A két család bemutatkozása meg volt, a tervünk sikerült, arra is gondolok, a barátnőmmel megvitatom a viszonyomat, amit persze, hogy titokban kell tartani. Komolyan mondva! Szeretek egy fiút, de kapcsolatom van lánnyal, írok üzenetet a mobiljára, találkozó időpontjával, és helyével.
Bele egyezet, a tesómmal is beszélek ezúttal.

- Bátyám, remélem jól vagy? A szerelmeddel biztosan megvagy, ha már itt vagy, megkérdezhetem kíváncsiságból! Mi a véleményed a barátnőmről? – kérdezem érdeklődő tekintettel

- A véleményemet akarod tudni! Nagyszerű lány, kedves is, már az első csók is megvolt, bármilyen ruha van rajta, az alakját csodásan lehet bámulni. Veled van, és haza jössz, látom rólad boldog vagy, jól választottál barátnőt. – válaszolja boldog arccal.

- Tényleg így gondolod! – válaszolom meglepődve.

Odalépek hozzá.

- Nem sokára találkozunk, megbeszélhessük a női dolgainkat, mint nő a nővel.

- Akkor nyugodtan! Úgy is női dolgokat beszéltek meg, az is lehet, rollunk is lesz szó. Nekem mindegy, úgy is jó barátnők vagytok, remélem olyan lesz számodra, amilyen Florence volt! – mondja.

Amit utolsó szavában mond, erősebben kezdett a szívem verni, tudom, csak barátnőként érzi velem Brünhildát!

Az idő elérkezik, találkozzunk, fontos a megbeszélésem, olyan helyet választottam, ami nem feltűnő, ha meglátnak, csak az jusson eszűkbe, csak barátnők vagyunk.
A hely egy cukrászda délelőtt tíz óra, egyszerre érünk oda. Ahogy kellett úgy köszöntöttük egymást, majd beljebb lépünk, olyan helyet nézek, ahol nyugodtan megbeszélhetem vele az érzéseimet.

- Annemarie! Jó hogy megbeszélhessük a dolgainkat, a tervemben volt már mit tegyek! A tesódat szeretem, de téged is, az érzéseivel nem akarok játszani, biztosan te is így vagy ezzel! – mondja.

- Igen, így van! – válaszolom.

Az egyik asztalt elfoglaljuk, ami az ablaknál van, rendelünk is.
Nem sokára meg kapjuk.

- Azért hívattalak ide, megbeszélni azt a dolgunkat, amit érzünk egymás iránt, és a fiúk iránt. Hogyan folytassuk tovább, a tesódat komolyan szeretem, amit akkor az öltözőben tett, az dicséretes dolog, szeretem, és nem szeretném elveszíteni. – mondom, öröm is van bennem, mert a barátnőm velem lehet.

Közben falatozok.

- Jó hogy említetted ezt a dolgot, ugyan ezeket érzem irántad, és a bátyád iránt, furcsa érzés tudom, megpuszilni a barátomat. Akkor te vagy az eszembe, ha nem akarok rád gondolni, de akkor is. Mond, mit csináljak? A kedvesem csókját élvezni akarom, és csak rá koncentrálni, ezt a helyzetet meg kellene oldani. – kérdezi, az ő módja szerint.

- Valóban szereted a bátyámat! Én is a tiedet, és ugyan az a helyzet velem, hogyan tegyük meg azt! A kedvesünkkel vagyunk, csak rá gondoljunk, van-e valami ötleted? – válaszolom.

- Nem is tudom még! Azt is meglehetne tenni, ha csókolózásra kerül a sor, akkor valami jóra kellene gondolni, ha kettesben leszünk, bármit megtehetünk, finom érzéssel.

- Itt vagyunk a dolgunkat megbeszélni, mond! Mikor legyűnk kettesben? Így megismerhetnénk egymást, talán az lenne a jó, ha egy hétvégét töltenénk együtt. – mondtam.

- Jól mondod! A szüleimnek van egy nyaralója Frankfurttól nem messze, ott szoktunk nyaralni, az utat tudom! Ha neked ez megfelel? – kérdezi.

A hírnek nagyon örülök, jó ötletnek tartom.

- Persze, hogy megfelel! A szüleinknek mit mondjunk, barátunk nélkül engedjenek el. Kinél van a nyaraló kulcsa? Megtudod-e szerezni? Milyen ruhát vigyek? - kérdezem.

- Van a nyaralóban ruha, nyugodt lehetsz! Ha akarsz, hozhatsz, annyi kaját viszünk csak, ami elég három napra. A szülők ne is sejtsék, jártak a nyaralóban, a kulcsot meg tudom szerezni. Mit mondjunk nekik? Talán az lenne jó! Azt mondom, a barátnőmnek a várost megmutatom. – válaszolja, egy kis csalfa pillantást is bele ad.

Az üdítőből kortyolgatok, át kell gondolni a cselünket, ha elmondjuk, elhihessék, a tesónk is. Talán titokba kellene tartani!

-----

Át kell gondolni, a barátaink ne jöjjenek velünk.

- A bátyád nagyon szeret téged, nem fog bele egyezni abba, egyedül hagyjon, mert óv minden rossz félétől. – mondom egy kicsit szomorúan.

- Igen! Eszemben volt már ez is, azt fogja mondani, szeretne veled jönni, addig nem megyünk haza, amíg nem döntünk, hogyan lehetne megvalósítani a célúnkat. – válaszolja, a hangjában érződik egy kis szomorúság.

Valamilyen megoldást kellene, kettesben elmehessünk.

- A nyaralótok milyen nagy? Javaslatom az lenne! Hárman mennénk a tesóddal együtt, azért, régen látta Adalindát, a nyaralóba elhívjuk, amit kell, azt megbeszélik, így kettesben lehetünk. – kérdezem, érdeklődve.

- De, barátnőm! A barátodnak meg engednéd, a volt kedvesével találkozzon, ha véletlenül megteszik azt a dolgot, mert úgy lett volna az igaz, ha te neki adnád a szüzességedet. A ház nagy, amire gondoltál, azt biztosan meglehetne tenni! – válaszolja csodálkozva.

- Más megoldás nincs! Ha akarjuk, kettesben kellene lenni, de talán biztosan lenne, más megoldás is. Beszélnél vele, mint testvér a testvérrel, ne jöjjön most. A barátnődnek megmutatod a várost, ahonnan jöttek, egy kirándulás féle. A családomat én megdumálom.

- Jó ötletnek tartom! Legyen így, beszélek a családdal. – válaszolja, boldog mosollyal.

A süteménnyel, és az üdítővel végzek.

- Annemarie! Megbeszélem a dolgot a szülőkkel, és a tesóval, azt fogom mondani! Rendezünk egy csajos hétvégét.

- Jól van! Azt kérném tőled, ha sikerül elintézni, akkor küldjél egy üzenetet, és úgy kezdek pakolni. Mikor lenne jó, ez a közös hétvége? – kérdezem érdeklődve.

- Arra gondoltam! A jövő héten, pénteken indulnánk. – válaszolja az ő kedves hangján.

- Benne vagyok, a busz menetrendet megnézem, délelőtt mikor indul.

Boldog vagyok, a barátnőm örül.
Nem sokára indulni kezdünk.

Haza érek, úgy gondolom, beszélek a bátyámmal, szeretnék rendezni egy csajos hétvégét Brünhildával, fiúk nélkül. A szobájában van, az ajtófélfához támaszkodok. Megpillant.

- Szia, hugi! Remélem, mindent megbeszéltél a barátnőddel? Ugye beszéltetek rollunk, és mit mondott rólam? – kérdezi Leopold, mosollyal az arcán.

- Jó volt! Jól elbeszélgettünk, rólatok is szó volt, bevallotta, nagyon szeret, ha közeledben van vagy, ha együtt vagytok. Én is így vagyok, ha a kedvesemet látom, amikor csókol, különleges érzés számomra, amit le kell győznöm, még nem akarom megtenni vele. – válaszolom.

- Hugicám! Gyere nyugodtan ide, leülhetsz.

Odalépek az ágyhoz, és leülök mellé.

- A barátnőmmel megbeszéltem, szervezünk egy csajos hétvégét, az ő nyaralójukban, ami Frankfurthoz közel van, jövő hét pénteken indulnánk, és vasárnap érkeznénk délután. Azért mondtam, kettesben szeretnénk lenni. – mondom kicsit szomorúan, mert nem tudom, hogyan reagál a dologra.

- Kedves húgom! Ez a kérésed, tudom teljesíteni, de, ha lesz olyan pillanat vagy alkalom, ott rendezhetnénk egy kettős randit, benne vagyok! A szerelmed nem tudom, fogja-e engedni, a húgáért oda van, testvérként szereti. Bízunk benne, igent mond, ha nem sikerülne, akkor én beszélek a testvérével, engedje, mert megérdemlitek a kikapcsolódást. – válaszolja boldog hangon.

- Tényleg így gondolod? Arra gondoltam, nem fogod megengedni! – mondtam már meg könnyebbülve.

Az arcára egy puszit adok.

- Te vagy a világ legjobb testvére, és köszönöm. – mondom örömmel.

- A második legjobb testvére! Adalberttől elvennéd az első helyet, nem baj. – válaszolja, a hangjában örömet érzek.

- Bocs, akkor a második! De tudod, nagyon örülök neked, a tesóm vagy.

Azt követően másról kezdünk beszélgetni, nem sokára kilépek a szobából, az enyémbe térjek vissza, üzenetet írhassak Brünhildának.