Az uzsonna, amit együtt készítettünk, finom volt, mert annak kellett hívni. Azután segítek az edényeket elmosni valamint, az asztal rendbe rakni.

- Ha ezzel végeztünk, akkor mit csináljunk közösen? – kérdezem.

- Jó, hogy mondod! Arra gondoltam, megmutatom neked az udvart, és együtt úsznánk a vízben, a szoknyát kell levenned, és már lehet lubickolni. – válaszolja.

- Benne vagyok! Te is jó vagy ebben a ruhában.

A mosogatással nem sokára végzünk, az asztal is rendben van.

- Már készen is vagyunk! Akkor ugye mehetünk? – kérdezi.

- Mehetünk. – válaszolom.

Együtt indulunk az erkélyen keresztül, mert az rövid út, a kert jól néz ki, ápolt, látszik, tőrödnek vele. Elkezdem levenni a nyári ruhát, hogy fürdőruha maradjon rajtam, a barátnőm is öltözik.

- Ez a ruha, egyszerűen szúper, örülők, hogy használod, eljött az idő, viselhetsz ilyen formájút is, remélem, óvatos leszel otthon vele. Most ugye jól érzed magad benne? – kérdezem, de elcsodálkozok az alakján, milyen szép.

- A szavakat köszönöm! Te is így gondolod, a fürdőrucim jó, te is szuperül nézel ki. – válaszolja jó kedvűen, mert megdicsértem.

- Versenyezzünk! Ki ér be hamarabb! Aki veszít, az meg masszírozza a másikat - mondom örömmel, mert szeretnék nyerni.

- Benne vagyok! Akkor számoljunk. – mondja boldogan, mert huncut kis vigyor van az arcán.

Egymás mellett vagyunk, Brünhilda számol.
A számolás végén egyszerre indulunk, úgy harminc métert kell futni, én érek hamarabb a vízbe.

- Veszítettél! Remélem, van masszázs olajad.

- Igen, van! Nem baj úgy se, mert úgy is kell helyet cserélni.

A vízben elkezdünk játszadozni.

- Kedvesem! Örülök, itt lehetek veled, mert boldog is vagyok, együtt lehetünk, a barátaink nélkül. – mondom boldogan.

- Én is ezeket érzem! Örülök neked, annak is, hogy elfogadtál olyannak amilyen vagyok.

Elkezdjük egymást a vízbe nyomni, azt követően beljebb úszunk, szóval örülünk egymásnak. Közeledni kezdek felé, fél méterre vagyok tőle, közeledni kezdek lassan felé, majd egymás szemébe nézünk, azután történt valami, mert érzés kerít a hatalmában.

- Istenem, de gyönyörű vagy! Ahogy a vizes hajad, és a tincsed a szemedhez ér, szívesen megcsókolnálak, minek várjunk estig. –mondom boldogan.

- Ahogy mondod! Megtehetnénk, egy ruha takar, és nem látnak meg, ha meztelenül lennénk. – válaszolja.

Az újaimmal a tincseit a füle mögé helyezem, simogatni kezdem az arcát, közeledni kezdek az ajka fel.

- Különleges érzést érzek a csókod ideje alatt, mintha azt akarná a testem, most tegyem meg azt, neked adjam a vágyamat, minden érzésével együtt. – mondom örömmel.

- Én is ezt érzem! Akkor tegyük meg. – válaszolja, az arcán boldogságot olvasok le, együtt lehetünk, annyi hónap után.

Megfogom a kezét, kezdem kivezetni, pár lépésre megpillantok két szivacsot.

- Kedvesem, most nem számit kikezd, a győztes vagy a vesztes, a vizes ruha rajtad bódító, ahogyan a bőrödön a vízcseppek is. – mondom.

A hátára fekszik, én az ölébe ülök, szép finoman kezdtem le venni a bikini felsőt, elém tárulhat vonzó nőiessége, azt követően elkezdtem simogatni, fölé hajolok, a köldökétől kezdtem masszírozni, ha találkozna a kezével, rátehessem, és a szemébe nézhessek.

-----

Elkezdünk csókolózni, ami gyengéd, nem az a vad erőszakos. A szívem erősen ver, és az a különös érzés az alsó részemen, ez lenne az a bizonyos vágy. A fejénél támaszkodok meg, szabad legyen a keze, és meg szabadítson a melltartómtól.

- Drága barátnőm! Szeretlek nagyon, és ezt a napot nem felejtem el, tudom, bízhatok benned, és lányként annyit mondhatok, gyönyörű alakod van. – mondom őszinte mosollyal.

- Te is az vagy! Én sem felejtem el, és az érzéseink közösek. Boldog vagyok, itt lehetek veled, akkor is lehet jó kapcsolat két lány között, ha van már fiú barátúnk. – válaszolja mosollyal az arcán.

- Jól mondod! Lányként még nem láttam azonos neműt meztelenül, valami arra késztet, kerüljem ezt a helyzetet, de el kell jönni annak is, hogy megláthassuk egymást. – mondom kicsit bánatosan.

- Nem is tudom, mit is mondjak! Ha akarod, akkor eljöhet köztűnk az az alkalom. Ezt a félelmet le kell győzni.

A kedvesemet kezdem megcsókolni, bátorságot veszek magamon, és elhelyezkedek úgy, hogy az alsójától megszabadítsam, és elém táruljon meztelen alakja. Végül leveszem, és láthattam, nem akarom végig szemlélni, de megteszem.

- Így meztelenül még nem láttam lányt, ez az első ilyen helyzet. Bátor vagy, engedted magadat, hogy megtehessem. Azt nevelték belénk az alsó részt takarjuk, mert rossz dolog. – mondom egy kicsit szomorúan.

- Akkor leveszem a te alsódat is! – válaszolja.

- Nyugodtan! Mért ne! Lány vagyok, és vannak idomaim, és olyan részem is van, ami a különbséget adja, a fiú, és a lány között.

Azt követően fölé hajolok, így előrébb csúszik egy kicsit, simogatni kezd a mellkasomat, szép finoman, amikor a csípőmnél jár, szemembe néz, és magához húz, így rajta fekszem, tovább csókolózunk.
Egyszer csak egy különleges érzés kerít a hatalmába, így erősen verni kezd a szívem, megfordul, és én vagyok alul, nem sokára masszírozó mozdulatokat kezd tenni, a köldökömtől felfelé, azután kezdem megérezni egész testembe. Azt követően a gyengéd kezével azt a testrészemet kezdi finom újaival masszírozni, nem csak a köldököm környékén, hanem lentebb is, és amit kezdek átélni az számomra örjitő érzés, és egész testem megremeg attól a rezgéstől, amit a keze és annak újai adtak. 

Nem sokára egymás mellett fekszünk, amit tettünk, az boldogságot ad, ezzel megerősítettük minden vágyainkat, és érzéseinket, hogy örökké, barátnők leszünk, és egymáshoz  fogunk tartozni.

A hétvége Brünhildáék nyaralójánál jól telt el, bele való csaj, és nem szégyellte magát, meztelen testűnk megmutatkozott, de én sem, jól éreztem magam.
Hétfő délután a szobámban, írni kezdem a naplót.

- „Kedves Naplóm! A barátnőmmel eltöltöttem egy hétvégét a nyaralójúknál, nagyon jól éreztem magam, finom, gyengéd érintése volt. Tudja, mi kell egy lánynak, és éreztem is az ő finom tapintásait, a csókja! Furcsa volt számomra, amit velem tett, de nem bántam meg, így legyőztem a félelmemet".

Arra gondoltam ez ennyi elég is, majd a titkos helyemre teszem, azt követően belépek a bátyám szobájába.

- Tesó! Látom, számítógépet használod, megkérdezhetném tőled, ha lenne lehetőség, milyen táborba mennél a nyári szünetben? Arra gondoltam, kéktúra táborba kellene jelentkezni, az iskolai barátokkal. A barátnőm is velem lenne, az is jó lenne nagyon, és teljesíthetnénk kettős erővel. – kérdezem érdeklődve.

Végezhetett valamivel, mert kezdi kikapcsolni a gépet.

- Nem is tudom! Jó lenne számomra is tábor féle, amiben közel lehetnék a szerelmemhez, kettesben lennénk. Kérdezzem a gimnáziumot? – válaszolja, mosollyal az arcán.

- Ha megtennéd, akkor megköszönném, azt is megnézheted, a barátnőd jelentkezett-e valamilyen táborba.

- Akkor meg is teszem, ha a világhálón lehet jelentkezni, akkor beírhatlak ugye? – kérdezi.

- Ez remek is lenne!

Oda lépek hozzá, átölelem, jó testvérem van, amiben tud, abban segít.
Azt követően a konyhához vezet az utam egyek valamit, mert kora délután van. Hallom a szüleim meg érkeznek, a zárban a kulcsot elfordítják. Tudom, anya lesz, mert ő jön be először.

- Szia, lányom! Remélem a mai napod jól telt el? A bátyádnak is. – kérdezi anya az ő nélkülözhetetlen mosolyával.

- Igen anya, jól teltek! Ha együtt vacsizunk, fontosat kell mondanom. – válaszolom örömmel.

- Nekünk is kell veletek beszélni, van egy ötletűnk apáddal.

Oda lépek hozzá, egy puszival köszöntöm, azután apát.