog voltam, és vidám. Már nem lehetünk együtt

Ahogy a mozdulatlan barátnőmet látom az ágyon, úgy termelődnek a könnyek a szemembe.