A mai edzést az edzőnk, bejelentéssel szeretné kezdeni.

- Fontosat kell mondanom! Tegnap a Frankfurti lányok edzőjétől egy levelet kaptam, itt Berlinben szeretnének egy mecset játszani, egy visszavágót, a jövő hét végén lenne. Ha elfogadjuk, akkor választ kell küldenem, a csapat bele egyezik, ti szeretnétek visszavágót játszani? – kérdezi.

A szavait nem tudja tovább mondani, mert mindenki igent mond.

- Örülök, így mihamarabb elküldöm a választ, a mai edzésen, először az öt kör futása lesz, a csapat feláll. A csapat legyen a megszokott, vagy akartok újítani? – kérdezi.

- A megszokott legyen. – válaszolja mindenki.

- Rendben van! Ha így döntöttetek.

A labdát megkapjuk, a barátnőmre rápillantok, látom boldog, mert a szerelmével lehet. Úgy veszem észre, mintha nem jól nézne ki, az arca elárulja, így oda lépek.

- Látom rólad, nem jól vagy! Mond, segíthetek valamit?

- Annemarie! Jól mondod! Kicsit rosszul érzem magam, azt érzem, egy kicsit szédülök, tegnap este óta van így. Amióta a táborból haza értünk, volt egy kis émelygésem, de utána megszűnt. Mond, mit csináljak? Szóljak az edzőnek?

- Szerintem szóljál, a barátod már tudja! Az a bizonyos dolog volt-e már köztetek? Ha igen, ugye védekeztetek!

- Még nem történt meg, csak simogatás volt, így nem lehetek terhes, ha arra gondolsz! A ciklusom az időben megjött, nem tudom, miért érzem magam fáradtnak! – a hangjában érezhető is.

- Tudod mit? Edzés után megbeszéljük, most a közérzeted milyen? Ha kell, az öltözőben pihenhetsz.

- Most jól vagyok! Az edzőnek most ne szólj, a visszavágón ott szeretnék lenni. akkor szólok, ha a következő edzésen megtörténik újra, nem akarom az életemet kockáztatni.

- Ahogy jónak látod.

Nem sokára a két csapat feláll, a barátnőmnek biztosan az eső volt hatással, láttam, ahogy örömében fut a záporban.

Edzés közben azért rápillantok Brünhildára, ne történjen semmi baja, főleg fejeléskor. Azon gondolkozom, a tesójának mondjam e meg, figyelje a húgát. Éppen egy támadás van, a barátnőm a kilencesünknél van, én nem messze tőle.
A másik kapus a kezével kidobja a labdát, a félpályánál Kathe megkapja, éppen a lábához esik. Tovább passzolja Brünhildához, aki így készül a fejeléshez, nem sokára, amikor talajt ér a labda, oda kezdek lépni hozzá, majd hirtelen a fejét kezdi fogni, mintha fájdalmat érezne, így oda kellett kiabálnom.

- Adalbert! A húgoddal történt valami.

Mindenki felfigyel erre, mielőtt odaléptem volna hozzá, térdre esik, mert fájhat a feje, majd az oldalára dől.

- Rosszul érzem magam, a fejem is fáj egy kicsit, a hasam is. Nem tudom, mi lehet velem. – mondja, az arca mindent elmond.

- Szerintem kellene hívni a mentőket, mert a saját lábán nem fog tudni haza menni. – mondom meglepődve.

- Akkor én hívom is.

Az edzőnk hívni kezdi a mentőket, a testvére így oda guggol hozzá.

- Mond húgom, hol fáj? Látom rólad, történt veled valami, fejelésnél ez nem történhet meg. – mondja a bátya, azért benne is van félelem.

- Először a fejem fáj, olyan, mintha szúrást éreznék, a légzés is fáj. Mond! Ugye velem jössz a kórházba, és te barátnőm?

- Persze, hogy veled megyek! – válaszolom.

- A mentő nem sokára megjön, és bevisznek, ha megvizsgálnak, akkor többet fogunk tudni. – mondja az edzőnő, meglepődött arccal.

- Annemarie! A ruháimat ugye összepakolod, és hozzánk elhozod!

A mentősök nem sokára meg érkeznek, elmondja a barátnőm, mit érez, gondolom, súlyosabb lehet, ahogy mondja.

- A lányt be kell vinnünk, úgy látom súlyos a helyzet, és ki szeretné elkísérni? –kérdezi az orvos.

- Én szeretném, ha lehet! A barátnője vagyok, a testvére is elkísérheti ugye? – válaszolom.

- Igen! Az jól jönne.

Ahogy vagyok, úgy indulok a mentősök után, először betérek az öltözőbe a kulcsomért, és egy ruháért. A barátom is így tesz.

-----

Azért a telefonomat is viszem, nem sokára beszállunk a mentőautóba, egy különleges érzés fog el. Amikor autóba helyezik, egyből gépre rakják, figyelni tudják. csodálkozok, az orvosok hogyan dolgoznak. Rögtön indulnak is, nem sokára jelez a gép.

- Úgy látom, baj van! A vérnyomás ingadozik, ez nem lesz így jó, tegyétek oxigénre, hátha a tüdő tisztul. A lélegzete nem fog fájni, ahogy mondta. – mondja az orvos furcsa hangon.

- Igen, értem! – válaszolja az ápoló.

Amit az orvos tiszt mond, a másik úgy cselekszi, a gép jelez újból.

- Megnézem a pupillát, úgy látom, rendben van, a beteggel történt valami, az idegrendszerrel nincs baj.

- Az is lehet, a tüdejével van probléma.

Az orvos nem tudja befejezni, megint jelez a műszer.

- Ez nem lesz így jó! A műszerek azt mutassák, elveszítjük.

Az orvos szavai furcsának hangzanak, a kedvesem arcát látva szomorúnak látom, erre a szó az, elkeseredett.

A kórházba nem sokára beérkezünk, már várják a mentőt, a barátommal kiszállok, velük megyünk,
Olyan szobába viszik, ahová mi nem léphetünk be, mindenféle drótokat tesznek rá, üvegen keresztül nézhetjük.

Közeli székre ülünk le, egymás mellé.

- Annemarie! A húgom mondott neked valamit! Valami problémája lehet, rosszul érzi-e magát? Nekem még nem mondott semmit. Tudom, kényes dolog! A húgom, és a tesód között megtörtént-e az a dolog? – kérdezi szomorúan.

- Még nem történt meg! A túra tábor után, még haza érkezés előtt csak csók volt közöttük, mert várni akar még. Mi előtt elkezdtük volna az edzést, láttam róla nem jól van, ahogy mondta! Tegnap este óta, szédülés, és más enyhe fájdalom. – válaszolom, ezzel biztatom, hogy ne lássam a szomorúságot az arcán.

- Nem értem! Vajon mit fognak mondani az orvosok a vizsgálat után? A barátjával még nem történt meg, akkor milyen esemény okozta neki ezt a dolgot. Akkor felhívom a szüleimet, elmondjam mi történt.

- Rendben van! Akkor én is felhívom.

A telefonomat kezembe veszem, arrébb lépek.

A szüleim éppen úton voltak, így anyát hívom, nem sokára hallom a hangját.

- Szia, anya! A barátnőm Brünhilda, az edzésen rosszul lett, és a kórházban van, műszerekkel vizsgálják. A barátom is itt van, a szüleinek telefonál. – mondom szomorú hangon.

- Drága kincsem! Mindjárt érted megyünk, mit tudnánk segíteni? –válaszolja.

- Abban tudnál, elmennél a csarnokba a ruháimért, ezúttal Brünhildáét is elhoznád. A gími igazgatóját felhívom, engedjen pár napot, hétfőig, hátha javul az állapota!

- Jól van kincsem! Elmegyünk a ruhákért, és érted is a kórházba.

Azt követően elköszönök, a barátommal egyszerre fejezzük be.

- Ugye a szüleid is fognak jönni? Remélem valami rosszul létet fognak mondani, nem szeretném a kedves húgomat elveszíteni, ő az életem, fontos, hogy boldognak lássam.

Az ablakhoz lép, megnézze, mit művelnek a húgával, a testén mindenféle vezetékek, mellé lépek, így átgondolhatom, vajon mit érezhet. Szeretet van közöttük, nekem is fáj, ott látom legjobb barátnőmet.
Valami miatt újra kell éleszteni, nem nézem, a kezem mit tesz, megfogom a barátomét, nem ellenkezik. Nem sokára kilép az orvos.

- Ti vagytok ennek a fiatal lány barátai?

- Igen! Én vagyok a barátnője, és ő a testvére, az edzésen miért fájlalta a fejét, más fájdalma is volt.

- Stabilizáltuk az állapotát, minden rendben van, megfigyelés alatt lesz, a vizsgálat azt mutatja, mellhártya gyulladása van, így a légző szervekre is átért. Ha jobban lesz, a röntgen megmutatja, a további eredményt péntekre várjuk.

- Köszönjük doktor úr.

Az orvos tovább lép, nem sokára megérkeznek a szüleim, elmondhatom mi történt a barátnőmmel, így ők is meglepődnek. Percekkel később a szerelmemé is megérkeznek.