A zuhanyzással hamar végeztem, felöltözve lépek ki a helyiségből. A szobámba terítem ki a törülközőmet, ébredezni kezd a barátnőm, mert a szoba ajtaját kinyitotta, indul a fürdőbe.
Nem akarom leszólítani, amit kell még, azt elvégzem, lassan indulni kezdek a konyhához, reggelit készítsek, meglepetésemre anyát pillantom meg.

- Szia, anya! Ilyen korán fent vagy, készítek reggelit, azután megbeszéljük, hogyan tovább? – kérdezem meglepődve.

- Egyetlenem! Neked is jó reggelt! Remélem az éjszaka jól telt, a kedvesedet láthattad, biztosan sokáig fent voltatok? – válaszolja anya, mosollyal az arcán.

- Igen, fent! Sokáig beszélgettem, nem csak a szerelmemmel, ha nem a barátnőmmel is. Így hagytam a tesót is, beszélgessen a szerelmével. – válaszolom.

- Rendben van lányom! A barátaidnak készíthetsz reggelit, addig én felöltözök, azután közösen meg beszélhessük a további programot!

- Jó ötlet! A reggeli után négyen, megbeszéljük ezt a dolgot.

Anya a fürdőhelyiségbe lép, átöltözhessen, én addig nyugodtan készíthetem a reggelit. Szendvicset készítek, teát is fűzök hozzá, és aki szereti, kakaót is, minden van, ami kell.
Nem sokára hallom mozgolódás van fent, ébren vannak már, a barátnőm jön le éppen.
Percekkel később.

- Szia, jó reggelt! Mi minden van az asztalon, te készítetted? Jól aludtam, ugye te is? A tesóddal sokat beszéltem, megértő volt. – kérdezi, meglepődött arccal.

- Tényleg! Én is a tesóddal ugyan úgy, kedves fiú. – válaszolom egy kis mosollyal.

Anya lép ki a helyiségből.

- Jó reggelt Karlottenéni! Jól aludtam, és remek álmom volt. A szerelmem is benne volt, csókolóztunk, finom gyengéden magához ölelt. A testem megnyílt előtte, nem tudtam mit tenni, ellenállni sem. – mondja Brünhilda, azért huncutság is van benne, amit anya nem vett észre.

- Tényleg így volt Brünhilda, szép álom lehetett. – válaszolja anya, egy kicsit meglepődve.

- Az álmom valóságban megtörténne, én lennék a legboldogabb, de ezért pár évet várnom kell. – mondja a barátnőm.

Azután másról kezdünk beszélni, remélem anya nem sejti, az álom, maga a valóság volt.

Nem sokára a négy barát együtt van a konyhában.

- Kedves vendégeink! Remélem jól aludtatok a szobába! Hogy érzitek magatokat? Örülök, itt vagytok, így jobban meg ismerheted a lányunkat, és a kedveseddel is lehetsz. – mondja anya boldogan.

- Igen, asszonyom! A kedvesemet meg ismerhetem, és a barátnőmet. Jól érzem itt magam, tudom, a barátaim szeretnek, ha bajban lennék, nem hagynak el, így jobban érzem magam. – válaszolja Brünhilda.

- Ez így van! Látom azt is, a húgomnak a szerelmem jót tesz, mert, ha haza jön, látom, vidámság van az arcán. Annak is örülök, hamar barátjának elfogadott. – erősítette meg Adalbert.

- Igen! Szerelem volt első látásra, még a női dolgomban is segíteni tudott, abban a helyzetben, más fiú nem tette volna meg.

- Szívesen tettem, ahogy mondják! Jó időben voltam, jó helyen.

A közös reggelivel végezünk, a vendégeinkről látom jól laktak, életem legszebb éjszakája történhetett meg.
Nem a hormonjaim üzenték meg, tegyem meg, hanem a szívem. A barátnőm segít, az asztal lepakolásában, a fiúk is, így végezünk hamar.

- A barátnőmmel felmennék, megbeszélni pár dolgot, ha kell valami, szólunk. – mondom vidám hangon.

- Nyugodtan megbeszélhetitek, amit akartok, addig a barátommal én is megbeszélhetek pár dolgot. – válaszolja a bátyám.

Együtt lépünk fel az emeleti részbe, én a szobámba a barátnőmmel, a tesóm az ő szobájába. Így mind ketten bezárjuk az ajtót.

- Mond! Mi volt este, Beszélgettetek! Elmondtátok egymásnak a vágyaitokat, esetleg csak csók volt, talán az a bizonyos dolog is megesett! – kérdezi izgatottan.

- Egyszerre csak egy kérdést! Jól éreztem magam, megtörtént, gyönyörű érzést adott, együtt értük el a vágy beteljesülését, fájdalmat nem éreztem. – válaszolom boldogan.

El kezdjük mondani, amit tudni akarunk a másikról.

-----

Én is elmondtam, milyen jól éreztem magam, a barátnőm arcán mosolyt pillantok meg.

- Brünhilda! Egy kényes kérdést mondanék! A használt gumival mit tettél, él tudtam rendezni, még a lepedőről is letöröltem a nyomot.

Meg is mutattam.

- Én is elrendeztem, a táskámban van, nejlonban. Nem tudom, hogyan tette, de jól éreztem magam. Egész testem akarta az éjszakát, a másik fajta alsót továbbra is használni fogod? – válaszolja mosolyogva.

- Most is rajtam van, a hozzá illő betéttel, amit este megtehettem, annak nagyon örülök. Nyugodtan viselhetem ezt az alsót, amikor a tesód meglátta, örült neki, azt is mondta! Olyankor használjam, ahol jónak látom, mert ilyen lánnyal, erőszakoskodhatnak is. – mondom.

- Nekem is mondott ilyen hasonlót, óvatosan használjam. Anyám ilyen téren is mondott felvilágosító szavakat. Tudom! Jót akarnak, a legjobban a tesóm szeret, én vagyok a mindene, ha boldognak lát, akkor ő is az. – válaszolja örömmel, érzem feldobta egy kicsit.

- Elhiszem! Kedves fiú, gondoltál-e már arra, ha nem lenne a tesód, akkor belezúgnál? Volt biztos ilyen helyzet köztetek, ha nem így látom, akkor ne haragudj! – kérdezem érdeklődve.

- Annemarie! Jól látod, voltak ilyen gondolataim! Igen, megtenném, nem csak csók lenne köztünk, de a testvérem, és hogyan nézne ki a dolog, saját bátyát viszi az ágyba, kérlek! Ne mond el neki. – válaszolja kérlelve.

- Rendben! Nem mondom el! Ez a mi titkunk marad. – mondtam, ezzel nyugtattam.

Más témát kezdünk el, nem sokára a fiúk hangját halottam, a lépcsőn indulnak.

- Brünhilda drága! Hogy érzed most magad? Láthattalak téged, és a kedvesemet.

- Ha láthatlak, akkor jól! És boldog vagyok, és örömet ad a tesód is, az éjszakát nem felejtem el, meg kellene ismételni a hétvégét, de most nálunk. Jó lesz két hét?

Bele egyezem a javaslatba, így meg ismerhetem a szüleit, még jobban.

Elérkezik a délután, közösen ebédelünk, boldoggá tesz a közelségűk.
A vendégünk készülődtek.

- Az lenne a jó, én és a tesóm kísérnénk haza, amit kell, azt meglehet beszélni. – mondom örömmel.

- Persze, megfelel! A fiúkkal meg is beszélhetjük. – válaszolja Brünhilda, mosollyal.

A fiúk hamar bele egyeztek.
Délután hatóra van, így szalad az idő.

- A vendégeinket haza kísérjük, a biztonság kedvéért, ne történjen semmi. – mondja a bátyám.

Jó ötletnek tartom.

- Brünhilda! Örültünk, hogy láthattunk újra, reméljük, jól érezted magad, és a tesód is! A lányom, biztosan jó házi gazdának tűnt. – mondja egy kis mosollyal anya.

- Igen, jól éreztem magam, a kedvesem is ki tett magáért. Köszönöm önöknek is a vendéglátást, talán a barátnőmnek köszönjem meg? – válaszolja a szerelmem.

- Igen, nekem! A szüleimnek is hálás vagyok, megengedték. – mondtam boldogan.

- Lányom! Szívesen tettük, sok munka volt abban, amit ti ketten tettetek. A szülőket hoztátok össze.

A szülők elköszönnek.

- Brünhilda kedves! A csomagodat nyugodtan ide adhatod, viszem. – mondja a bátyám

- Tudjátok mit? Én viszem a kedvesemét, beszélgetni valónk van, lehet nektek is.

Az úton beszélgetésünket folytassuk tovább, meg kellene ismételni a hétvégét, de már Brünhildáéknál, ha a szülei bele egyeznének.