A Bergel család nem sokára az asztalhoz ül.

- Arra gondoltam lehet a tesó is! Jó lenne részt venni valamilyen táborban, ahol közel lehetnék a barátomhoz, és a barátnőmhöz. Tudjátok, a gyalog túrát kedvelem, amit az iskola rendezne, még Leopold is bele egyezett, mert szívesen kimozdulna. – mondom örömmel.

- Igen! Szívesen mennék, főleg, ha a kedvesem is részt venne, az sem lenne rossz, ha együtt hármasban lehetnénk. – válaszolja Leopold, huncut mosollyal az arcán.

Közben falatozok.

- Gyermekeim, ehhez hasonlót beszéltünk mi is! Egy gyalog túrát, nézegettünk hasonlót, és rátaláltunk egy ilyesmire. Szerintem jól fog jönni, mert a Harz-hegységben van, és három hét múlva lenne. – válaszolja anya, jó kedvűen.

- Anya! Ez komoly? – válaszolom örömmel.

- Igen, ha jól emlékszem, a barátnőd is jelentkezett, benne van a névsorban, és a testvére, de vannak Frankfurtból is.

Amit anya mond, annak örülök nagyon, számomra ez jó hír.

- Tényleg! Akkor holnap bemegyek a gimnáziumba, és jelentkezni fogok, és a tesót is felíratom. – mondom.

- Mi már mindent elrendeztünk, a napokban fognak levelet küldeni, mit kell vinni a táborba, ami egy hetes lesz. – válaszolja anya.

Nagyon meglepődök, már mindent elrendeztek.

- Ennek nagyon örülök, akkor már ez is le van tudva, akkor ugye az anyagi dolgokat is el tudtátok intézni? – kérdezem meglepődve.

- Igen, minden el van intézve, már csak várni kell. – mondja apa.

- Anya! Én is örülők a dolognak, így a kedvesemet is láthatom, és jobban meg ismerhetem. Az is jó lenne, ha a beosztás kedvező lenne. – mondom boldogan, a tesóm is örül.

Az asztaltól felállok, oda lépek anyához, öleléssel köszönjem meg, és apuval is megteszem. Boldog vagyok, a tesómon is látom, örül a hírnek.

Az evéssel nem sokára végzünk, anyának segítek, lepakolni az asztalt. Azután indulok a szobámba, felhívhassam a barátnőmet, így a szoba ajtaját behajtom.

- Szia, Barátnőm, remélem jól vagy? A hangodat hallom, örülök neki, mond! Mi félét teszel? – kérdezem örömmel.

- Neked is, szia! Jól vagyok, köszi, a kérdésedet, jó, hogy hívtál! Egy újságot szeretnék mondani, a gími szervezésével lesz egy kéktúra tábor a Harz-hegységben, egy hetes, programok is lesznek. Jelentkeztem a tesóval együtt, ha kedved van, tartanál velem? – válaszolja, a hangjában elégedettség volt hallható.

- A táborról én is ma szereztem tudomást, a szüleim mondtak ehhez hasonlót. Biztosan fogunk találkozni. A szüleim mindent elrendeztek, már azt kell tudni, mit kell vinni. Örülök nagyon, a tesóm is fog jönni, így találkozni tudtok, és megbeszélhetitek a fontos dolgokat.

Telefonon keresztül érezem, boldog, mert találkozhatunk.
Nem sokára elköszönünk, örülök, nem sokára a bátyám hangját hallom, belép a szobájába, így én is belépek hozzá. Beszélnem kell vele.

- Tesó! Te is örülsz annak, találkozhatsz a szerelmeddel? Én igen, jó lenne, ha, együtt lehetnék a barátommal, és így teljesíthetnénk a kiírt szakaszt. – mondom, kicsit lehangoltan.

- Igen hugi! Örülnék én is egy ilyen megoldásnak, a kedvesemet kapnám, ha eljön a helyzet a barátoddal vagy. Véletlenül megtörténik a csók, akkor mit fogsz tenni, ha elkezdenétek vetkőzni. Más útvonalon vagytok a többiektől, erre is fel kellene készülni! – válaszolja Leopold.

- Nem is tudom! Véletlenül megtörténne, akkor tablettát vennék be, hiszen abban a korban vagyok, a kedvesemmel eltölthetek egy éjszakát, akkor az a bizonyos helyzet is megtörténhet, védekeznék. – válaszolom, a bátyám kérdése meglep.

- Akkor fogamzásgátlót is vinned kell, ha a várt pillanat bekövetkezne, olyan helyre tedd a táskádba, közel legyen, de imádkozz! Párként kapd meg.

A bátyám szavai elgondolkoztat.

-----

Elékezik a nap, amikor a levelet megkapjuk, mit kell tudni, és hol lesz a találkozás, így be is lépek a szobámba, át tudjam olvasni.

Percekkel később.

Már tudom, mit kell tenni, és hol kell gyülekezni, boldog vagyok, mert meg írták, kinek leszek a párja. A tesóm is végez, így a szobájához lépek, majd belépve leülök az ágyára.

- Nagyon örülők, nem is sejted kivel leszek! Remélem te is jó hírt kaptál? – kérdezem örömmel.

- Igen, húgom! Én is azt kaptam! A társam Lisbeth Lockner lesz, aki a focis csapatban játszik. Ezek szerint ő is jelentkezett! Kit kaptál? Remélem a barátodat. – válaszolja örömmel.

- Bátyám! Majd nem! A barátnőmet kaptam társként, egy szálláson leszek vele, így mást is meg tudunk beszélni, lehet, azt fogjuk tenni, ha lesznek fiúk is, más irányba küldenek. – mondtam.

- Örülők neki! Az lett volna jó, ha a saját szerelműnket kapjuk meg! Tudtunk volna beszélgetni, és ha lett volna idő, azt a dolgot is megtehettük volna, de csak is védekezve. Lehet az is, lesznek olyanok, akik megteszik, ha külön lesznek a fiúk a lányoktól. – válaszolja.

- Ahogy mondod! Van benne valami! Van pár szerelmes pár a suliba, és ha úgy lesz, akkor meg fognak tenni mindent megtegyék.

- Tudom, még korai kérdés! Megkérdezem, ha nem akarod, nem kell válaszolni. Mikor szeretnéd megtenni a szerelmeddel azt, együtt eltöltitek az éjszakát, most távol a szülőktől egy héten át, így az alkalom eljöhet. – kérdezi, huncut mosoly is felvillant az arcán.

A tesóm szavait átgondolom, igaza lehetett, tizenhat éves vagyok, időközönként érzések törnek elő, eljön, egyszer a pillanat megtehessem védekezéssel, a táborban hátha megtörténhet. Ott van a viszonyom Brünhildával.

A levél által már könnyű, mit vigyek az egy hétre. Elkezdem összepakolni, amit írtak. Az a könnyű dolog, a gími előtt kell gyülekezni, onnan indulunk busszal, a tesóm is készülődik, szerintem mást is fog vinni, ha netalán a csókból más is következne.

Három héttel később.

Elérkezik a várt nap, indulhatunk a táborba, hét óra van a család közösen reggelizik.

- Bátyám! Remélem vártad ezt a napot? Találkozhat ki-ki a maga szerelmével, biztosan örülsz annak, egy lány lesz a társad. Egy teljesítő túra, remélem, tudsz térképről olvasni? – kérdezem érdeklődve.

- Igen, vártam a napot, a kedvesem mellett fogok ülni, Lisbethnek örülök, társam lesz, vajon melyik szakaszt kell? Akkor fog minden eldőlni, amikor a feladatot kapjuk meg.

Falatozni kezdek.

- Fiam! Ugye neked is furcsa, nem a barátnődet kaptad! Szerintem is szép Lisbeth, de meg fogod beszélni a kedveseddel, kit kaptál társadként! – mondja anya, egy kis mosollyal az arcán, mintha örülne.

- Igen, anya! Még a buszon elmondom, szeretek vele beszélni, elmondani az érzéseimet. – válaszolja a bátyám.

- Ha így gondolod!

A reggelit folytatom, kis idővel később, a bátyámmal együtt végzek. Nem sokára fellépek az emeleti fürdőhelyiségbe, már a fog mosás van hátra.

Már csak pár dolgot kell a táskámba helyezni, azután kezdek levinni mindent.

Vasárnap van, az óra hét óra húszon ötöt mutat, a bátyám is a szobájába ment, amit kell, azt elrendezze, nem sokára indul is lefelé.