A gyülekező helyre meg is érkezünk, azért a többieknek is köszönünk, nem sokára a barátnőm is megérkezik, valamint a barátom is, köszöntjük egymást.

- Diákok! A buszra azok lépnek fel, akik a nevűket hallják, és azután a csomagjaikat a buszba tehetik. Pontosan nyolckor indulunk, hosszú út vár mindenkire, annyit a táborról, a társaitokkal egy útszakaszt kell teljesíteni, a végén egy faház vár. Vegyétek úgy, mintha nagy baj lenne, és át kell vészelni, így csak a társaitokra számíthattok. – mondja a kísérőnk egy kicsit szigorúan is.

A tanár el is kezdte mondani.
Arra gondoltam, ez a túra alkalom lesz arra, meg ismerjük a másikat, nem sokára halottam a nevemet. Nem kell sokat várni, indul a busz, én a kedvesem mellett foglalok helyet.
Az indulásnak örül mindenki, de látom a barátomon valami bántja, így megfogom a kezét.

- Szerelmem! Örülök, hogy láthatlak, és annak is, együtt mehetünk az úti célig, fontosat kell mondani. Tudom azt, a húgomat kaptad meg, ennek én örülők, így meg tudjátok beszélni amit, kell, és segíthetitek egymást. Amit még nem tudsz kit kaptam, azt a lányt, akit Frankfurtban ismertem meg Adalindát, amikor a nevét megláttam, nagyon örültem. – mondja Adalbert egy kicsit szomorúan.

- Ez tényleg jó hír! Így újra láthatod, és a dolgaitokat megbeszélhetitek, biztosan szeret. Láttam róla az első találkozásnál, a táborban szívesen vele lennél, magadhoz ölelnéd, örülök tényleg. Tudod mit! Tudom, szeretsz nagyon, én is bízok benned, meg engedem azt, amit más lány nem tenné meg, a tábor ideje alatt, eljönne a pillanat véletlenül a csók megesik, azt követően megtörténhet más is, nyugodtan megteheted. – válaszolom egy kis mosollyal az arcomon, meglep a barátom szava.

- Szerelmem! Tényleg ezt gondolod? Ha elkövetkezne a pillanat Adalindával megtehetem, amit meg kell tenni. Azért megbeszélem vele ezt a dolgot, a helyedben más lány nem menne bele egy ilyenbe, hogyan is tudnám meghálálni? – válaszolja.

- Hát így!

Az egyik karommal átkarolom a vállánál, a másikkal a derekánál, az ajkam közeledhet felé, amikor találkozik, a nyelvemmel elkezdem az övét feltérképezni. Ez az én ajándékom.

Csókolózás közben őrjítő érzés kezd lenni bennem, be kell fejeznem, nem akarok rossz dolgot tenni.

- Kedvesem! Fontosat kérnék tőled! Ha elérkezik az utolsó nap a táborban, azt veled szeretném eltölteni, úgy is meg fogunk pihenni, az a kellő pillanat lesz, mert még haza térte előtt, neked akarom adni az ártatlanságomat, a testem minden érzésével együtt. Ha te is szeretnéd! – mondom örömteli érzéssel.

- Fontos vagy számomra, nagyon szeretlek, be kell vallanom, már gondoltam egy ilyenre, ha megtörténne, azt nem bánnám meg. Bízol, bennem tudom, jó lenne egy ilyen helyzetbe lenni, nem bánom milyen ruha lesz rajtad, ez is megfelel. – válaszolja boldog hangon.

- Tudom, gyengéd leszel velem! Reméljük, elkövetkezik az alkalom, a szoba egymás mellett lesz, valahogyan úgy is találkoznánk.

- Valami ilyesmire gondoltam én is, köszönöm, megbízol bennem, örülők, hogy a barátod lehetek. – mondja a barátom.

Azután másról kezdünk el beszélgetni, jó érzés a kezét fogni, mert őszinte szívből szeretem, még akkor is, ha a húgával van testi kapcsolatom.

Szerelmem! Tudom, hogy szeretsz, én is nagyon, ha veled vagyok öröm, boldogság fog el, a csókodtól, különleges érzést érzek a testembe, amikor fokozódni kezd a vágyam, a testem azt mondja, tedd meg. Ilyenkor másra kell gondolnom, ha eljön az idő, meg fogom tenni, mert nagyon szeretlek, egész bensőm téged akar. Kedvesem! Még mielőtt haza térnénk Berlinbe, megtesszük, de nekem is akarni kell. – mondom gondolatba

-----

Elérkezhet az idő a pihenésre, Magdeburg előtt a benzinkútnál áll meg a busz. A dolgunkat el tudjuk végezni, akinek kell, mielőtt leszállunk, a kísérőnk szólni kezd.

- Hölgyeim és uraim! Az első pihenőn, állunk félórát, akinek kell, az mehet a mosdóba vagy vásárolhat.

Nekem is kell, ahogy kinyílik az ajtó, leszállunk, a barátnőm is, az épülethez öten megyünk, három lány és két fiú, ők mögöttünk jönnek.
A mosdóba egy lánynak még jutna hely, a fülkét elfoglaljuk, nem sokára belép három lány. Halljuk miről kezdenek, beszélni.

- Te Marise! Látom a barátod is jött veled, ki lesz a túrai társad?

- Nicolette! Úgy hozta a sors, a barátomat kaptam, így jó dolgunk lesz. Az utat, ha elérjük, a házba belépünk, onnantól kezdve az este a miénk. A barátom ott lesz, egész este szerelmeskedni fogunk, meg engedem neki, hogy tapizzon, fogdosson, és egyszerre érjük el a gyönyört. – válaszolja Marisa, büszkén.

- De, Marise! Bocs, ha beleszólok, te tizenhat éves vagy, a fiúd tizenhét, ugye tudod, mit kell tenni? Én tizenhat vagyok, csak a csók volt közöttünk.

Amit a két lány mond, elcsodálkozok, nem sokára a helyiségből kilépnek. A dolgommal végzek, a mosdó elé lépek, nem sokára a barátnőm is.

- Hallottad mit mondott ez a Marise? Nem jutok szóhoz, ilyet tenni, az is lehet, a lány, nem olyan ártatlan, sokadik fiúja, és a tábor ideje alatt akarja az újdonsült áldozatát kipróbálni. – mondom csodálkozva.

- Én is alig jutok szóhoz! A női testét erre használja fel, falja a fiúkat, hányadik lehet ez neki? – válaszolom meglepődve.

- Ne erről beszélgessünk! Beszéltem a tesódal, elmondta ki lesz a túra társa, boldog vagyok, a volt szerelmével lehet Adalindával. Megengedtem neki, ha megtörténik az a bizonyos helyzet, nem bánom. Arra kértem! Mielőtt visszatérnénk, az utolsó éjszakát töltsük el együtt.

- Tényleg, bátor lány vagy! Más a helyedben nem engedné meg a barátjának.

Azt követően a falhoz nyom a kezemmel együtt, hozzám simul, és finom csókolózásba kezdünk, pár másod perc az egész.
Azután indulunk is vissza a buszhoz, a helyünkhöz lépünk, ott van a kedvesem is, az arca mosolyog.

Kora délután érkezünk meg a Harz-hegység lábához Wernigerade nevű településhez, majd tovább haladtunk. Mielőtt leszállunk, a kísérőnk kezdi a mondani valóját.

- Hölgyeim és uraim! Annyit kell még megemlíteni, ma a szállóban a helyet elfoglalhatjátok a társaitokkal. A ruhákat is elrendezhetitek, látom! Sokan hoztatok hátizsákot, abban olyan dolgokat kell majd bele tennetek, ami szükséges egy túléléshez, és reggel nyolckor indultok, este a térképet meg fogjátok kapni, ami az útvonal lesz. Egy éjszakát kell egy helyen töltenetek, és csak magatokra számíthattok. Nagyon fontos! A telefonotokat töltsétek fel, csak veszélyhelyzet idején használjátok.

Amit a kísérő mond, elgondolkozok rajta, nem csak túrázás, hanem egy kis kalandot is tettek bele. Így már tudom, mit is kell vinni, amikor befejezi, elhagyhatjuk a járművet. A kísérőnkkel együtt lépünk az épületbe, a recepción megmondják, ki melyik szobát kapja. Ahogy körbe nézek, két csoport van, a barátom a volt barátnőjét megpillantotta, így vele megy, nem sokára a szobát is megkapjuk.

- Jól hallottam, ez egy túlélő tábor is! Azt gondoltam, egyszerű kéktúra lesz, de nem baj, meg ismerhetjük egymást, és más párok is, már tudjuk, mi legyen a hátizsákba, remélem a házban lesz konzervnyitó. – kérdezem boldogan.

- Én is bízom ebbe! Viszűnk ruhát, ami kell, az is lehet, reggel mindent elmondanak, de lehet esni fog az eső, de mit tehetünk, ha félúton elkap? – válaszolja.

- Jól mondod! A táskám úgy is eső álló, lepereg róla, elfér benne a dolgaim, akkor teszek bele még külön pár ruhát.

Az uzsonna ideje elérkezik, így elmondja, a kísérőnk mit kell tenni.
A barátom nincs velem, mert egy másik csoportba, a Frankfurtiakkal van, így a volt csapattársaival beszélgetni tud, mert volt pár jelentkező. Brünhilda mellett én boldog vagyok, örülök neki, és ő is nekem. Amit a kísérőnk mond, oda figyelek, a barátnőm mellettem ül, így foghatom a kezét az asztal alatt, ne tudjanak róla.