Elmegyünk sok állat előtt, örülök a barátnőmnek, megfelelő helyet találtam, ahol elmondhatom, a szívemet mi nyomja. Van hely, leülünk egy padra, így én kezdhetem el.

- Azért hívtalak ide, megbeszéljek veled pár dolgot, azt! Ha lesz idő rá, megírhatnál egy levél félét a szerelmednek, és a tesódnak. Amibe elmondod, milyen titkod van, mert lassan három éve lesz. Tudom, erről nehéz beszélni, de el kell kezdeni, azért is! Sokáig nem lehet titkolni, akár rosszabbul lehetsz, ha magadba fojtod. Én már túl vagyok rajta, de ha elhagy utána, meg fogom érteni. – mondom egy kicsit szomorúan.

- Barátnőm! Ahogy mondod, igazad van, lassan el kellene kezdeni az írást, nem tarthatom titokban örökké, egészségemre is mehet. Meg fogom írni, és, ha eljön az idő, oda adom, hátha megbocsát, a tesóm is, akit szeretek, nem csak testvérként. Voltak érzéseim ne testvérként nézzek rá, hanem fiúként, magamhoz öleljem! De a testvérem! Mit mondtak volna a többiek! Lehet az is, így kezdődött a viszonyom Brigittel. – válaszolja, a hangjában mást is érzek.

Azt követően, kezdi elmondani a titkát, nem lehet könnyek nélkül hallgatni, nekem mondja, a barátnőjének, egymás mellett ülünk, így átölelhetem, számomra ez az idő, mellette legyek.

- Drága barátnőm! Amit átéltem rosszul létet, köszönöm, hogy segitel, mellettem vagy, és a tesódnak is köszönöm. Nem beszélve a bátyámról, évek során minden nehéz helyzettől óvott. Nem tehetem meg vele azt, nem mondom el, még jól vagyok, ezt neked köszönhetem, azért a focis lányok is segítettek, a levéllel. Ha hazaérek, megírom a levelet a két fiúnak, nehéz lesz! Három év elhallgatott érzéseiről kell írnom, de megteszem, most tudják meg, ne nagyon későn. – mondja, a szemében könnyeket pillantok meg.

- A szavaid megnyugtatóak, én is ezeket érzem, bátor vagy, felvállalod az érzéseidet, és meg írsz mindent. Boldog vagyok, megismerhettelek, és a bátyádat. – válaszolom érzős hangon.

Az asztaltól felállunk, átöleljük egymást, az ajka alá egy puszit adok. Azt követően indulunk tovább.

Brünhilda igazi barátnőjének tekint, a bátyámat elfogadta barátjának, azután egymást meg ismertük. Nekem az a furcsa érzés, van egy kedves barátom, akinek szívből adtam oda a vágyamat, közbe viszonyt ápolok a húgával.
Amiért ide jöttünk, azt megbeszéltük, nyugodtan nézelődünk tovább, nem sokára elérkezik a haza térés ideje.

- Barátnőm! Haza kísérnél Így beléphetnénk egy cukrászdába, ellenállni nem tudok, süteménynek. A mai lányokat nem értem! Kis édességet megesznek, már nyivákolnak, mert fel szednek pár dekát. Azokat se értem, bármilyen ruha van rajta, az alakja kiváló, és vigyáz a vonalaira. A melleim kicsik, azért nem megyek kés alá, hogy babráljanak ott, ha így születtem, akkor el kell fogadni. – mondja, az arcán egy kis örömet is felfedezek.

- Igazad van! Ha egy lány így született, legyen természetes, ha jó alakja van a modellnek, miért fogyózik! Akkor mehetünk a cukrászdába, a cekket én fizetem. – válaszolom boldogan.

Nem sokára elérjük a bejárati kaput, a pénztáros még ott van, a fülke ajtót kinyitom.

- Hölgyeim! Remélem, jól érezték itt magukat, minden állatot megnéztek? Azért jó portásnak lenni, mert embereket ismerhetek meg.

- Igen. Uram! Nagyon örülünk neki beengedett ingyen, ezért is jöttünk, bizonyos dolgokat megbeszéljünk. Sikerült, nem hiába barátnők vagyunk, ezért szeretném, ha elfogadna tüllűnk egy kis ajándékot, mert ez a kis idő, nekünk többet jelentett. – mondom, boldogság érzése fog el.

A pénztárcámból kiveszek tíz Eurót, és átnyújtom.

- Köszönöm, hölgyeim! Remélem, jó érzés volt barangolni! Kívánom, a barátság sokáig tarthasson, és biztosan boldog az a fiú, akik titeket választott. Ezt a pénz magamnál fogom tartani, emlék, két szép lánytól, akik ezt a pár órát többnek tartották, mintha máshol töltötték volna el.

Indulunk is ki, örülök az egésznek, mert meg tudtuk beszélni a fontos dolgokat. Megnyithattuk egymás szívét.

-----

Út közben betérünk egy cukrászdába, mert ugye bár, édes szájúak vagyunk, elfoglalunk egy szabad asztalnál helyet.
Rendelés megvolt, nem sokára megkapjuk.

- Barátnőm! Az állatkertben jól éreztem magam, remélem te is! Amit kellett azt meg tudtuk beszélni, aminek én örülök. A tanácsodat követni fogom, írok pár sort a tesómnak. Ha eljön az idő, átadom neki, hátha megbocsát, nem csak neked, hanem nekem is.

- Én is jól éreztem magam, boldog vagyok, elmondhattam azokat, amit a szívem nyomott. Már nyugodtan megírhatom, és, ha valóban szeret a bátyám, akkor meg fog bocsátani. – válaszolja.

- Remélem így lesz! Hiába veled van viszonyom, de őt is szeretem, amit megtettem éjszakát, azt nem bántam meg. Ha akkor sem bocsát meg, akkor rátérek a kényes dologra! Miért adtam neki a szüzességemet, mert később is neki adtam volna. Egy időben a húga is megtette, remélem, nem kell, felhánytorgatom neki. – mondom szomorúan egy kicsit.

Amit mondtam, úgy is fogom tenni, falatozunk tovább, hamar elérkezik az idő az induláshoz, amit fogyasztottunk, azt kifizetem.

- Drágaságom, haza kísérlek!– mondom boldogan.

- Ha haza kísérsz, megköszönöm, ezt a pár órát is, jó volt veled. Kiadhattam a szívemet, ha velem történne valami, a naplómat megtalálod a titkos helyen. Neked adom, emlékül.

- Barátnőm! Erre még ne gondolj, jó, hogy megemlítetted! De ez ne következzen be. – válaszolom.

A helyünkről felállunk, nem sokára az épületet is elhagytuk, gondolatban más van az eszembe.

Kedves lány a barátnőm, bátor, merész volt a két fiúval a táborban, és a meztelenségét is felfedte. Remélem a kedvesem meg fog bocsátani, ha megtudja az igazat.

Megérkeztünk Brünhildáékhoz, egy puszival elköszönünk, indultam is tovább hazafelé.

Ami házi volt, azt elkészítettem, ettem pár feladatot, a szüleimtől elköszönök, és a bátyámtól, az óra este nyolcat mutat.
Arra gondoltam! A levélben, a tesómnak meg írom, tudnia kell arról, viszonyom van egy lánnyal, éppen a szerelmével. Egy füzetet előveszek, az ajtót bezárom, az asztalon lévő lámpát felkapcsolom.

- Kedves bátyám! A levél írásába, nem is tudom, hogyan kezdjem el! Fontosat kell mondanom, nem akarom tovább halasztani. Amit írni fogok, az kapcsolatban van a szerelmeddel, a dolog igaz, nem hazudok, amit nem mondtam el, arról tudnod kell. Egy kapcsolatom volt titokban, még Adalbert előtt, a női focicsapatban játszott, még két évvel ezelőtt. A liftben volt egy balesetem, azt követően, amit tett, nem akartam elhinni. Amikor a talajra estem, ő rám esett, elkezdett csókolni, ahogy a szerelmesek, őrjítő érzést adott nekem, így kezdődött egy csókkal minden. A lányt Florencenek hívták, így titokban kellett tartanunk. Más csapathoz ment, nem akartam más lánnyal kikezdeni, elárultam volna magamat, nem sokára felbukkant Brünhilda, megbarátkoztam vele, először a bátyával, mert segített egy női dologban, láttad, ott voltál. Egy edzés utáni napon maradtunk, hogy mutassak pár cselt neki, hirtelen átkarolt, és puszilni kezdett, egy lány nevét említette. Akkor gondoltam, valami viszony volt közöttük, elmondtuk egymásnak a titkunkat, így vette kezdetét a barátnői kapcsolatom Brünhildával, közben van barátunk, akit komolyan szeretünk. A szerelmed valóban helyes, hiába az idomai nem olyanok, mint másoknak, így is vonzódom hozzá. Bátor, mert a túra táborban megmutatta vonzó női alakját, nem volt szégyellős, szeretném, ha megbocsátanál! Ha nekem nem akarsz, akkor a szerelmednek, aki igazán szeret, mert neked adta a szerető szívét, amikor nálunk voltál! Kérlek, bocsáss meg neki, a szerető húgodnak is, mert nagyon szeretlek

Úgy gondolom elég ennyi, ha lesz még pár gondolatom, akkor tovább írom. Ki tépem a lapot, összehajtom, és a naplómba helyezem, elteszem a titkos helyre.