Elérkezik az idő, a szórakozást elkezdhessük hármasban, beleértve már a barátomat, akit a kedves barátnőm Emília hívott meg a cukrászdába, nem hiszem, a barátnőm mire vett rá.

- Elképesztő ez a ruha, a fiúk biztosan fognak bámulni. – mondom.

- Ez a célunk! Flörtöljünk pár fiúval, te a barátoddal megteheted, a mai napon, azért is! Vége a tanévnek, és a bizonyítvány sikerült. – mondja Anna, az arcán van kis huncut mosoly.

Nem sokára elérjük a cukrászdát, a randi helyét, látom már a barátomat, az épületben van, várakozik egy asztalnál ülve.

- Na, lányok! Hogyan tovább, Ki hova megy? – kérdezem a két barátnőmet.

- Annemarie! Odamész a kedvesedhez, mintha beszélnél vele, elmondod, mit érzel iránta, ebben a ruhába csodálkozni fog, a szemét nem fogja tudni levenni rólad. – mondja Emília, mosollyal az arcán.

- Emília! Mit akarsz tőlem valójában? Addig nem megyek tovább, amíg el nem mondod. Ha olyan dolog lenne, nem fogom a ti kedvetekért megtenni. – mondtam.

- Jól sejted! Azt akartuk volna elérni a mai napon, együtt legyél a szerelmeddel, és ha ebben a ruhában meglát, nem bírná ki, és rád veti magát. Adtunk volna egy olyan fogamzásgátlót, amit a fiúk használnak, félre mentek, és előveszed a csábító trükködet, azt nem bírná ki a szerelmed, és biztosan meg lett volna. Így már biztosan nem akarsz bele menni. – mondja Anna, egy kis sértődöttség is van az arcán.

Átgondolom Annabeis szavait, ha már játéknak látszik, akkor bele megyek.

- Rendben van! Tegyük meg a mai nap kedvéért, a tanévnek vége. Hol van az a dobozka, amit használni kell, tizennégy éves vagyok, nem leszek szűz, de a szerelmemmel megteszem. – mondom bátran.

A lányok elcsodálkoznak, hogy bele megyek, játszani akarnak, akkor legyen.

- Itt a doboz, lehet bárhol, a mai napon. – válaszolja Emília.

Emília kezéből kiveszem, a táskámba teszem, nem sokára együtt lépünk a helyiségbe.

Meg pillantom a kedvesemet, a csodálkozást látom róla, lehet, a ruhám teszi azt. Köszöntjük egymást.

- Tényleg te vagy az Annemarie? Ez a ruha szívdöglesztően néz ki rajtad, és az inged, tényleg ilyen csodás a vonzó nőiességed. Lányok! Remélem ti is, jól vagytok, ezen a csodás napon, szuperül néztek ki. – mondja Adalbert csodálkozó tekintettel.

- A bókot köszönjük, azért jöttünk! Nem csak flörtölni, hanem bepasizzunk, ma volt a tanév utolsó napja, akkor is, ha még csak tizennégy évesek vagyunk. – válaszolja huncut mosollyal Emília. A terve sikerült, de még a napnak nincs vége.

A barátnőim arrébb találnak helyet, nem messze vagyok tüllűk, én külön, gondolják, a barátommal megteszem azt, ami céluk valójában vagy is rávettek engem.

- Annemarie kedvesem, mit kérsz, Milyen süteményt szeretnél? Örülök, hogy láthatlak, de ilyen dögös ruhában! Ha már összejöttünk, megbeszélhetnénk a fontos dolgokat? – kérdezi a szerelmem csodás tekintettel, mert bámulja a nőiességemet. Én is csodálkozok azért, a lányokon.

- Örülök én is, hogy láthatlak! Megbeszélhetnénk a dolgainkat, a többi nap hogyan teljen el? Azt is, a szünetben mikor találkozzunk? – válaszolom, meglepődve.

A kedvesemmel tudatni szeretném, mi a mai találkozásunk célja. A két lány a beszélgetésünket nem hallja, mert társaságban vannak, oda pillantva két fiúval beszélgetnek vagy is, elegyedtek.
A kért süteményt megkapjuk, bátorságot veszek magamon, a táskámat az asztalra teszem. Kezembe fogom a dobozt, körülnézek nem figyelnek-e.

- Szerelmem! Tudod, hogy ez mi? – kérdezem.

- Igen, tudom. – válaszolja.

- Ne mond hangosan, halkan.

- Miért van nálad az a doboz, amit másra szoktak használni! Amikor egy szerelmes pár úgy érzi, itt az ideje annak, eltöltsenek egy közös éjszakát. – mondja ő.

A táskámba visszahelyezem.

- El kell mondanom egy fontosat! Úgy volt, mi hármasban eltöltjük a napot ünnepelve, mert vége a tanévnek. Emíliának eszébe jutott egy dolog, amikor téged meglátott az iskolában, így hívott meg téged is. Az igazi cél az valójában! Flörtöljünk, én a kedves szerelmemmel ezt kellene használnom, mindegy, hogy hol, csak a mai napon. – mondom lehajtott szemmel.

- A barátnőid rafináltak, de valahogy meg kellene őket tréfálni, ha már játéknak szánták.

Azon töprengek, ki találjak valamit.

-----

Nem csak én vagyok azon, hogy mit tegyünk, hanem a barátom is.

- Mi tévő legyünk? Még nem vagyok annyi éves, hogy megtehessem! – mondom, lehajtott fejjel.

- Jól mondod! Kiskorúnak számítol, ha megtörténne az a dolog, akkor mind kettőnket megbüntethetnek, látod a barátnőidet, most mit tesznek éppen? – kérdezi a barátom.

Odanézek, mert a barátom velük, háttal van.

- Beszélgetnek! Emília háttal van, vele szembe egy fiú, akivel éppen beszélget, egymás mellett ül a két lány. – mondtam.

- Olyan megoldás kellene, amit megtehetünk! Nem fognak gondolni rá, talán a flörtölésről is lemondanak. – válaszolja meglepődötten.

Tovább falatozok, nem jut, eszembe semmi a kedvesem nézegetni kezdi a ruhámat, pontosan az ingemet. Azért néha ránézek, mert egy kicsit szégyelltem magam, a történtek miatt.

- Tudom szívdöglesztően nézek ki! Miért nézed az ingemet, és a melleimet. Talán azt gondolod, vegyem le? – kérdezem meglepődötten.

- Á nem! Gondolkozok. Mit lehetne tenni! Tudom, az inged kiadja a nőiességedet, az idomaidat, de bocsáss meg, nem tudom róla levenni a szemem. A nőiességed kidomborodik, talán a melltartó okozza! Tényleg! Ez nem jutott eszembe! – mondja ragyogó tekintettel, amikor rám néz, de mosoly látható az arcán.

- Mond, mit szeretnél tenni? – kérdezem csodálkozva, egy fiú bámulja a nőiességem jelét.

- A melltartó a barátnődé?

- Igen! Az övé! Tudtad, neki is olyan mell formája van, mint nekem, és ezzel a méretűvel, azt híreszteli, hogy normál alakja van. Mi az ötleted? – kérdezem.

- A süteménnyel, ha végzünk, én kifizetem, te addig valahogy leveszed a melltartót, én oda viszem hozzá. Neki mondok valamit, ahogy kell, meg puszilom, és indulhatunk ki. Egy darabig még meg sem tud szólalni, de remélem, nem fog megutálni! – válaszolja, a szemei örülnek.

- Remek ötlet! Benne vagyok, de tegyünk úgy, mint ha a mellékhelyiségbe mennénk, és ne tudja meg elmondtam, amit veled szeretnék meg tenni. – válaszolom.

A tervbe bele egyezünk, a kedvesem oda lép az eladóhoz, addig le kell vennem úgy a ruhadarabot, ne lássa a többi vendég, körül nézek, mindenki el van foglalva.

Sikerült levennem, a barátom is végez, visszaül mellém, annak örülök, az ingem nem átlátszó.

- Látom, sikerült! Csináljuk azt! Ide adod a ruhadarabot, a vendégek ne vegyék észre, addig kimész a mellékhelyiséghez, ott megvársz. Emília mellett üres hely van, leülök mellé, és mehet a terv, várjál meg, mert a melltartó nélkül ugye nem mehetsz haza. A szüleid mit mondanának? – mondja, egy kis mosollyal.

- Benne vagyok a tervbe, és köszönöm. – válaszolom elégedetten.

A kezét megfogom, adok puszit az ajkára, elteszi, majd lépünk is a barátnőim felé, látom, jól szórakoznak, hiszen flörtölnek.
A kedvesem leül Emília mellé, a közelükben el tudok bújni, így halhatom, mit mondanak.

- Sziasztok, lányok! Remélem, jól vagytok? A fiúknak ugye bemutatnátok, ha lehetne? – kérdezi.

- Neked is, szia. – válaszolja Emília, a hangjában meglepődést hallok.

Látom, ahogy a fiú a lány ölébe teszi a melltartót, oda pillantok, a fiúk arcán meglepődést olvasok le.

- Emília kedves! Tudom, helyes lány vagy, egyszer aludtál nálunk a vendégszobába, nem kellett volna hagynod, hiszen a nélkül alszol. Van barátnőm, akit szeretek, nem lett volna jó nekem, ha meglátja, és vajon, mit mondhattam volna neki? – mondja, benne van egy kis düh is.

A lány nem tud mit mondani, a fiúk is csodálkoznak, azzal fűszerezi meg, ad neki egy csókot, ahogy kell.

- További jó beszélgetést! Megyek a barátnőmhöz, meg kell vele tennem egy dolgot, hiszen akarni fogja, a mai napon el akarom venni az ártatlanságát, tizennégy éves, első alkalom lesz és gumi nélkül.

A lány mellől feláll, az arcán mosoly van.
Oda sietek a mellékhelyiséghez, mert úgy van elrendezve az épületben, nem látnak meg.

- Sikerült a tervünk, nem tudott mit is mondjon, de a fiúk is csodálkoztak, és a csók a végén. Egy ideig biztosan nem fognak becsapni, már csak egy feladat van hátra. Valahogy kellene találni olyan ruhát, amit felhasználhatnék melltartónak, ne vehessék észre a vendégek. – mondja boldog arccal.

- Igen, érzem, hiányzik a melltartó, nélküle nem jó. – válaszolom, egy kicsit szomorúan.

- Tudod mit! A női toalettbe vagy a férfiba megnézzük van-e valamilyen ruha, ami jónak tűnik, és abból lehetne készíteni. Ha nincsen! Akkor mást kell kitalálni.

A női mosdóba belépek, a kedvesem a másikba.