Időben a megbeszélt helyre érünk, pár percet várunk, amikor a másik testvérpár is megérkezik. Köszöntötjük egymást, ahogy kell.

- Merre induljunk tovább? – kérdezem.

- Valami apró félét is vehetnénk. – folytatom tovább.

- Arra gondoltam, legyünk külön. Én a barátommal megyek, a tesóm a szerelmével, és találkozzunk a mozi előtt. – mondom izgatottan.

- Én benne vagyok! Miért ne! Megismerhetem Leopoldot, udvarias-e. – válaszolja Brünhilda.

- Rendben van, legyen így! Megtudhatom, kedves lánynak milyen ízlése van. – válaszolja a bátyám.

Az épületbe belépünk, én jobbra indulúnk, a barátnőm balra.

Ásványos bolt következik, ahol különböző medálokat lehet kapni.
Együtt lépűnk az üzletbe, nézni kezdem, a szebbnél szebb tárgyakat, ami nagyon szépen van kidolgozva.

- Kedvesem! Mi a horoszkópod? Venni szeretnék egy nyakláncot, ami megfelel. Talán egy hegyikristályt szeretnél kapni? Nem csak te kapnál tőlem, hanem a húgom is. A hegyikristály jól állna! – kérdezi a barátom.

- Tényleg vennél nekem ajándékot, tudod, nagyon szeretlek! – válaszolom örömmel.

- Én is így érzek, hiába pár hét telt el, első látásra megkedveltelek. – válaszolja, boldogságot érzek, ha ilyen kedves szavakat hallok tőle.

Kiválasszúk a nyakláncot, azután a húgának is, az űzletben nev sokáig vagyúnk.

- Ha akarod, szívesen a nyakadba teszem! Elfogadod tőlem, barátságúnk jeléül? Remélhetem viselni fogod, első perctől fogva beléd szerettem, ha van szerelem első látásra. Azért is kapod! A húgom barátnője vagy, és jót teszel neki, mert, ha hazajön, látom az arcáról, boldog. – mondja, örömet érzek egész énembe.

- Elfogadom, köszönöm! Én is örülök Brünhilda barátnője lehetek, én is megszerettelek, meg ígérem neked, megteszek mindent, a húgod boldog legyen. – válaszolom.

A nyakláncot a nyakamba helyezi, öröm fog el, a viszonyomat át kell gondolnom. Brünhildával beszélni fogok, mint nő a nővel. Elmondom, szeretem a bátyát, ha hozzám ér, egyszerűen elolvadok, szívből szeretem. Ha együtt vagyok vele, ugyan úgy érzek iránta. Nem sokára a következő emeleten vagyunk.

- Kedvesem! Ha már itt vagyunk! Nem harapnánk valamit, a közeli büfében? Olyan érzésem van, mintha éhes lennék. – mondom.

- Drágaságom, éppen akartam volna kérdezni! Mit kérsz? Ha olyan, akkor én is megkóstolom. – kérdezi a kedvesem, mert azzá lett.

- Sült krumplit szósszal, valamilyen húst, és üdítőnek tonikot. – mondom az eladónak.

- Akkor kettő ilyen lesz. – válaszolja a szerelmem.

Leülünk az asztalhoz, szétnézek, vajon milyen emberek vásárolnak a plázába, a legtöbbje fiatal, a rendelést nem sokára megkapjuk, egymással szembe ülünk. Együtt el is kezdjük a finom enni való fogyasztását.
A szívemben örömet érzek, ezt a napot nem fogom elfelejteni, számomra ő az igazi, és a barátnőm.

-----

Elérkezik az idő felérjünk az emeletre, ahol megbeszélést tarthatunk.

- Nem sokára a mozi előtt leszünk, és a másik párral is találkozhatunk. – mondja Adalbert.

- Remélem! Leopold jó fiú volt! - válaszolom

- Bízom benne. – válaszolja ő.

Találkozunk is.

- Ha már itt vagyunk a mozi előtt! Ugye vásároltatok valamit? Akkor a barátnőmnek át is adnám az én ajándékomat, remélem tetszeni fog, és majd beszélünk, mint nő a nővel. - mondom

- Tényleg nekem vetted? Én kapom! Akkor én is átadnám az enyémet, mert én is vettem valami csekélységet. – válaszolja Brünhilda.

Egymás ajándékát átadjuk, a barátom a húgának kezd adni egy csomagot.

- Kedves húgom! Adok én is valami csekélységet, szeretlek, fontos vagy számomra. – mondja a barátom.

A barátnőm elpirul, az arcán öröm látnható a boldog mosolya, amiért szerethető lett számomra, és a tesóm számára.

- Átadhattuk egymás ajándékát, akkor a helyiségbe be is léphetnénk! Azért is jöttünk, együtt nézhessünk filmet. Milyen legyen? Kalandos vagy romantikus? – kérdezem a többieket.

- Az ajándékot köszönöm! Tőled is bátyám, tudom, hogy szeretsz, mert már említetted, a választott film legyen, romantikus. – válaszolja Brünhilda.

- Jól van, legyen így! A jegyet megvesszük, húsz perc múlva kezdődik, előtte lehetne a mellékhelyiségbe is menni. – mondja Leopold.

- Mennyűnk barátnőm, az ajándékot add a tesódnak, az enyémet is adom. – mondtam.

- Jó, hogy mondtad! Nekem is kell menni. – válaszolja a barátnőm.

Az ajándékúnkat a tesónknak átadjuk, indulunk is a toalett felé.

- A tesód látom, hogy szeret! Az ajándékával megmutatta. – mondom.

- Igen, barátnőm! Én is így vagyok vele! A tesód kedves, aranyos. Nem gondoltam kedves bátyád van!

- Tényleg! Engemet is meglep, ezek szerint tisztelettudó. – válaszolom meglepetten.

A mellékhelyiségbe belépünk, csak mi ketten vagyunk, de nem sokáig vagyunk.
A fiúk addig a jegyet megvették a romantikus filmre.

- Lányok! Itt a jegy, a többi csekélység. Akkor mehetünk is be? – kérdezi Leopold.

- Igen, mehetünk! A jegy szerint egymás mellett fogunk ülni. – adja válaszként a barátnőm.

A jegy egymás mellé szól, örülök neki, így a kedvesemmel lehetek, abban a kis időbe.

- Ezek szerint, a gép így helyezett el minket! Mellettem üljön a barátnőm. – mondja örömmel Leopold.

- Ez van! – válaszolja Brünhilda.

A helyűnkre ülünk, jobbra a barátnőm foglal helyet, ballra a kedvesem, kezdetét veszi a filmvetítés, elsötétedik a nézőtér, így közeledhetek a barátnőm kezéhez, vajon engedni fogja.
Megfogom közbe a barátom kezét, a barátnőm engedi, a kezével érezteti ő is örül ennek.

Másfél órával később.

A film nagyszerű volt, nem hittem benne, lesz drámai része is, olyan, mintha rollunk szólt volna.

- Mit szólsz a filmhez? A két lányról mi a véleményed? Fiatalon lett viszonyúk. – kérdezem a kedvesemet.

- Nem is tudom, mit mondjak! Nem az ő hibájuk viszonyúk volt, az is lehet, más okok voltak benne, ezt válasszák. Lehet az is, a szülők elfoglaltak, és nem volt olyan kapcsolatúk a szülőkkel, megbeszélhessék a dolgaikat, és a szereplők a sportban találták meg az örömet. – válaszolja.

- Tényleg így gondolod? Vajon a bátyámnak mi a véleménye? - kérdezem így Leopoldot.

Együtt lépünk ki a helyiségből.

- Nekünk is kell menni a mellékhelyiségbe! – mondja Adalbert.

- Nyugodtan menjetek, meg várunk. – válaszolja Brünhilda.

A két kísérőnk mennek is, a barátnőmet megkérdezhetem.

- Amit a tesód mondott, az megvigasztalt, a filmben lévő történet hasonlít a miénkhez, ugyan az a helyzet, de más a sportág.

- Hallottam! Ilyen a helyzet, a bátyád elfogadja, de az én tesóm véleményét még nem tudom. A mi viszonyúnkat, azt el kell titkolni. – mondom.

Nem sokára a két fiú is megérkezik, így együtt indulunk le, de már a mozgó lépcsőn.