A pataknál megeszem a tábla csokit, ami nem a nagy táblás, akkor veszem észre mennyi az idő, a barátnőm is a csokijából falatozik.

- Annemarie! Jó ötlet volt ez a festék kilövő, az is lehet! Két olyan fiúra találunk, akik biztosan el akarnak csábítani, hogy mást tehessenek meg velünk.

- Jól mondod! Ha megérkeztünk a házhoz, meg kell beszélni, ha a ház előtt egyikünket molesztálnák, a másik a házban van. Olyan önvédelmi technikát kellene kigondolni. – válaszolom.

Tovább folytassuk a gyaloglást, a bot nálam van, a táska a hátamon, és a festékkilövő, kövön kell lépkedni.

- Brünhilda! Ezen az úton kell menni, ami a házhoz fog vezetni. Remélem itt nem lesz csapda, azért figyeljük a talajt, és a fát

- Jól van! Reméljük tiszta lesz a terep, lehet csak a patakig tettek ki csapdát. – válaszolom.

Ahogy kell, a megbeszéltek alapján indulunk tovább, végül megtesszük azt a pár métert.
Nem sokára a tisztáshoz érünk ki, elénk tárul a menedékház, csodálkozunk.

- Ez aztán a ház! Úgy száz méterre lehet, vajon itt is csapda vár? Menjünk tovább, de csak is óvatosan, nem szeretném, abban a pár méterben lenne baj. – mondja csodálattal, azért én is csodálkozok a ház láttán

- Benne vagyok, lépjünk óvatosan. – válaszolom.

A barátnőm a szavát nem tudja befejezni, mert egy robbanó hangra leszünk figyelmesek.

- Valaki egy csapdába esett! Jól gondoltam, biztosan itt is lesz valami, ha rálépünk, akkor robban. Az is lehet, madzagot feszítettek ki, és ez a megoldása. – mondja Brünhilda megszeppenve

Az utat folytassuk, aprólékosan a földet szúrom, közbe nézem, ne találkozzunk zsineggel.
Így haladva még van egy kis távolság, izgalomtól meg pihenünk egy kicsit. A háztól nem messze vagyunk már, az órámra nézve tizenegyet mutat.

Végül kis reménnyel elérjük a házat, körbe nézünk találunk-e valamit, de nem találtunk semmit, így fellélegezhetünk.

- Barátnőm! Minden rendben van kívülről, akkor beléphetünk a házba, már fáradt vagyok. Pihenni szeretnék! – mondta, a hangjában érzek kis fáradtságot.

- Én is! Akkor lépjünk be, láttam kint van a mellékhelyiség, vajon víz van-e bent? – válaszolom.

A ház ajtajához lépünk, a kulcsra is rátalálunk, amit a zárjába helyezek, óvatosan kezdem nyitni, hátha várhat meglepetés.

- Nézd csak Brünhilda! Ez a ház jól néz ki, van kandallója is, egy kis konyhai rész, azon kívül még két helyiség. Talán az egyik lehet a raktár. – mondom örömmel.

- Annemarie! Nézd csak az asztalt! Tegyünk ide mindent, látom, van egy cetli, vajon mit írhat?

Kulcsra zárom az ajtót a biztonság kedvéért, azután lépek az asztalhoz, egy cetlit meg pillantottam, majd a kezembe veszem, olvasni kezdem.

- Mond! Mit ír? – kérdezi meglepődve.

- Azt írja! Gratulálnak, elértük a házat, az úton nem ért semmi baj. Azt is írja, ha lenne nálunk, ez a patron kilövő, óvatosan használjuk, mert balesetet is okozhat. A táborvezető örül, két lány elérte a célját, már nyugodtan lehet pihenni. Ha kell, csak is önvédelem céljából használjuk. – válaszolom.

- Tényleg furcsa! A táborban gondolták, sikerül nekünk a feladatot teljesíteni! Vajon mire értette az önvédelmet? – kérdezi meglepődve.

- Később is megtudhatjuk, de az a lényeg, hogy itt vagyunk, azt fogom tenni, egy kicsit lepihenek.

- Én is ezt fogom tenni. – válaszolom boldogan.

Az ágyat nem kell elrendezni, először a mellékhelyiségbe indulok, elvégezni, amit kell.
Azután visszaindulok, a víz be van vezetve, így örülök neki, kulcsra zárom az ajtót, a barátnőm már pihent, csak a cipőt vette le. Így követem a példáját, mellé fekszem, pokróccal takarom be.

-----

A szundizással telik az idő, egyszerre ébredünk, én a hátamon fekszem, a barátnőm az oldalán, majd megfogjuk egymás kezét.

- Jó volt ez a pihenés! Jól érzem magam, főleg, ha mellettem vagy, nem hagyjuk el egymást ugye? Segítünk mindenben, fontos vagy számomra, és a tesód is. – mondom örömmel.

- Én is ezeket érzem! Furcsa számomra azok az érzések, amik bennem vannak, a bátyádat kedvelem, ha veled vagyok, és csókolsz, akkor mámorban érzem magam. – válaszolja boldog mosollyal.

- Én is különlegeset érzek, ha csókolózunk, a testem azt üzeni velem, tedd meg. – mondom.

- Annemarie! Ez természetes dolog örült dolgot tenni, kettesben vagyunk, akkor megtehetjük, de ha máshol vagyunk, ott nem. Ha már a vágyról már szó van, mit tegyünk, ha két fiú ellátogatna ide, és nem beszélgetés céljából.

- Jól mondod, meg kellene beszélni! Arra gondoltam! Magamat feláldozom, hogy kint legyek, és erőszakoskodnak velem, te kijössz a festék kilövővel, és a lábukra lővöl. – válaszolom.

- Tudod mit, jobb ötletem van! Mond meg valamelyiknek, vegye le a nadrágot, meglepem őket, és a távolságon belül a combjára lövök. Így hátha elmennek, és zaklatni nem fognak.

- Jó ötlet! Előtte valahogyan fel kellene venni. Az is lehet! Letagadhassák, valamelyiknek akár barátnője is lehet. – válaszolom.

A javaslatot így megbeszélhessük, úgy döntünk, eszünk egy kicsit, és megnézzük mi található a raktárba, az ágyat elrendezem, hátha kell használni.

- Annemarie! Van konzerv, különböző zöldségek, csomagolt kenyér, a táskádban ugye van konzervnyitó? Ha igen! Felbonthatunk egyet! – kérdezi érdeklődve.

- Van, hoztam! Addig az asztalt lepakolom, a táskát az ágyra, ez a műszer az ágy mögött lesz.

Késünk is van, a konzervet felnyitom, tálcát is megpillantok a kis asztalon, így amit meg akarunk enni, arra helyezzük.
Amit kell, azt elkészítjük, és együtt kezdünk falatozni, még egy pohár vízzel is koccintunk, mert eddig el tudtunk jutni.

Az evéssel nem sokára végezünk, az asztalról lepakolunk, azután a házban szétnézünk.

- Brünhilda! Láttam a ház végén csomó fa van, és fel is van hasogatva, jó lenne behozni pár öllel, ha szükség lenne rá. A hegyekben változik az időjárás, és nem tudni, a következő perc mit hoz.

- Ha így gondolod! Legyen! Szerinted milyen ruhába öltözzünk át? – kérdezi.

- Majd este! Addig, ha nem történik semmi, az is lehet, vendégünk jöhet, és nem tudni kik lehetnek. A legközelebbi ház úgy ötszáz méterre van, és két fiú kapta. Arra is gondolnak, mást szeretnének velünk tenni.

- Ahogy a szavadat átgondolom, legyen úgy, ahogy megbeszéltük, én megyek ki. Csináld úgy! Előtte tolja le a nadrágját, én készítek a mobílommal videót, a biztonság kedvéért.

Amit megbeszéltünk, az lesz a terv.

- Akkor én megyek is ki! Bikini felső lesz rajtam, és egy nadrág, napoznék egy kicsit, és a nélkülözhetetlen napszemüveg. – mondom huncut mosollyal.

- Jól van! Előkészítem a telefont, és a fegyvert is. Úgy megyek, a festék kilövő ne látszódjon. – válaszolja.

A házban leveszem az ingemet, a bikini felső van rajtam, kezembe veszem a törülközőt, kinyitom az ajtót, és kezdek kilépni.
Pár méterre a háztól terítem le, és ráfekszem, persze a hátamra, ezzel is fokozva helyzetet, ha a két fiú meg látogatna minket.

Tízperccel később.

A ház oldalánál hangot hallok, nem nézek oda, tudom két fiú lesz, ha meglátnak úgy is előttem fognak megállni. A gondolatom úgy is lesz, a napszemüvegen keresztül látom a vendégeinket, először is biztosan alaposan felmérnek.

- Szia, szivikém! Ezek szerint ti is megjöttetek! A barátnőd hogy van? Remélem, a házban pihen, a legközelebbi ház a miénk, nem volt könnyű elérni, csapda is volt. Dögös a szerelésed, szívesen megsimogatnálak, megnézném, mi van a nadrágod alatt! Tanga vagy valami más, a természet lágy ölében lenni, és hármasban. – mondja a rámenős fiú, még be sem mutatkoztak.

- Sziasztok! Azt hittük ti léptettek csapdába, halottunk valami hangot, a barátnőm alszik, nem jó felkelteni, nyűgös lesz. Hármasban még nem próbáltam ki, érintetlen vagyok, tényleg itt van a természet lágy öle, és ki akarja kezdeni. Mielőtt elkezdenénk, ki kell vennem a tampont, élvezni szeretnénk. – válaszolom, rámenős hangon, mintha tényleg akarom.

A két fiú arcán csodálkozást olvasok le, mert ilyet biztosan nem hall egy lánytól.