Haza kísért a barátom, elköszönünk egy puszival, a barátnőmtől is.

- Jól éreztem magam veled, tudod, fontos vagy számomra, és a húgom is. Köszönöm, hogy barátnők vagytok, és ugyan olyan boldognak látom, ahogy ott Frankfurtba. – mondja Adalbert.

- Én is jól éreztem magam, boldog vagyok, ha látlak titeket az edzésen. Fontos vagy nekem, mert megismerhettelek, furcsa helyzetben voltam, és segítettél. – adom válaszként.

A tesómmal a házba lépünk, barátnőmék indulnak hazafelé.
Felérve, amit kaptam, azt elhelyezem a szekrényembe, de előtte megnézem. Egy alsónemű szett bordó színben, vacsoraidő van, így a konyha felé indulok le.

- Jól éreztem magam! A barátom kedves volt, és nagyszerű, nem csak nekem vett ajándékot, hanem a húgának is. Adalbert tényleg különleges, ezért is szerettem meg, de a tesó is az volt. Egy romantikus filmet néztünk meg. – mondtam.

- Igen húgicám! A barátnőd igen helyes, és kedves, első látásra belezúgtam. – válaszolj a bátyó.

Az evéssel nem sokára végzek.

- Felmennék a szobámba, ott néznék tévét, és felpróbálom a barátnőm ajándékát.

- Jól van drágaságom! Nyugodtan menjél. – helyeseli apa.

A tesóm is végez.

- Akkor én is felmennék, hallgatnék egy kis zenét, esetleg mást is. – mondja a bátyám.

Elköszönünk a szüleinktől, együtt indulunk fel a lépcsőn, a mi birodalmunkba, én a szobámba indulok, a tesóm a fürdőhelyiségbe.
Eljöhetett az idő, a titkos helyről elővegyem a naplómat, és tovább írhassam. Nem csak a mai napot, hanem az érzéseimet Brünhilda iránt. Tudom, hogy furcsa érzés, lánnyal van kapcsolatom, közben belezúgtam egy fiúba, nem sokára tizenöt éves leszek.

A napok telnek, elérkezik a tanév utolsó napja, az nap reggel, minden úgy kezdődik, ahogyan előtte. A gímibe nyolc előtt érkezek meg, egyenesen az osztályterembe, majd a két barátnőmet köszöntöm, még van pár perc a csengőszóig.

- Lányok! Mi a véleményetek a mai napról? Délután meg kellene ünnepelni, valamilyen helyre kellene menni, így hármasban, és fiúk nélkül. – mondom.

- Szerintem is jó lenn! – helyesli Anna.

- Benne vagyok én is! Hol legyen a találkozó? Az is lehetne, itt az iskola előtt legyen a találka, délután háromkor, ma csütörtök van, holnap lesz úgy is edzés. Együtt mehetnénk szórakozni. – mondja Emília.

- Rendben van, legyen! Milyen ruhában tegyük mind ezt? – válaszolom.

- Olyanba, amiben jól érzed magad, legyen nadrág vagy szoknya! Inkább legyen nadrág. Találkozzunk nálunk. – válaszolja Anna.

- Emília! Tizennégy éves vagyunk, a szüleid ugye nem engednék meg, ha kirúzsoznád az ajkadat? Inkább titokban kellene, egy másik helyen. – válaszolom.

- Igen, barátnőm! Nálunk, ha olyan a ruhád, akkor igazit hatunk rajta, és szórakozzunk, felszedünk egy fiút, és flörtölünk vele. – mondja Emília, van kis vigyor az arcán, akarja leplezni.

- Benne vagyok! Akkor nálatok háromkor, én nadrágban leszek. – válaszolom.

Becsengetnek nem sokára, első óra osztályfőnöki van, rájuk pillantottam egy kicsit, észreveszem, sugdolóznak, az is lehet! Készülnek valamire. Nem sokára az óra kezdetét veszi.

A barátomra gondolok, és a húgára, vajon mit tegyek? Adalbertet szeretem, a húgával van viszonyom, az lenne a legjobb, ha beszélnék vele, mint nő a nővel.
Az osztályfőnök a mai napról beszél, ki hol fogja a nyarat eltölteni. Arra gondoltam, lesz beszélgetésem a szüleimmel, valamilyen táborba kéne részt venni. A kéktúra nem is lenne rossz.

-----

Mindenki várja az utolsó napon, az utolsó csengő szót, ezzel jelenti az óra végét, és a tanévet is.

- Osztály! Tudjátok, szombaton évzáró, ünnepélyesen jöjjetek, délelőtt tíz órakor lesz, a tornaterembe. Mindenki akkor kapja meg a bizonyítványát, addig is jó pihenést. – mondja az osztályfőnök.

Az osztálytermet elhagyja mindenki, a barátnőimmel, örömmel indulunk hazafelé, a bejáratnál megpillantom a barátomat, így a két lány is.

- Szia, Adalbert! Remélem, örülsz a mai napnak? Kezdődik a nyári szünet, van-e programod a mai napra, ma úgy fél négy körül? – kérdezi kedves hangon Emília.

- Nektek is, szia! Örülök, végre pihenhetünk, programom még nincs! Emília! Miért kérdezed? – adja válaszként a barátom.

- Azért kérdezem, legyél a sarki cukrászdánál, itt a sulihoz közelihez, a barátnőddel találkozhatsz.

Emílián csodálkozok, vajon mit akar? Talán a barátomat is meg akarja hívni, így kíváncsivá tesz.

- Benne vagyok, legyen akkor így, volt is eszembe ilyen dolog, én és Annemarie kettesben, amit kell, azt meg tudjuk beszélni. Remélem, a kedvesem is benne van! – válaszolja Adalbert.

- Miért ne! – válaszolom, meglepetten.

- Ott leszek a megbeszélt időben.

A húgát várja, együtt induljanak haza, nem kell sokat várni, és Brünhilda már jön is.

- Sziasztok, remélem ti is örültök a mai napnak? Tesó, akkor indulhatunk haza? – kérdezi a barátnőm.

- Igen, húgi indulhatunk, és Emília! Ott leszek. – válaszolja a barátom.

Nem sokára együtt indulnak, de a barátnőim is lássák. Közelebb lépek hozzájuk, van mondani valóm.

- Barátnőim! Elrendeztétek a barátommal találkozzak, megkérdezném, mibe sántikáltok? Mire mondtam igent? – kérdezem érdeklődve.

- Jogos a kérdés! Az a tervünk, a barátoddal összehozunk, addig szeretnénk fokozni, rád vehesse magát. Ha eljössz hozzám, segítünk abba, olyan szerelésben lásson, elámuljon. – válaszolja Emília.

- Lányok! Még csak tizennégy éves vagyok, amire ti gondoltok, azt még nem szabad!

Mit tehetek, belementem, valahogy tudatom a kedvesemmel, mi a szándékuk a lányoknak.

Az idő elérkezik, induljak Emíliához, tudom, merre lakik, a legegyszerűbb ruhában vagyok, a pipere táskám azért nálam van.

- Bátyám! Elmegyek az iskolai barátnőmhöz, Emíliához, ott találkozok Annával, mert hármasban megünnepeljük a napot, vége a tanévnek. A barátnőim elrendezték, találkozzak a barátommal, de nem tudom mi a szándékuk. – mondom büszkén.

- Jó mulatozást! A lányokat üdvözlöm, ha gondolod, valamit akarnak veled, tegyél azt, amit jónak látol, tudasd a barátoddal. A lányok biztosan bele akarnak rángatni valamibe. – válaszolja a bátyám.

- Tényleg így gondolod! Szerintem is olyan akarnak, amit még nem szabad. – válaszolom.

Átgondolom a dolgot, elköszönök, és indulok, útközben átgondolhatom, vajon mit akarnak tenni! Öt perc alatt oda érek, éppen csengetni akartam, amikor Annabeis megérkezik.

- Szia, vajon Emília mit akar tenni? – kérdezem Annát.

- Neked is, szia! Nem tudom! Annyit mondott, hárman menjünk megünnepelni a napot! A barátoddal akar összehozni. – válaszolja.

- De Anna! Mi már együtt vagyunk! Ezt a csajt nem értem.

Csengetek, nem sokára kinéz.

- Sziasztok, gyertek be. – mondja jó kedvűen Emília.

- Ebben a ruhában akarsz jönni? Alig mész pár métert, a fiúk megbámulnak, de nem lenne olyan ruhád, ami nem kirívó mások számára.– kérdezve mondtam.

A házigazdán elbámulok, milyen ruha van rajta.
Együtt lépünk a házba, a szülei nincsenek otthon, egyenesen a szobájához megyünk.

- Jó szobád van! Ugye, én jól festek így ki? – kérdezem.

- De barátnőm, nem is tudom! Te Anna hogy látod a helyzetet? Valami még hiányzik, a ruhád nem olyan szexis, hogy a fiúk megbámuljanak, és kikezdjenek veled. A mai nap, a flörtölésről szól. – válaszolja a házigazda.

A négy szem rám szegeződik, mintha akarnának tenni valamit.