Amióta a szülők találkoztak, a mi jó voltunkból, ez volt az első találkozás, az orvos beszélni kezd a barátnőm szüleivel, odalépek, halljam, vajon mit tudok meg.

- Önök a lány szülei? Az állapotát stabilizáltuk, probléma lépett fel, a légzésével voltak komplikációk, majd nem a vérrendszerével is, megnyugtathatom önöket, sikerült megoldani a helyzetet.

- Doktor úr! A barátnőmet szeretném látni! Nekem az a pár perc is elég lesz, kérem! Csak egy pillanatra is.

- Hölgyem! Ha ilyen szépen kér, és barátnők, engedélyezem, de a védő ruhát fel kell venni.

- Köszönöm. – mondom boldogan.

Követem az orvost, magamra veszem a védő ruhát, és a maszkot, azután belépek, egy gépre van kötve.

- Hölgyem! Csak öt percig lehet itt, a betegnek nyugodtnak kell lennie.

- Értettem, így lesz!

Azt követően a teremből kilép, egy széket megpillantok, így az ágy elé helyezem. Nem csak a testén vannak drótok, hanem a szájában is, talán ilyen probléma lehet, csodálkozom.

- Drága barátnőm! Nem is tudom, mit mondhassak, a testeden mindenféle vezeték. Szerintem felfáztál, amikor a túrán voltunk, boldog voltál. Tudod! Akkor vagyok boldog, ha téged láthatlak, és a közelembe tudhatlak, épülj, felkérlek! Mert még nem tettük meg a fontosat a szerelmünkkel.

A kezét megfogom.

- Négyesben szeretnénk eltölteni egy hétvégét, ahol megtörténhet a várt pillanat, amit nem csak a szívünk vár, hanem a vágyaink is. Nem szeretném, ha elveszítenélek, szeretlek, nagyon fontos vagy számomra.

Ahogy látom a legjobb barátnőmet, úgy kezd ki kívánkozni, az érzésem iránta.

Az volt a sejtésem, az öt perc letelt, nem érdekel, hogy lássák, a kezével megsimogatom az arcomat, azután óvatosan az ágyra helyezem, felállok a székről, és indulok ki. Amikor ki érek, a szoba elé, akkor kezdek zokogni, akkor tudatosult bennem, a legjobb barátnőmmel mi történt, a kedvesem is így van.
Átöleljük egymást, de látom a szemében könnyeket, nem gondolta, az a személy, akit szeret, az kórházban van.

A gimnázium igazgatójától meg kapom azt a pár napot, látogatni tudjam a barátnőmet. A következő napon, már jó hírt is mondanak, már stabil az állapota, még rajta vannak a vezetékek. A Frankfurtiaknak megüzenem a kórházból Brünhildával mi történt, a folyosón meg pillantom az orvost.

- Doktor úr! A barátnőmnek Brünhildának javult-e már az állapota? Rosszul érezte magát. – kérdezem érdeklődve.

- Te vagy a barátnője, meg kell tudnod, most tehetünk kivételt, a légzésével volt baj, ha lélegzett fájt neki, hatás érhette, és ráment a tüdejére. Azok a tünetek, amit átélt, hasonlítanak az asztmához, ezen lehet segíteni, gyógyszerrel vagy a sprével. – válaszolja kedves hangon.

- Már értem! Arra gondoltam, rosszabb a helyzet, nem tudtam ez a baja, így már könnyebb lesz. A jövő hét szombaton játszottunk volna egy visszavágót, a Frankfurti lányok ellen, itthon. – mondom egy kicsit fellélegezve.

- Jó, hogy említette! Egy darabig nem játszat, esetleg nézőként ott lehet, a légző rendszernek regenerálódni kell, vendéget fogadhat, és, ha minden jól megy, már hétfőn haza mehet. Egy igazolást ki állítok, két hónapig testnevelés órán nem vehet részt, amíg a fájdalom el nem múlik. Az intenzíven van, fogadhat látogatót. – válaszolja.

- Köszönöm, doktor úr! Meg is látogatnám, melyik teremben van?

- Az ötösben!

Elköszönök az orvostól, az ajándékommal az ötös szoba felé indulok, meg érkezem, benyitok, a teremben hárman vannak. Megpillantom, meg könnyebbülök a vezetékek miatt. Az ágya mellé leültem, nézegettem az arcát, az ajkát, megfogom a finom kezét.

- Barátnőm! Az edzésen jól ránk ijesztettél, már nem olyan véres a helyzet, a csapat tagok is tudják, az is lehet, pénteken eljönnek látogatóba. A légzéseddel volt baj, arra gondoltam, de nem! Asztmád van, azt lehet kezelni, ha minden jól megy, hétfőn már haza mehetsz. Suliban leszek, akkor otthon látogatlak meg.

Az arcát megsimogatom, adok egy puszit, az ajkára.

-----

A barátnőm végül jobban lett, a kezelésnek köszönhetően, így a szülei haza vihették. Hétfő van, az edzés után kezdek haza indulni, először is meg látogatni, a tesójával, mert az edzést nem hagyja ki. A többiek levélben üzennek, és azt fogom átadni.
A szobájában van.

- Szia, barátnőm! Végre itthon vagy, örülök neki, most hogyan érzed magad? Ugye sokat kell pihenned? – kérdezem érdeklődve.

- Neked is, szia! Én is örülök, itthon lehetek, az orvosok annyit mondtak, sokat kell pihenni, de később már más társaságba is mehetek, így a suliba is. Pár osztálytársam hátha elhozza a házit, reménykedem benne. – válaszolja örömmel.

- Ha nem hozzák el! Elhozom én, csak bízd rám, a csajok jobbulást kívánnak, itt vannak az üzenetek, mert veled vannak.

- Tényleg aranyosak!

A leveleket át adom, átgondolom, mondjam-e meg azt, naplót vezetek, és a titkaim vannak benne. Fel van öltözve, az asztalnál ül, kezdi az üzeneteket olvasni, néha elmosolyodik, így én örülök a legjobban.

- A lányoknak köszönöm! Ha olvasom, olyan érzést kelt, mintha velük lennék, írok mindenkinek majd egy Smst. Mond, mi volt ma az edzésen? Remélem, fogsz játszani a visszavágón? Beszélnék a tesóddal, mert fontosat kell megbeszélnünk. – mondja boldog mosollyal.

- Rendben van! Elmondom neki, ha már itt vagyunk kettesben.

- Már ennyi az idő! A gyógyszert kell bevennem, hoznál vizet lentről! Azután elmondhatod.

- Rendben van. – válaszoltam.

Lemegyek a konyhához, a kancsóba öntök vizet, majd felviszem, a barátom szobája előtt kell elmennem, először csókkal köszöntöm.

- Szerelmem! Annyit kérnék tőled, a húgod szobájába megyek, fontosat kell megbeszélnünk, mint nő a nővel, ugye megérted! – mondom, kedves arcomat bele adva.

- Persze, hogy meg, nyugodtan, fontosak vagytok nekem. Köszönöm, hogy barátnők vagytok. – válaszolja, örömmel az arcán.

Odalépek hozzá, megsimogatja az arcomat, majd az ajkamra egy puszit ad, nem tudok mit tenni, jó érzést kelt bennem.

A barátnőm szobájába belépek, az asztalra helyezem a kancsót, van pohara, bezártam az ajtót, az ágyára ledől, talán pihenjen. A helyzetéhez viszonyítva jól néz ki, ami rajta van ruha, kiadja minden nőiességét, a hátán fekszik, így mellé ülök.

- Feküdhetek melléd? Biztosan pihenni szeretnél! – kérdezem érdeklődve.

- Nyugodtan feküdhetsz, így pihenni is tudok, bevettem a tablettát, mert egy nap kétszer kell, reggel, és délután. Mondani szeretnék valamit! Nem tudom, a holnap mit hoz, szeretlek, nem csak téged, a bátyádat is. Tudom, ez furcsa érzés, de így van! Viszonyom van veled, amit mások nem tudnak. - válaszolja

A kezét megfogom.

- Barátnőm! Én is szeretlek, nem csak a tesód, te is fontos vagy, az érzéseink közösek, amióta együtt vagyunk, ez véletlenül derült ki. Előtte kapcsolatom volt mással, nagyon hiányoznál, ha nem látnálak, és így boldogtalan lennék. Ha mellettem vagy, akkor öröm fog el. Bátor is vagy, mert feltártad előttem a meztelenségedet. – mondom, mosolyt bele adva.

- Te is az vagy! Meg mutattad te is, a vonzó női alakodat, azt is, amit más lány nem engedte volna meg. Már csak a barátunkkal kellene megtenni, így beteljesülhet a vágyunk, ezt mihamarabb meg szeretném tenni, amíg az egészségem engedi. – válaszolja, szintén kis mosollyal az arcán

Az oldalamra fordulok, nézzem, a testemben örömet érzek, a könyökömmel támaszkodok, a másik kezemmel átkarolom a derekánál, mert meg szeretném csókolni, az ajka felé közeledek, az ajkunk találkozzon.

174.