Az edzés után a napló írását tovább folytatom.

- Kedves Naplóm! A napokban mindenféle történt velem, először is igazi beszélgetésben volt részem a barátnőmmel, elmondta, hogyan történt meg a viszonya egy lánnyal ott Frankfurtba. Nekem mondta el, akiben megbízik. Azért van barátnője a csapatban, de velem érzi jól magát, én is így vagyok vele, érzéseink közösek. Egymást bizalmába fogadtuk, Brünhilda kedves, bátor, örülök, hogy megismertem, hamar elfogadott, ha közelemben van, olyan különleges érzést érzek, de azért is bátor. Felfedtük a női testünket előttem, gyengéden érintette testemet, egyszerűen gyönyörbe éreztem magam, a kezei között. Megbeszéltem vele, írunk egy bocsánatféle levelet, nem tudjuk, mit hoz a holnap, és nem akarjuk sokáig halasztani. A szerelmünk végképpen megutálna, be kell vallanom! Őszintén szívből adtam a szerelmemnek, a szüzességemet, ahogy a barátnőm az ő kedvesének. Remélem, egy ideig a titkunk nem fog kiderülni.

Arra gondoltam, a naplóíráshoz ennyi sor elég, a tesóm hangját hallani kezdem, a titkos helyre teszem, kinyitom a szobám ajtaját, leindulok a konyha felé, egyek valamit, a tesóm is lent van már.

- Drága tesó! Ugye éhes vagy? Én is azért jöttem, van egy kis krumpli, ha megkérlek, nekem is melegítel? Remélem jó volt a napod! Nekem igen, láthattam a szerelmemet. – mondom boldogan.

- Igen, kedves húgom! Én is azért vagyok itt, akkor neked is melegítek, megbeszélhetjük a különböző dolgokat. Ugye, várod a következő hétvégét? Brünhildáék visszahívtak, remélem az a nap is jól fog eltelni. – válaszolom.

- Szerintem is így van! Így meg ismerheti ki-ki a kedvesét, még jobban.

A kaja megmelegedett, az asztalra helyezi a tesó, egymás mellett ülve falatozni kezdünk. A szívemet öröm fogja el.

Megkönnyebbülve érzem magam, mert a levelet megírtam, így az edzésre örömmel megyek. A szerelmem arcán örömet látok, a házira is koncentrálni kell, a dolgozatokra is tanulok.
Lassan elkezdtem a táskámba bepakolni, mert visszahívtak, látom a bátyám szabad, nem tesz éppen semmit. Szobájához lépek, az ajtófélhez támaszkodom, összefonom a karomat.

- Bátyúskám! Azt kérdezném tőled! Ugye várod a jövő hetet? A szerelmedhez megyünk vendégségbe, a barátnőmhöz, nagyon várom, ugye kedves l? Meg ismerhetjük a szüleit jobban. – kérdezem érdeklődve.

- Hugicám! Gyere be nyugodtan, ülhetsz nyugodtan az ágyamra, várom a napot, és igen kedves, és nagyon helyes, a mosolyát szeretem nagyon, amikor a tincsei a szeméhez érnek, még jobban megszerethető. Lehet, ezért is zúgtam bele. – válaszolja, boldog mosollyal az arcán.

Az ágyára leülök, a választ magamban kell mondanom.

Kedves bátyám! Ha tudnád azt, a tincsei miatt zúgtam bele, és a bájos mosolyába, egy napon meg fogsz tudni mindent.

Átölelem, mert boldog vagyok, a gondolatomban más van, vajon, hogyan fogok bocsánatot kérni mind két fiútól, mindketten fontosak.

-----

Ahogy telik a nap, úgy közeledik a várva várt idő, látogatást tehetünk a tesóval, a barátnőmnél, és a szerelmemnél.

Elérkezik a szombati nap, a szerelmemmel megbeszéltem, ne jöjjenek értünk, mi megyünk, ezzel megkímélem Brünhildát a hosszú úttól. A kedvenc farmeromat vettem fel, most normál alsóba, azért a kézitáskában vannak a női dolgaim. A szobájához lépek.

- Bátyám! Itt az idő az induláshoz, nekünk kell hamarabb menni, mert tudod! Nem jönnek értünk, amit meg ígértünk, azt meg kell tenni, csak beszélgetés lesz, de más nem. Azt akarom, az eltöltött idő vele feledhetetlen legyen. Így magamnak is ígéretet tettem, be akarom tartani.

- Hugicám! Az ígéretre én is kíváncsi leszek, ha netalán egy csók elcsattanna, de más is közbe szólna, tudod, mire gondolok? Meg ígértem nem lesz más dolog.

- Ha netalán elcsattanna? Én is szeretnék ellenállni az utána bekövetkező érzésnek, én sem szeretnék arra ébredni másnap reggel, vele vagyok. Remélem, indulhatunk? – kérdezem.

- Igen, én kész vagyok! – válaszolja örömmel.

A táskánkkal egyszerre indulunk le, a szüleink már lent vannak, az asztal láttán elcsodálkozok, meg van terítve.

- Kedves szüleim! Az asztal nagyon jól fest, mindenféle finomság van rajta, már csak jól kell lakni. Éhesen nem lehet elindulni, a bátyus is biztos örül, a terülj, terülj, aszalnak! – mondom, huncut mosollyal.

- Igen örülök! Akkor neki is kezdhetünk, a közös reggelinek, vagy tízórainak? Tíz órát mutat az óra. – válaszolja a bátyám örömmel.

Azt követően a szülőkkel együtt kezdünk falatozni, azt az érzést nehéz leírni, amit érzek.

Az elindulástól számítva húsz perc telik el, megérkezünk a kedvesemék házához, éppen csengetni akartam, nyílik az ajtó, a szerelmem az.

- Gyertek be nyugodtan!

- Rendben van. - Válaszolom.

Papucsban van, az ajtót behajtja, és elénk jön.

- A táskát elveszem, én, fogadlak benneteket, mert a húgommal megbeszéltem. – mondja örömmel.

- Jól tetted. - volt a válaszom.

A táskát átadjuk, a szokásos módon köszöntjük egymást, majd együtt indulunk a házba. A felső szinthez vezető lépcsőhöz teszi a csomagot. A szülőket is köszöntjük, nem utolsó sorban a barátnőmet, és a kedvesemet.

- Annemarie! Itt is meg köszönhetem, amit a lányommal együtt tetettek, az csodás dolog volt. Egy hét alatt megszervezni a családi találkozót, sok munka volt benne. Hiába esküvőszervező vagyok, sok munkát ad, tudom, egy kicsit azért könnyű volt a tiétek, mert nyolc személyről kellett gondoskodni, nekem több százról. Dicséretet érdemeltek. – mondja Carla néni.

Azután puszit ad, meghálálva a munkámat, meglepődök.

- Igen asszonyom! Volt munka vele, az igazi dicséret a fiúkat illeti, a tervünkbe ők is beszálltak anyagilag, az is lehet! Azt az összeget másra fordították volna, az első szóra igent mondtak, nekik is köszönöm. – válaszolom örömmel.

- Köszönöm nekik is! Lányok! Fiút jól választottatok, amiben kellett szívesen benne voltak, remélem, a barátság sokáig meglesz. – mondja Carla

Azután a barátnőmre nézek, a gondolatomban más van.

Igen, én is akarom, ha elmondom a titkomat, lehet, a szerelmem megutál. A kedvesem hellyel is kínál a nappaliban.

- Kértek-e valamilyen rostos levet? – kérdezi a kedvesem, mosollyal az arcán.

- Nekem bármilyen jó, biztosan a tesóm is így van! – válaszolom.

- Én is rostos levet kérek! Változás kell, nem jó mindig a savas vizet inni. – vágja rá Leopold.

A barátnőm velem szemben foglal helyet, a kanapén, Brünhildán akármilyen ruha van, jól áll rajta, tökéletes az alakja. Fehér színű farmer van rajta, bordó színű ing, ami íves oldalt. Beszélgetni kezdünk, a szülei is ott vannak, mert mellette ülnek.