A női mosdóban megnéztem, de nem találtam, hátha a barátom találni fog.

- Nem találtam semmit, ami jó lett volna! – mondja.

- Én se találtam.

A mellékhelyiséggel szembe észreveszek egy szekrény félét, hátha lesz benne valami.

- Nézzük meg, ezt a szekrényt. – mondom egy kicsit örömmel.

A barátom óvatosan nyitja az ajtót, ne keltsünk zajt.

- Mindenféle takarító eszköz van itt, hátha találnék rongy félét. – mondja, felcsillant szemmel.

- Találtam valamit! Hátha használható. – válaszolom örömmel.

Meg is mutatom.

- Nem jó! Nagy, így nem tudjuk használni, ezért kisebb kellene. Mondjuk, jó lenne egy olyan fásliféle.

A helyiségben jobban szétnézek, rá is akadok.

- Nézd csak! Hátha megfelel. – mondtam.

- Igen, meg! Rakd a táskába, addig én zaj nélkül bezárom, ne vegyék észre valaki kutatott benne. – mondja halkan.

- Elteszem, ha bezárod az ajtót, akkor melyik mosdóba menjünk? A nőibe vagy a másikba! – válaszolom halkan.

- Végeztem! Akkor a férfiba, mert mindjárt jönnek, hallom a lépteket. – mondja.

Éppen belépünk a férfi mosdóba, amikor nyílni kezd a bejárati ajtó, az ajtót óvatosan behajtom. A hátsó helyiséget nézek meg, majd belépünk.

- Éppen, hogy elférünk! Nem tudnak benézni, mert olyan az elrendezése. – mondja.

- Szerintem is! Most hogyan tovább? Itt vagyok veled a férfi mosdóba, nekem ez furcsa, de nem bánom. – válaszolom, egy kis örömmel az arcomon, mert valljam be. Ahhoz képest lánnyal van viszonyom, egy fiúval vagyok egy férfi mosdóba.

- Add ide a fáslit, megnézem milyen hosszú, ha éppen elég lesz az jó, nem kell a másikat használni. – mondja, - a szeme felcsillan, mert tudja, az inget le kell vennem, amit kell, azt megtehesse.

- Adom is! Nem tudom, mit akarsz ezzel tenni! Kíváncsi vagyok rá. – mondtam.

Az egyik fáslit át is adom, lesni kezdem, mit tesz vele.

- Nézzük csak milyen hosszú, a hossza számít, ugye nem tudod kitalálni, mit is szeretnék ezzel tenni? – kérdezi.

- Kedvesem! Ezzel hogyan tudnál segíteni, a melltartónak más az alakja, és a formája. – mondom, azért van bennem egy kis kétely is.

- Tudod kedvesem, ha szeretnéd, viselni fogod az első olyan ruhát, amit melltartónak használtak, még századokkal ezelőtt.

Csodálkozok.

A kedvesem nézegetni kezdte az ingemet, talán inkább az idomaimra volt kíváncsi.

- Tudom, olyan helyzetben vagyunk, amit nem vártunk, arra kérnélek, levennéd az ingedet, a csodálatos melleidet ezzel szeretném eltakarni. Meg bízhatsz bennem, nem fogok fájdalmat okozni, de, ha meglesz, jól érzed magad majd benne. Ha nem szeretnéd, lássam a melledet, akkor nyugodtan megcsinálhatod magadnak, elfordulok, csak körbe kell tekerni. – mondja.

- Furcsa helyzetben vagyok, a barátom előtt még nem öltöztem le úgy, láthassa szabadon a nőiességem ennek jelét. Más választásom nincsen! Itt vagyok a barátommal egy férfi mosdóba, csak egy ing takar, nem bánom, legyen. – válaszolom.

A táskámat a lehajtott ülőkére teszem, az inget elkezdem kigombolni, azért néztem a barátom arcát, milyen lesz akkor, ha meglátja a meztelen felső testemet.

- Kigomboltam, akkor leveszem, és amit szeretnél, azt megtehesd.

- Köszönöm, hogy engeded, bátor lány vagy, megtennéd azt, leveszed az inget. Azt fogom most tenni, mell alatt kezdem el betakarni, majd meglátod. Itt megfognád, hogy ne mozduljon el! – mondja, kedves hangon.

Figyelem, mit csinál a fáslival, elgondolkoztató miket tud.

- Milyen számodra, Ugye nem szorít? – kérdezi.

- Nem szorít, pont jó! – válaszolom boldogan.

- Akkor már össze kell kapcsozni, ne essen le, és már felveheted az ingedet.

- Köszönöm! Nem gondoltam ebben is segíteni tudsz, a gumival mi legyen? Ha megkérdezik a barátnőim, hogy meg volt-e? – kérdezem egy kicsit szomorúan.

- Tudod mit? Mond azt, nem sikerült, mert nem jött össze. A mellékhelyiségben kis helyvolt, de megbeszéltük, egy másik nyugodt helyen tesszük meg. – mondja, a szavában nekem akart jót – más fiú biztosan megtette volna.

A zárt ajtóhoz nyomom, a kezét megfogom a fejénél, majd közeledni kezdek az ajka felé, megcsókoljam.

-----

Az évzáró megvolt, a barátnőmnek megemlítem, egy találkozót kellene szervezni, a két családnak, két hét múlva lenne, így a szüleimnek meg is említem. - Brünhilda is meg kérdezi, hátha bele egyeznek a szülei.

- Ha már együtt vagyunk! Egy javaslatom lenne! Mi történne akkor, ha a két család találkozna, a szülők megbeszélnék, amit meg kell. Közben kettős randi is lenne, mit szóltok hozzá? – kérdezem.

- Én benne vagyok! Így láthatnám a kedvesemet, hiába tizennégy éves, de szerelmes vagyok belé. – válaszolja örömmel a bátyám.

Akartam mondani még valamit, amikor anya szólal meg.

- Nem rossz ötlet gyermekem, benne vagyunk, és mikor szeretnétek a találkozót? Apátoknak ez lehet, hogy egy lehetőség. Meg ismerhetjük a lányunk barátnőjének a szüleit. – válaszolja anya örömmel.

- Legyen így, nem bánom! Igen, jó lenne megismerkedni velük, és lehet, hogy üzletet is köthetnénk. Mond lányom! A barátnőd szüleinek mi a foglalkozása? Hiszen a munkám lefoglal, és nem is tudom, ki a lányom kedvese vagy a fiamé! – válaszolja apa örömmel az arcán.

Apával egyet értek, így elmondhatom.

- Igen apa! Tudom, a munka leköt, a barátnőm szüleinek a foglalkozása! Az apának reklámügynökség, az anyának esküvőszervező. Szerintetek jó lenne két hét múlva szombaton! Ha nem vagytok elfoglalva! – mondom jó kedvűen.

- Lányom! Jó hogy mondod! A határidőnaplót megnézem, ha nincs arra a napra betervezve valami, akkor lehet. – mondja anya.

Anya feláll, megnézze a határidőnaplóját.

- Jó hírem van! Az a nap jó, mert üres, a találkozót így beírhatom.

- A hírnek örülök! Reggelizés után felhívom a másik felet, hogy semmi akadálya. – mondom örömmel.

Tovább reggelizünk, nekünk suliba nem kell menni, a szülőknek a munkahelyükre. Így a tesómmal itthon maradhatok.
A szülők nem sokára indulnak is, én a szobámba megyek, a barátnőmnek telefonáljak.

- Ma mit fogsz tenni ide haza? A szobámba egy kis rendet fogok tenni, így a jó zene mellett mehet a munka, vagy talán menjek a közeli strandra? – kérdezem a bátyámat.

- Hugi! A mai nap azt tehetsz, amit akarsz! Inkább itthon napozzál, felveszed a fürdőruhádat, akár én is bekenhetem a hátadat. – válaszolja boldog mosollyal az arcán.

Át gondolom a tesóm ajánlatát.
Először is felhívom Brünhildát, elmondhassam neki a jó hírt.

- Szia! Brünhilda! Jól telnek, remélem a perceid? Most már egész nap lustálkodhatok, az erkélyen fogok napozni, és te mit fogsz tenni? – kérdezem örömmel.

- Neked is, Annemarie! Igen jól vagyok! Jó lehet neked! Azért meg gondolom a dolgot, hátha én is kipróbálom az itthoni napozást. Jó hogy felhívtál! Mik a fejlemények, amiről beszélgettünk! – válaszolja boldog hangon.

- Jó hírem van! A találkozó két hét múlva megtörténhet, de hol legyen, mi legyen a vacsora menü? Meg kellene beszélni, hogyan tovább. – mondtam.

- Igen, ezekre még nem gondoltam! Van megoldás! Az egyik osztálytársam apja éppen egy étteremben dolgozik. Beszélni kellene vele, hátha megoldható lenne ez a probléma. – válaszolja.

- Jó lenne, ha meg lehetne oldani, neked mennyi zsebpénzed van? Jó lenne, ha a tesónkat is beszerveznénk, hátha lesz nekik annyi, hogy elég lenne. Meg kérdezem Leopoldot, hátha ki tudna segíteni! – mondtam.

Megbeszéltem még vele, ha sikerül, küldök egy üzenetet, majd elköszöntünk egymástól, a tesóm szobájához lépek. Szellőzteti a szobát, így beszélgethetek vele.

- Kérdezhetnék fontos dolgot tőled? Brünhildával kettesben megtennénk, amit már evés közben említettem. A két család találkozhasson, egy ismerkedés lenne, így mi is tudnánk találkozni, a szerelmünkkel. – mondtam.

- Jó gondolatnak tartom a család találkozót, így találkozhatok a kedvesemmel, és te is a tieddel. Mért ne! Érted kedves húgom, bármit megteszek. – válaszolja boldog mosollyal az arcán.

Amit a tesóm mond, örülök neki.

- A segítségedet köszönöm, így már könnyebb lesz. – válaszolom örömmel.

Azt követően át lépek a szobámba, üzenetet írjak a barátnőnek.