Nem sokára beérünk a városi buszállomásra, majd le is szállunk.

- Végre itt vagyunk Frankfurtban, a táskámból kiveszem a nyaraló kulcsot, de azért kell gyalogolni. Ha nem baj? – kérdezi örömmel.

- Á, nem baj, ha meg van a kulcs, akkor mehetünk is. – válaszolom mosollyal.

- Meg van! Mehetünk is tovább, a nyaraló előtt van bolt.

- Ha, valamiben kell segíteni, nyugodtan mondhatod! – válaszolom.

- Rendben van!

A barátnőmön csodálkozok, milyen bátor, ha megérkezünk, meg kérdezem, hogy bírod, van fiú barátja, akit szeret. Viszonyt ápol egy lánnyal is, annyit mondhatok, bele való csaj.

Negyed óra múlva.

Lehet, rövidebb úton megyünk, mert egy üzlet előtt megáll.

- Belépek az üzletbe, veszek egy kis alapanyagot, addig vigyázol a cuccaimra! Amit adtál pénzt, az jól is jön, és köszönöm. – mondja.

- Nyugodtan! Vigyázok a táskádra. – válaszolom.

Be is lép, azon tanakodom, milyen ennivalót fog készíteni!
Nem volt bent sokáig, két szatyorral lép ki.

- Az egyiket, ha ideadod, akkor könnyebb lesz neked! – mondom csodálkozva.

- Köszönöm, segitel! A táskámat a kezembe tudom venni, már nem olyan messze van. – válaszolja.

- Ha már nem olyan messze van, akkor add ide a táskát, és a kezed szabad, ajtót tudjál nyitni. A táskámat én a vállamon át tudom venni.

- Tényleg így akarod? Adom is a másikat, a ház kulcsa nálam van, és nyitni is tudom. – mondja.

A két szatyor nálam van, azt a kis időt még megteszem. Brünhilda keze szabad, így meg könnyebbül.

Nem sokára elérjük a nyaralót, a ház láttán elcsodálkozok, hogy tényleg jó helyen vagyok!

- Ez a ház nagyszerű, és tényleg ez a ti nyaralótok? Nem más valakié!

- Nem kedveském! Ez a miénk, nem sokára belépünk, és mindenen csodálkozni fogsz. – válaszolja jó kedvűen.

Nem sokára ben is vagyunk, a konyha asztalra leteszem a szatyrokat, az asztal mellé a táskámat, a kedvesem is így tesz.
Tényleg csodálkozok, mert, ahogy mondja a belső tér fantasztikus.

- Kérsz-e valamilyen üdítőt? A táskákból kiveszem a hűtőbe vagy tán, most főzzük meg az ebédet? – kérdezte.

- Főzzünk most! A délutánúnk így szabad, és ott lesz az este is. Van valamilyen üdítő, azt elfogadom, ami ruha van rajtad az elragadó. – válaszolom, kis huncut mosollyal.

- A bókot köszönöm! Ugye akkor te is így látod? A ruha jó választás volt, van még időnk, akkor be is mutatnám a házat. A te ruhád is tetszik, az alakodat kiadja, a bemutatást, hol kezdjem? – kérdezi.

- Először mutasd meg a vendégszobát, felvihessem a ruháimat.

- Jól vagy így! Nem kell átöltöznöd, akkor mutatnám is a szobát. – válaszolja.

A táskámat a kezembe veszem, és ő is, azután indulunk fel a lépcsőn, majd belépünk egy szobába.

- Ez a szoba, ugye megfelel a hétvégére?

- Persze barátnőm! A tiéd melyik lesz? – válaszolom.

- A mellette lévő, gyere be, megmutatom.

A cuccomat az ágyra teszem, együtt indulunk a másik szobába, mert látni szeretném, milyen az övé. Hol tehessük meg azt a dolgot, amit két szerető szív megtesz, amiért ide jöttünk.

- Ez lenne az én szobám! Nyaralni jövünk, itt szoktam tartózkodni. – mondja büszkén.

- Az ízlésed nagyon jó, tényleg illik hozzád, a falon képek, és különböző poszterek. – válaszolom.

- Az ágyamat is megnézheted nyugodtan, hogy milyen puha.

Az ágyon ül, így mellé leülök, megérezzem az ágya puhaságát.

- Látom jó kényelmes! Jó puha is, a barátodat elhozod ide, akkor azt a dolgot nyugodtan megtehetitek, fel is avathatod. – mondom, egy kis huncut hangon.

- Ha itt vagyunk! Nem avatnánk mi fel? Ami nem kell most rá, azt levehetjük. – válaszolja.

A barátnőm szavát át gondolom.

-----

A válaszom megvan hamar.

- Miért ne! Igazad van, ha már itt vagyunk, a lenti bejárati ajtó be van csukva, benne vagyok, hogyan legyen.– mondom.

- Az ajtó be van csukva, legyen úgy, a nyári ruhát kell levenni, az is lehet, legyen egy kis masszírozás is. Ha lesz bátorságúnk, akkor meztelenül is megláthatjuk egymást. – válaszolja boldogan.

- Én sem tudom, hogyan, inkább legyen masszázs is. – mondom.

- Mért ne! Jó megoldás.

Egymás mellett ülünk, az egyik kezemet a vállára helyezem, a másikkal a derekánál, közeledek az ajka felé, és úgy fektetem a hátára.
Hagyom ebből mi fog kisülni, nem sokára egyesül az ajkunk, ő a két kezével a nyakamnál átkarolja. Amikor a nyelve az enyémet térképezni kezdi, egy különleges érzés kerít hatalmába. Nem sokára az ölébe ülök, kezdem levenni a felsőmet, melltartó van rajtam, majd elkezdem az ő felsőjét kigombolni.

- Kedvesem! Eljött végre a pillanat, amikor az érzéseinket átadhatjuk. – mondom örömmel

- Szeretlek nagyon, fontos vagy számomra, mert megértesz engem. – válaszolja, egy kis mosollyal az arcán.

A felsőjét levettem, a mellkasa így elém tárult, a kerekded mellei, híába nem átlagos, de azért nem láttam soha se bánkódni, a köldökétől elkezdem masszírozni, elérem a vállát.
A kezét megfogom, inkább ráhelyezem, elkezdek felé közeledni, mert élvezem vele a csókot. A fejénél megtámaszkodok, a keze szabad legyen, és a melltartómat levehesse.

- Gyönyörű érzés veled csókolózni, különleges állapotban vagyok, ami azt sugallja, a ruhát vegyem le rólad. – mondja, kis mosollyal az arcán, hiszen az jó szándékú.

- Nyugodtan leveheted! Nem szégyellem magam, hiszen lányként születtem, és különböző adottságúnk van, amit a természet adott.

Szemembe néz, a finom kezével megszabadít a melltartómtól, majd magához húz. Kis idő múlva megfordulunk.

A masszázst Brünhilda folytassa, a köldökömtől felfelé, gyengéd a keze.

- Kedves Annemarie! Gyönyörű, formásak a melleid, ezt komolyan mondom.

- Kedves tőled! Tényleg így látod? Furcsa számomra, megdicsérek egy lányt, ilyen szemszögből. Remélem, eljön az idő, amikor a barátom is ezt mondja. – mondtam boldog hangon.

Felém hajol, és tovább folytatjuk a műveletet, egy kis időre meg kell szakítanom.

- Bocs! Először, készíteni kellene valami finomságot, azután tovább csókolózhatunk. – mondtam.

- Jól mondod! Éhes vagyok egy kicsit, akkor mehetünk a konyhába, nekem jó ez az öltözet, ahogy vagy. – válaszolja egy kis huncutsággal.

- Nekem is! Inkább öltözzünk fel vissza, ha már megvolt minden, akkor a szobádba folytathassuk tovább, ha neked megfelel? – mondtam.

- Jó ötlet! Különlegeset veszek fel, addig a konyhában kipakolod, ami egy makaróni készítéséhez kell? Nem sokára megyek.

Azt követően indulni kezd a fürdőhelyiségbe, én addig felöltözök, indulok le a konyhához.

Ami kell, azt kikészítem, és amit meg kell tenni, így előrébb leszek azzal, hiszen nélkülözhetetlen a hagymapucolás.

A konyhában azért szétnézek, az edényeket hol találom! Rá is találok, így el tudom készíteni az edényeket. Nem sokára hallom a kedvesem lépteit, mert papúcsot vett fel, kíváncsi vagyok vajon milyen ruha lesz rajta.
Amikor megpillantom, elcsodálkozok a láttán.

- Ez aztán a ruha! Egyszerű is, látom, nincs rajtad melltartó. – mondom csodálkozva

- Igen, jól látod! És egy másik alsó van rajtam, amit ilyen alkalomra vettem.

Amit mond, csodálkozással tölt el.