Az óra tizenkettőt mutat, készülni kellene már, az emeleti szoba szabad. A tesóm a szobájába, így beszélhetek vele. Az ajtaja elé lépek, éppen olvas.

- Egy darabig elfoglalom a fürdő helyiséget, készülnöm kell a találkozóra, kérlek, ne nyiss rám! A kádban leszek, amit kell, azt beviszem. Amíg nem vagyok ott, addig mehetsz, ha kell elvégezned a dolgodat. – mondom érdeklődve.

- Köszi, hogy szoltál! Nem kell mennem, ha mégis! Ott van a lenti, annyit mondanék még, bármelyik ruhát felveszed, jól áll rajtad. Remélem találkozni, fogsz fiúval, és megismerkedtek. Ennyit akartam mondani, jó fürdést, és szórakozást. – válaszolja Leopold, kis mosollyal az arcán.

Amit fel akarok venni ruhát, azt magammal viszem a fürdőbe, elkezdem beállítani a vizet.

A kézi táskámban úgy látom, benne van minden. – gondolom magamba.

A kádban a víz megfelel.

Bezárom belülről az ajtót, elzárom a vizet, kezdem magamról a ruhát levenni, inkább ledobni, ez a megfelelő szó rá.

Jó a víz!

A kádba lépve, kezdek elhelyezkedni. Azt követően a szememet becsukom, ellazulhassak.
A relaxálás alatt sok idő eltelt, érzem, hűl a víz.

- Kezdjek a mosakodáshoz! – mondom magamba.

Meztelenül vagyok, kezdek mosakodni, érzem langyos, így nem sokára megmosakodtam.
Az előkészített törülközőhöz nyúlok, óvatosan lépek ki a kádból, a vizes testemet törüljem.

- Vajon mit használjak? Betétet vagy tampont! Inkább tampont, mert az nem látszik, és a neszesszeres táskámban úgy is lesz.

Ahogy kell, felhelyezem, tovább öltözök.

Kedvenc farmeremet veszem fel, megmutatja női alakomat, már az ing van hátra.

Mielőtt felveszem a mellényt, első, a vizes törülközőt kiteríteni.

Nem sokára kilépek a helyiségből, irányt veszem a szobám felé, a kabátért, be is lépek. Hideg van, január, a tesóm hangját hallom, a szobám előtt megy el, vissza is fordul.

- Hugicám! Ebben a ruhában nagyon csinos vagy! Jól áll rajtad, ha nem lennél a testvérem, most rögtön beléd zúgnék. – mondja meglepődve.

- A bókot köszönöm! Ezt ugye vehetem dicséretnek! Látod igazam volt a nadrággal kapcsolatban. – válaszolom büszkén, mert igazam volt.

Ha a tesóm ezt mondja, csak tud valamit! A kabáttal, a neszesszeres táskámmal, indulni kezdtem le a lépcsőn.

-----

Elérkezik az idő az induláshoz, a szüleimtől elköszönök és a tesómtól is, a kabátot magamra vettem, a kézi táskámat kezembe.

Végre indulhatok a többi focis lányhoz a plázába, nem hittem! Florencnek sikerült a terve. – mondom magamba.

Azért is gyalog megyek, átgondolhassam zűrzavaros dolgaimat, mert azért vannak. A gondolataimba merülök.

Tizennégy éves vagyok, gimnáziumban tanulok, a kedvenc időtöltésem a női foci csapat. A szüleim dolgoznak, alig vannak otthon, csak a hétvége szabad, így megbeszélhessük közösen a hétköznapi eseményeket, olyan barátnőt szeretnék! Akivel el tudnék menni, szórakozni, az lenne a jó, a barátnőm a focis csapatból kerülne ki. Ott van Leonore és Lisbeth, vagy tán Florence.
Nem sokára észreveszem, mindjárt ott is vagyok.

- Első az lesz, belépek az épületbe, felmelegedjek. Észreveszek párat.

Mindegyiket köszöntöm, ahogy szokás, nem sokára érkezik Florence, Theresia valamint Regina, így együtt lépünk be.

- Merre tovább? Az lenne, a legjobb kettéválnánk, így néznénk széjjel, a legfelső emeleti mozi előtt találkoznánk. Legyen az a felállás, ahogyan a két csapat volt a tegnapi edzésen. – kérdezem boldogan.

- Annemarie! Jó ötlet, benne vagyok! És ti? – válaszolja Florence, mosollyal az arcán.

Mások is igent mondanak.

- Rendben van! Legyen úgy, ahogy Annemarie említette, jó ötlet. Feltűnne sokaknak, tizenkét lány egy helyen, de hat lány! Nem olyan feltűnő.

- Köszönöm Florence!

Úgy is volt, az én csapatom jobbra megy, a többiek balra, az emeltre.
A legfelső emeleten van a mozi tér, azért választottuk azt a helyet, a legmagasabb részbe a fiatalok zöme, nem hajlandó felmenni

A csapatommal a földszinti részen kezdünk, kis csekélységet szeretnénk venni! Attól függ, ki mit ért alatta. Annak örülök, Lisbeth és Leonore velem van. Egy parfüméria előtt haladunk el.

- Nézzétek! Szerintem ezeket most hozták, az ára! Megfelelő.

- Szerintem is jó ára van! Mit tegyünk? Nézzünk szét bent?

Akivel jóban vagyok barátnőm, Lisbeth, valamint Florence.

- Menjünk be! Hátha van olyan termék, aminek kedvező ára van.

- Jól mondod Annemarie! – válaszolja, az ő kedves mosolyával.

Mind a hatan belépünk az üzletbe, páran a pulthoz állnak, az eladót kérdezgessék. Én Lisbethel arrébb nézelődünk.

- Nézd barátnőm ezt a Dolce Gabbanát! Tényleg van ára vagy ezt a Celine Diont? – kérdezi érdeklődve.

- Igen látom! Neves márka meg kell fizetni, én olcsóbbra pályázok, ami megfelelő, és meg tudom fizetni. Tíz Euró környékén van. –válaszolom, egy kicsit letörve.

- Nem is tudom, van-e ilyen termék?

- Magam részére kellene! Úgy döntöttem, ha megismerkednék egy fiúval, akkor a választott parfümöt használnám. – mondom.

- Jól gondolod! Én is így gondoltam! Várok egy évet, azután elkezdek ismerkedni, a gimnáziumból valamelyik fiúval. Hamarabb fogsz találni! Jó alakod van, jól is tartod magad. – válaszolja, sóhajtozva.

Tovább nézegetem a kiállított darabokat.

-----

Az üzletben nézelődünk tovább, így telik az idő. Így vagyok én is, nem tudtam venni semmilyen dolgot, így felléptünk az első emeletre.

- Nem kellene valami ennivalót venni? Éhesnek érzem magam! És ti? Az emeleten hátha lesz büfé. – kérdezem, érdeklődve.

- Én benne vagyok!

Regina szavára oda sétálunk a büféhez, amit meg kívánunk, azt kérjük.

- Legyen az! Mindenki kikéri, amit szeretne, az asztalhoz viszem, ha Lisbeth besegítene egy kicsit! – mondtam.

- Ez jó ötlet, addig elfoglalok, egy hat személyes asztalt – mondja Elsa.

Elmondja mindenki a rendelését, az asztalt elfoglaljuk, azt követően, ahogy megkaptuk a kért ételt, úgy visszük az asztalhoz. Nem sokára megvolt mindenkié.

- Vajon mi lehet a többiekkel? Biztosan ők is együtt falatoznak valahol.

- Theresa! Szerintem is így lehet, éppen egy emelettel fölöttünk vannak, már vettetek apró dolgot, én még nem! Egy parfümre gondoltam, azt használnám, ha netalán egy fiúval megismerkednék. Tudnátok segíteni? – mondom érdeklődve, kicsit szomorúan.

Az üdítőből kortyolgatok éppen.

- Annemarie! Tudunk segíteni! Nem messze van innen egy másik parfüméria, ott lehetne is válogatni, milyen illatot szeretnél? Olyan üzlet, ami éppen neked való.

A hírnek örülök, már tovább falatozhatok, lesz parfümöm.

Telik az idő, végre vettem parfümöt, ami megfelelt.

- A többiek is biztosan fent vannak!

A mondani valómat nem tudom befejezni, mert a másik csoportra rátalálunk.

- Itt a többi hat lány.

A mozi előtt találkoztunk éppen.

- Melyik filmet nézzük meg? Talán egy romantikust? Talán egy kalandosat! – mondja Florence.

- Legyen olyan film, ami kalandos és romantikus. Hátha lesz olyan jelenet, amit kedvelek, amikor a két hős egymáséi lesznek. – szól közbe Agneth

Tudja mindenki Agnethnek milyen fiú való, azért néz olyan filmeket, megpillanthatja azokat a jeleneteket, amikor a két hős gyengéd egymáshoz.

- Akkor döntöttetek! Legyen akkor romantikus, lehet focis is. Ha jól látom! Nem sokára kezdetét veszi az a film, aminek a Lődd be, mint Backham címe.

A mondandómat nem tudom befejezni, már a pénztárnál vannak jegyet váltani, vajon melyikre! Én sem akarok kimaradni, így odalépek.

- Jó napot kívánok! Jegyet kérnék, a Lődd be, mint Beckham címűre. – mondom a pénztárosnak.

A pénztáros átadja a jegyet, az árat kifizetem, a többiek már bent vannak, azt követően én is belépek. Keresni kezdem a helyem, ami a mozijegyen fel van tűntetve, a helyem Florence mellé szól, így meglepődök.

- Úgy látom! Egy más mellé szól a jegyűnk.

- Gyere, ülj mellém! Úgy látszik ebben a sorba a városi női focicsapat tagjai, foglalnak helyet.

Leülök a csapat társam mellé, még öt perc van hátra, addig végig nézem a nézőket.