Beszélgetésben az idő telik így, hamar elérkezünk Brünhildáékhoz, éppen nyitott volna, amikor az anyukája volt az ajtónál.

- Sziasztok! Gyertek be.

- Anya! Nagyon jó volt Annemarieknál, jó vendéglátó is volt, a szülei csodásak voltak. Meg is dicsértek, a találkozó révén. – mondta a barátnőm, mosollyal az arcán.

A nappali részbe belépünk, a táskát a lépcsőhöz teszem, majd helyet foglalunk, a kanapén.

- Igen! A szüleim megdicsérték, azért a fiúk is segítettek, de a legnagyobb részét mi ketten végeztük. – válaszolja büszke érzéssel.

- Igen, így volt! Nagyon jól éreztem magam, és a tesóm is, a kedvesével beszélgethetett. Ha már itt vagyunk, megkérdezem, két hét múlva meghívhatnám vissza Annemariet, ugyan úgy egy hétvége.

A szavait a barátnőm nem tudja befejezni, mert az anyukája szól közbe.

- Drága lányom! Éppen említeni szerettem volna, meghívhatod egy hétvégére. Itt vagytok, akkor már nem említem, apáddal benne vagyunk.

- Igen! Benne! Amióta a szülői találkozó megtörtént, a barátnőd apja tudott segíteni a vállalkozásban. Annemarie! Köszönöm, a lányom barátnője vagy, amikor kiderült mi a baja, nem hagytad el. – mondja a családfő, a szívemet büszkeség hagyja el.

- Uram! Ez természetes dolog, egy barátnő segíti a másikat, nekem is fontos. Ami probléma akad, azt közösen meg tudjuk beszélni, egymás szívét megnyitjuk. Örülök, hogy rátaláltam, és barátnőnek elfogadott, és a tesója lett a szerelmem. – válaszolom örömmel.

Nem sokára indulunk, így mindenkitől elbúcsúzunk.
Lekísérnek a kapuig, a szülők az ajtónál intenek.

- Kedves szerelmem! Kérlek vigyázz a tesódra, ne történjen semmi baja, nagyon szeret, neki csak te vagy, tudom te is szereted, én is szeretem, mint barátnője. – mondom egy kicsit szomorúan.

- Egyetlenem, tudom, hogy értsem! Szívesen magamhoz ölelném, és megcsókolnám. Nem tehetem, mert a húgom, a legjobban, nőként szeretem. –válaszolja.

Nem sokára indulunk is.

Az út közben, azért finoman kérdezősködök tőle pár dolgot.

- Bátyám! Tudom, a kérdésem érzékenyen fog érinteni! Mond, az éjszaka milyen volt? Megtettétek azt ugye gyengéd voltál vele?

- Igen, felejthetetlen esténk volt, nem gondoltam a fogamzásgátlót el fogja készíteni, és abban a ruhában egyszerűen fantasztikus volt. A barátnőd, bátor, megengedte, megpillantsam vonzó nőiességét. Amikor elérkezett az idő, az alsó testrészünk egyesüljön, így gyönyörű érzésben volt részünk. Remélem, a te szerelmed-gyengéd volt veled! Egyszóval, csodálatos volt az este. – válaszolja örömmel.

- Igen bátyám! Gyengéd volt, nem éreztem semmi rossz dolgot, mintha tudta volna, mit kell tenni.

- Mond hugicám! Azt a bizonyos eszközt el tudtátok tenni? Nem láttam, amikor felébredtem.

- Igen, elrendeztük, a szülők nem vesznek észre semmit a vendégszobába.

Nem sokára haza értünk, első dolgom az, fellépek a szobámba, az ajtót bezárom, a dobozt, a használt gumival elrendezem. A szemetesbe tettem, ne vehesse észre anya. Azt se! Szeretetből veszítettem el az ártatlanságomat, a titkos helyről előveszem a naplómat, átgondolom, hogyan folytassam tovább.

- Kedves Naplóm! A barátnőmet meghívtam vendégségbe, és a kedvesemet. Megbeszéltem a dolgot Brünhildevel, megtesszük a szerelmünkkel azt, neki adjuk vágyainkat, védekeztünk, de megérte, mert jó érzésben volt részem. A fiúm azért bátor volt, felfedte meztelen testét, azért én is megtettem. Nem a hormonom tombolt megtegyem vele, hanem a vágyam, elérkezett az a pillanat, elveszítsem a legnagyobb női kincsemet, nem bántam meg. Így még boldogabb vagyok, az a furcsa számomra! Van egy kedves fiú, akit imádok, kapcsolatom van a húgával.

Az írásból ennyi elég, a naplót visszahelyezem a titkos helyre.

-----

Vasárnap este elérkezik, az ablakot besötétítem, és a szobám ajtaját, ne lássa, a tesóm fent vagyok, arra gondoltam! Megpróbálok levelet megfogalmazni.
Először át kellett gondolni.

- Kedves szerelmem! Nem is tudom, hogyan is kezdjek bele, fontosat kell megtudni rólam, és a húgodról. Kérlek, bocsáss meg neki, és nekem, mert a dolgainkat nem vallottuk be. Azért nem, erről a témáról lány nem beszél, mert megbélyegeznének. Jó barátnők vagyunk, téged is szeretlek, ennyit tudsz az egészről, együtt vagyunk a foci csapatba. Be kell vallanom! A húgodat szeretem, az első edzésen az sugallta valami barátkozzak vele. Ami a következő edzésen történt velem, attól kezdve megtetszettél, mert a női dologban segítettél. A titkát a tesódnak véletlenül tudtam meg, egy lánnyal volt viszonya, még ott Frankfurtban, Brigittnek hívták. Nem tudom, hogyan kezdődött velük! Amikor megtudtam, én is bevallottam az enyémet, megígértük, a titkunk marad. Bevallom, neked a lányokat szeretem, amióta a húgod mosolyába belezúgtam, egyszerűen, beleszerettem. Tudom, ha nem akarod elfogadni, de ez az igazság, szeretlek, amikor elcsattant a csók, az szívből jött. A húgoddal megtörtént, amit egy lány érezhet, még a túratáborban, finom, gyengéd keze van. Nem tudom, elfogadod-e, a vágyainkat titkolni kellett, egy naplót kezdtem el írni, minden érzelmeimmel. Azt gondolod, végképp elhagysz, nem bánom, a döntésedet elfogadom, ki derült a titkom, akkor is szeretlek, ahogy te a húgodat, ha boldog volt, te is az voltál. Bocsáss meg a tesódnak, ha nekem nem akarsz, belül megértő vagy tudom! Az életem ti vagytok, boldog vagyok, ha titeket látlak. Amilyen helyzetben volt a barátnőm, melyik nyújtott neki segítő kezet? Ezek után nem akarsz a szerelmem lenni, meg fogom érteni. A te szerelmed. Annemarie.

A papírt óvatosan kitépem, összehajtom, és a naplóba helyezem, és a titkos helyre visszateszem.

Arra is gondoltam Brünhildával beszélek, fontos dologról, így meg említhetem, írjon pár sort, olyan bocsánat félét, ha netalán a helyzete rosszabbul lenne.
Felhívtam, megbeszéltem egy találkát, ahol nyugodtan lehetünk, az állatkert a hely, azért ott, mert nagy terület, és a kényes témáról nyugodtan beszélhetek vele, az időpontot keddre tervezem.
Elérkezik a nap, délután háromra érek az állatkerthez, nem sokára ő is meg érkezik, a szőke tincsei, a szemébe lógnak, üdvözöljük egymást.

- Szia! A találkát, azért gondoltam ide, nyugodtan lehetünk, fontosat közölhetünk egymásnak. – mondom örömmel.

- Neked is, szia! Nem rossz ötlet ez a hely, nem zavarhatnak, a cukrászda nem jó hely. – válaszolja.

- Remélem jól felöltöztél, nincsen az a nyári idő, de még jó az időjárás. Hogyan érzed magad? A gyógyszert ugye bevetted? Azt szeretném, a problémád javuljon. – mondom érdeklődve.

- Az érdeklődésedet köszönöm! Az inhalálót használom, most is nálam van, be is mehetünk.

- Rendben van.

A pénztárhoz lépünk.

- Két diákjegyet kérek. – mondtam.

A jegyet leszakítja a pénztáros, majd át nyújtja.

- Hölgyeim! Örülök, meglátogassák az állatkertet, fél hatig vagyunk, nyugodtan bemehetnek, szerencsések vagytok, nem kell kifizetni. Két fiatal hölgy látogassa meg, szerény hajlékunkat. – mondja a portás, mosollyal az arcán.

Csodálkozva figyeltem, nem akartam elhinni a bácsi szavát, azért az arcán látszódik az idő nyoma.

- Uram! Köszönjük szépen! Magam, és a barátnőm nevében mondhatom, meglepett a kedvessége.

- Én is köszönöm. - szól a barátnőm.

A jegyet eltettük, belépünk a kapun, a kapunál, kezembe veszek egy prospektust.

- Barátnőm! Alig tudom elhinni, nem kellett fizetni, ingyen léphettünk be. – mondtam örömmel.

- Akkor menjünk bal irányba, az Afrikai állatok felé.

Indulunk tovább, nézegessük, melyik állatról mit írnak, azért vendégek is vannak. Várom azt a pillanatot, elmondhassam a meghívás okát.