Csókolózás közben jó érzést kezdek érezni egész testemben.

- Tudom, ma jöttél haza, és biztosan pihenni szeretnél, szívesen megsimogatnám az arcodat és rátérnénk esetleg másra is, gyönyörű érzésben legyen részed. – mondom érdeklődve.

- Annemarie! Jó, hogy itt vagy! Inkább beszéljük meg a dolgainkat, a hétvégén szeretném megtenni a tesódal azt a dolgot, csak is védekezéssel. Amíg az állapotom engedi, nem tudom, hol legyen, Itt nálunk vagy talán nálatok! A ti házatok nagy, ott van elég hely.

- Jó ötletnek tartom! Igen, van két vendégszobánk, a szüleimmel megbeszélhetem, nálunk töltsétek a hétvégét, és hátha az éjszaka megtörténik. – válaszolom, egy kis mosolyt is beleadok.

- Az lenne a jó, ha a gumit használnánk, a tabletta esetleg kárt is okozhat a szervezetnek, a másik az biztonságosabb. Beszerzek egyet magamnak, és egyet neked.

- Tényleg vállalnád! Akkor még ma, megbeszélem a szüleimmel, én lassan indulnék, mert még a házim is ott van. Az utat tudom kifelé, te csak maradj, pihenjél. – mondom boldog érzéssel.

- Rendben van! Akkor a tesóm ki kísér, ha megkéred! – válaszolja, érzek huncutságot.

A barátnőmtől elköszönök egy puszival, hagyom pihenni.
A táskámat a kezembe veszem, és óvatosan elhagyom a szobát, észreveszem, a barátom zenét hallgat éppen.

- Lekísérnél, mert indulnék. – mondom, kis mosolyomat megvillantva, amiért nem lehet ellenállni.

- Persze örömmel. – válaszolja.

Együtt indulunk is le a lépcsőn, nem sokára a bejárati ajtóhoz lépünk.

- A szüleimmel elrendezem, a hétvégét velünk töltsétek, még nem voltatok nálunk. Ne feledd, nagyon szeretlek, és a húgodat is, olyan, mit, ha a tesóm lenne.

- Tudom! Jó barátnők is vagytok, így fontosak vagytok számomra.

Megfogom a kezét, a falnál van úgy is, így neki nyomom, hozzá simulok, csókolni kezdünk, de csak gyengéden.

A szüleim bele egyeztek, a hétvégét nálunk tölthetik, így nagyon örülök, így meg üzenhettem a mobiljára, de az is történt, a Frankfurti lányok, a visszavágót lemondták. Ezért hálásak vagyunk nekik, mert a legjobb játékosunk nélkül nem mehetünk a pályára.
A szombati reggel elérkezik, arra is gondolok, a tesómmal értük megyünk.

- Tesókám! Mond, szeretnél velem jönni, a barátnőmhöz? Elhozzuk, így tudnál vele megbeszélni pár dolgot, ami fontos számotokra. – kérdezem, bele adok egy kis huncutságot is.

- Persze hugi! Veled megyek, mert én is beszélnék vele. – válaszolja, ha láthatja.

- Addig én elkészítem a vendégszobát.

Meg van hamar a szobák elrendezése, Brünhildának, egy pizsamát is ki készítettem, hátha szokott használni. A beszélgetésből, ha más következne be, könnyű legyen a levétele.

- Minden meg van! Akkor jössz velem? – kérdezem.

- Örömmel.

Öltözködni kezdek, percek múlva, már indulunk is, de meg is pillantom örömet az arcán, azt szeretném, együtt legyenek, esetleg egy közös alvás is közbe eshet.

- Húgom! Boldog vagyok, és öröm tölt el, a kedvesemet láthatom újra, és a hétvégét nálunk tölthetik. Az is eszembe van, ilyenkor a közelében szeretnék lenni, akár aludnék is mellette, nem leszek rossz vele. Megcsókolnám, akár magamhoz is ölelném, az is lehet! Azt a dolgot nem szeretné, én erőltetni nem akarom. – mondja a bátyám, egy kicsit bánatosan.

- Tudom, hogy szereted, mindig vele lennél, azt is megbeszélhetem vele, engedje meg a közös alvást. Tudom, nem fogod tapizni.

Az is lehet, meg fogja engedni, egymás mellett aludjanak, és nem az egyszerű simogatási dolog történhet meg, hanem az az érzés, ami a két fél között meg történhet.

-----

Az úton másra is gondolhatok, mi lenne, ha én is megtenném a kedvesemmel, a szüleim, úgy se gondolnának erre. Nem sokára megérkezünk, éppen csengetni akartam, amikor a szerelmem nyitja az ajtót.

- Sziasztok, fáradjatok be! Kedvesem! Már Brünhilda vár, ebben a ruhában őrjítően nézel ki. – mondja Adalbert.

- Neked is, szia! Akkor én felmegyek a szobájába. – válaszolom.

- Menjél nyugodtan, nem zavarunk. – mondta a bátyám, kis huncutságot is érzek.

A házba belépünk, a szülőknek köszönünk, és indulok is, felérve egymásnak köszönünk, egy puszival, a táskája elkészítve, dögös ruha van rajta, ami nyári, világoskék színű, és a térdéig ér.

- Őrjítően néz ki ez a ruha, ebben vonzó vagy, egy kérésem lenne! A szobákat már elkészítettem, amit említettél azt a bizonyos dolgot. Komolyan meg szeretnéd tenni, a szerelmed kérdezi! Veled szeretne lenni. – mondom meglepődve.

- Komolyan! Akkor igazán szeret, mellettem lehet, így aludhat is, megvan a gumi a védekezésre, nálam van, így neked is adok egy dobozt. Csókolózás után más is jön magával, lehetetlen védekezni ellene. – válaszolja a gyönyörű mosolyával.

Át is ad egy dobozt, abban három van, így a kis táskámba teszem.

- Barátnőm, köszönöm szépen! A bátyádat nagyon szeretem, remélem köztünk is megtörténhet.

- Ha, már itt vagy! Mutatni szeretnék valamit, ez legyen a mi kettőnk titka.

A szoba ajtaját bezárja, a fiókos szekrényhez lép, kihúzza, elvesz, egy fűzet félét.

- Biztosan, te is vezetel naplót! Bízom benned, nem mondod el, olvashatod is, mit írtam.

Kulccsal nyitja ki, majd át is adja.

- Bele is olvasok, nekem is van! Én is vezetem, azóta, amióta kezdődött a viszonyom, Florencel, éppen előtte pár nappal kezdtem el. Ha, megérkeztünk hozzánk, meg fogom mutatni.

Olvasni is kezdem, így megtudhatom, mióta van viszonya lánnyal.

Olvasok pár oldalt, de az már meghat.

- A naplódat vissza is adom, nem mondom el senkinek, ha, megtudja, akár otthagyna, mert nem mondtad el neki, és engem, megutálna. Tedd el jól, ne is tudjanak róla. – mondom egy kicsit szomorúan.

- Meg bízom benned, nézd csak, itt lesz! Ha történne velem valami, elő tudd venni, neked fogom adni, ha eljön az idő, de élünk, ez a fontos. – válaszolja, az arca örömet fejez ki.

Látom, ahogy visszateszi a helyére.

- Köszönöm, hogy velem vagy! Segítel nekem, tudom, a többi lány is, akkor mehetünk is a többiekhez?

- Mehetünk! Viszem a táskádat, ne emelj nehezet.

- Köszönöm.

Mielőtt elhagyjuk a szobát, még utoljára megpuszilom, érezze, meg bízhat bennem.
Nem sokára indulunk le, a szerelmem is készen van már.

- Akkor mehetünk is! Szeretném, ha a két szerelmes megbeszélje a fontos dolgokat, így én is beszélhetek a kedvesemmel. Fontosat szeretnék mondani.

- Akkor mehetünk is! Holnap estefelé jövünk. – mondja a kedvesem örömteli arccal.

- Jó utat kívánunk! – válaszolja, a barátnőm anyukája.

Indulunk, én a barátom mellett megyek, a tesóm az övé mellett, boldognak látom, mert én is az vagyok.

- Kedvesem! Fontos dolgot kell megbeszélni, tizenhat éves vagyok, már érzéseim is vannak, ha csók következik be kettőnk között, különleges érzést érzek. Azt jelzi! Tegyem meg veled azt a dolgot, neked adjam az ártatlanságomat. Mit szólnál, ha még ma megtennénk. – mondom érdeklődve.

- Szerelmem! Amit említettél, én is ezeket érzem, fiúként, nekem is vannak vágyaim, főleg akkor, ha az ajkunk egyesül, és, ha játszadozni kezd, a testem úgy reagálna, vegyem le rólad, a gyönyörű ruhádat, és feltáruljon a gyönyörű alakod. – válaszolja örömmel.

Végül, elmondom neki, akarom, megtörténjen, nem tudni, mit hoz a következő nap.