Elérkezik a másnap reggele ébredezni kezdek, a karórámra pillantok, fél hetet mutat, a barátnőm még alszik. A hátán fekszik, be vagyunk takarózva, a derekáig lecsúsztatom, láthassam vonzó alakját. A kezemmel megtámaszkodom, így az oldalamon feküdhetek, és az újaimmal a köldökétől felfelé elkezdem simogatni, hogy ébredjen.

- Szerelmem! Gyönyörű alakod van, hiába a nőiességed, ilyen formásak, szívesen lennék melletted sokáig, az ajkam a csókodra vár, végre megtehettük, mondhatom nem bántam meg. – mondom boldogan.

- Én is ezeket érzem, és kívánom. – válaszolja a bájos mosolyával.

Kinyitja a szemét, benne örömet látok, majd közeledni kezdek az ajka felé. Amikor elkezdünk csókolózni, a vágyam sugallja, inkább mást tegyek.

- Szerelmem! Most is azokat érzem, amikor a kezed a testemet érinti, egy gyönyörű érzést, és a csókod eredménye. Az lenne inkább a legjobb, ha felöltöznénk, hátha vissza kell térni a táborba. – mondom.

- Egyetértek veled! Öltözzünk fel, azután együtt meg is reggelizhetünk, biztosan szólnak mindenkinek, már tudjuk, hol kell vigyázni. – válaszolja.

- Akkor fel is öltözhetünk, nem tudom a nadrágom megszáradt-e. Ha még sem, akkor egy másikat veszek fel, amit tartalékban hoztam.

Kezdünk öltözni, az ágyról leszállva, a mosdónak nevezett helyiségbe lépek, megnézem vajon a vizes ruha megszáradt-e, még vizes volt, így be kell gyújtanom.

Asztalra helyezem a reggelinek valót, nem sokára együtt kezdünk el reggelizni.

Úgy döntöttem, amit kell azt meg beszélhetjük.

- Meg kellene beszélni azt, ha a két fiú bosszúra esküszne, mert mi elbántunk velük. Lehet az is! Olyan fajták, nem érdeklik, van barátnőjük, mi a közelükben voltunk, és a vágyuknak nem engedtünk. – mondom egy kicsit izgatottan.

- Szerintem is lehet ilyenre következtetni! Kitelik belőlük, mit tegyünk? Vajon hol fognak várni minket, a rámenősnek sajnálom barátnőjét, az is lehet, bántja is. – válaszolja.

Nem sokára megszólal a telefonom, a kijelzőt megnézem.

- Nocsak! Ez a táborvezető lesz, vajon mit kell megtenni?

Felveszem.

- Sziasztok, lányok! Reméljük, jól vagytok? A feladat az, most nem kell visszatérni a táborba, hanem tovább indulni.

- Jó reggelt kívánunk, a barátnőm mellettem van, mi akkor a feladat? Ha nem kell még visszamenni! – kérdezem boldogan.

- Az hölgyeim! Végre elérhetitek a legmagasabb pontot, tovább kell gyalogolni, nem sokára minden pár elindul, a kilátó fog várni. A feladat az lesz, pár képet kell készíteni a hegy csúcsáról, mi található ott, és a kilátóból is, sok sikert kívánok! Mi előtt elindulnátok, gondoljátok, át mit kell vinnetek. A lényeg az, vissza is kell térnetek a házhoz, közös munkát kívánok. – mondja a táborvezető.

- Nagyon jó feladat, köszönjük! Viszont hallásra.

Telefonálás után kikapcsolom, hogy ne merüljön le.

- Brünhilda! A feladat az, tovább kell menni fel a csúcsra, ott pár képet kell készíteni, és visszaindulni ide a faházba.

- Nem rossz feladat! Vajon mit tudnánk vinni? – kérdezi.

- Azért vigyünk ennivalót, és vizet, talán ezt a fegyvert is. Szerintem maradjon, nézzük meg a térképet, hátha ki tudunk találni valamit, az is lehet, a két fiú valahol elbújik, és várni fognak. Mi itt vagyunk, a fiúk itt, a cél itt van. Útvonal tervet kellene készíteni, hogy épségben térhessünk vissza. – válaszolom csodálkozó tekintettel.

- Annemarie! Hogy akarod megtenni? Mindenhol olyan párok vannak, akik nekünk rosszat tennének, a lány párok, a hegy másik felén vannak, nekik könnyű.

- Ez igaz! A feladatot hogyan tudnánk elvégezni, épségben ússzuk meg, de már indulni is kellene.

Az asztalnál ülve, azon vagyunk vajon mi tévők legyünk, két lány, nyolc fiú közelében, ott baj is megtörténhet.

-----

A fontos dolgok a táskában vannak, gondolkozunk, eszembe jut egy dolog.

- Meg van a megoldás! Ha már a fiúk vesznek körbe, az lenne a jó megoldás, ha fiúként is öltöznénk. – mondom meglepődve.

- Tényleg! Ez az eszembe se jutott, a dolgot megpróbálhatjuk, én meg tudom oldani, hogy leszorítom, és inget veszek fel, valamint sapkát is, hogy élethűben nézzek ki. Te barátnőm, hogyan fogod meg oldani ezt a dolgot. – válaszolja huncut mosolyával, előnye van ebben a helyzetbe.

- Megoldjuk valahogyan! Kellene valami kötöző ruhadarab, olyan fásli féle, azzal le tudnám szorítani, hogy ne fájjon, és fiúnak tűnjek.

Neki is kezdünk, a házban van olyan, és más ruhadarab, így fel tudom használni. Nem sokára végzünk.

- Drágaságom! Ebben a sapkában csodásan nézel ki, nem is lehet észrevenni, hogy lány vagy, fiúként szívesen felcsípnélek. – mondom huncut kis mosollyal.

- Tényleg! Te is örülten nézel ki ebben a ruhában, akkor nézzük meg a térképet jobban, hol lenne a jó megoldás a csúcs meghódítására. Nem szeretnék velük találkozni, de valami nevet is kellene találni, el kellene már indulni. – válaszolja.

- Ez jó megoldás! Leszek Alexandr, te legyél Hagan, ha megfelel? – kérdezem.

- Amit említettél, az nekem megfelel, észrevettem van a házban távcső, vigyük azt is, hátha fel tudjuk használni. Ha a kezedbe veszed, meg kellene nézni, itt a közelben rendben van-e minden.

A távcsövet így a kezembe veszem, először az ablakon nézek ki, rendben találom a környéket.

- Szabad az út! A ház mögötti részt is megnézem. Úgy látom tiszta a hely. – mondom.

- Egy javaslatom lenne! A két fiú biztosan azt akarja, hogy elérjük a célt, lehet pár fiúval várni fog, és megbeszélte az ő verzióját. Csapdát akarnak állítani, belelépünk, és megtehetik a vágyaik kielégítését, ezt nem engedhetjük meg, de, ha fiúnak látnak, így nem nyúlhatnak hozzánk.

A ház környékét még egyszer ellenőrzöm, tiszta, így elhagyható lehet a ház. A kulcsot elteszem egy helyre, és indulunk is.

A közeli fáig elérünk, ahol az erdő kezdődik, ott is figyelünk.

- Ahol ösvény van, ott menjünk, úgy, az útvonalon kívül haladhassunk. Arra gondolnak, lányként fogunk haladni, és várnak. – mondom meglepődve.

- Rendben van! Ha találok olyan csapást, ami megfelel, ott mehetünk tovább. Remélem sikerülni fog a terv.

Amit Brünhilda mond, úgy haladunk, a távcsővel figyelem, ha négy fiú meglát egy lányt, ott probléma adódhat, ezt akarjuk elkerülni.

Az idő telik.

- Brünhilda! Mindjárt elérjük az egyik menedékházat, megnézem tiszta-e a terep! Ha igen, indulhatunk tovább.

- A térkép szerint nem messze lesz egy elágazás, ott kellene balra letérni. – válaszolja.

- Értettem! A terep tiszta, mehetünk.

A csapáson indulunk tovább.

- Figyelj! Itt vagyunk két elágazásnál, a terep tiszta, szerintem az út fele már meg van, így kellene pihenni, és átgondolni hogyan tovább! A fiúk biztosan fent lesznek, és ránk várnak. – mondom, egy kicsi félelemmel.

- Igazad van! Mit kellene tenni? Egy ilyen helyzetre is kellene gondolni.

A távcsővel körbe nézek, nem követ-e senki, és bizonyos távolságra, biztonságos az út. Tábla csokit veszek a kezembe, hátha megjön a megoldás.

- Egy dolog eszembe jut! Mi lenne, ha mielőtt elérnénk a célhoz, másik ösvényre lépnénk, így teszünk egy kerülőt. A feladatot elvégezzük, és magunkról is készítünk pár képet. – mondom érdeklődve.

- Szerintem is így kellene tenni, csináljuk meg, ha jól látom a jelzéseket, éppen a közelben van ilyen ösvény. Reméljük, ott nem várnak, és, ha oda érünk, legyünk figyelmesek.

A pihenés után folytassuk a gyaloglást, én figyelek, a barátnőm a térképet olvassa.