Nem sokára abba hagyom, együtt ülünk az ágyon.

- Mond, barátnőm! Mitévő legyűnk? Kiderült rollúnk ez a dolog, ha benne vagy, akkor tovább csináljuk, mind kettőnknek volt viszonya. A fiúkkal mi legyen? A tesód iránt tényleg érzek szeretetet, és téged is szeretlek, már az első megpillantásodtól kezdve, meg kellene beszélni, hogy legyen? – mondom, ezzel úgy érzem, meg könnyebbültem.

- Én is így gondoltam, megbeszélhetnénk. Tudod mit! Ugyan úgy tegyük tovább a dolgot, én a bátyáddal járok, te az enyémmel, és ha kettesben leszünk, megbeszéljük a viszonyúnkat. A többi lány barátnőnek hisz, akkor mennyünk zuhanyozni, mert lassan indulni kellene, ott van a házi feladat is, mert a fele már meg van. – mondja a barátnőm, már nyugodt érzéssel.

- Jól van! Én is készülnék akkor haza. – válaszolom.

Felállok az ágyról, a ruhámhoz lépek, a cipőmet leveszem, és amit kell.

- Menjünk együtt! Leveszem a ruhámat. – mondja a barátnőm.

- Megvárlak. – válaszolom.

Figyelem, ahogy leveszi a ruháját, előttem kirajzolódik a barátnőm alakja. Olyan érzésem támadt, most másképpen gondoljak rá.

- Barátnőm! Elbűvölő alakod van, hiába kicsik a melleid, az alakod így is vonzó. Komolyan mondom! – mondom őszintén, ezzel nyugtatni is akarom.

- Jól nézel ki te is! Így már tudom, milyen alakod van. Úgy nem baj, ha nem öltözök le meztelenre. – válaszolja.

- Nem baj! Várok én is egy darabig, tudom, lányok vagyunk, de majd egy napon. – mondom.

Törülközővel lépünk a zuhanyzó helyiségbe, a felső részemet eltakaró ruhát leveszem, az alsó neműt még nem. Elkezdek zuhanyozni.

A zuhanyzással nem sokára végzek, a barátnőmmel együtt, a vizes ruhadarabot leveszem az öltöző résznél, majd szárazra kezdek törülközni a testemet.

- Brünhilda! A telefonszámomat megadom, jobban meg szeretnélek ismerni, bízhatsz bennem. – mondom.

- Rendben van! Oda adom én is a telefonszámot, ha eljön az idő, lehessen kettős randi, a barátainkat elhozzuk, ne legyen feltűnő. – válaszolja a barátnőm, a szava örömet ad.

- Benne vagyok! Legyen, mondjuk két hét múlva! – válaszolom.

Azután minden ruha rajtam van, azt követően megadjuk a telefonszámot, azután elcsattant még egy puszi.

- Ugye indulhatunk hazafelé, az oldalsó bejáratnál, mit adjak neked barátság jeléül? Már barátnők vagyunk. Van egy ruha szettem, ami alsónemű, és bordó színű, még nem volt használva. Elfogadnád tőlem! – mondom.

- Igen! Elfogadom! Én is hozok valami ajándék félét, ha használod, én jussak az eszedbe. Van egy mini szoknyám is, ami comb közepéig ér, hozzá illő alsóneművel. Az edzésen valahogy a táskádba csempészem, a többiek ne lássák. – válaszolja boldog mosollyal.

- Jó ötlet! Én is így fogok tenni. – mondtam.

Nem sokára az oldalsó bejárathoz érkezünk, kulccsal kinyitom, azt követően együtt lépünk ki.
Kulcsra zárom, és indulunk tovább.

- Végre rád találtam, hiszen közös az életűnk, és barátnők is lehetünk. Ugye! Te is írsz naplót? – kérdezem érdeklődve.

- Igen, írok! A szobámban egy titkos helyen van, amit csak én tudok, már sokat írtam bele, az érzéseimet, és más dolgokat. Lesz majd alkalom rá, meg mutatom. Amit teszünk, az tudom rossz dolog! – válaszolja.

Nem sokára a csarnokot elhagyjuk, a barátnőmet haza kisérem, így van mit megbeszélni.

-----

Én is haza érek nemsokára, éppen nyitottam volna ki az ajtót, a szüleim is megérkeznek, így együtt léphetünk a házba.

- Hát te kislányom! Miért most jössz? Mindég hamarabb vagy itthon! – kérdezi anya csodálkozva.

- Anya! Azért jöttem, mert a Barátnémnak Brünhildának mutattam csel trükköt, mert a testvérét sose tudta lecselezni. Arra gondoltam így, segítek neki, a szerdai edzésen, hátha sikerül. – mondom boldogan

- Jól tetted! Barátnők vagytok, illene is segíteni egymásnak, ha lesz idő, meg szeretném ismerni. Jó lenne olyan barátnő, amilyen Florence volt! Megértettétek egymást. – mondja anya.

- Egyetértek anyáddal! Meg szeretném én is ismerni, nem csak őt, a szüleit is. – válaszolja apa.

A szobába felviszem a táskát, a bátyám fent van, éppen zenét hallgat.

- Jó volt az edzés után maradni, a barátnőmnek mutattam cselezési trükköt, mert a bátyját egyszer sem tudta lecselezni. Remélem, a szerdain már sikerül! – mondom büszkén.

- Ha te mondod, biztosan így lesz! Ha lesz időd, nekem is mutatol párat? Én is szeretnék azért tudni pár dolgot a fociról, a barátodnak megy, olyan is volt, egyik kaputól eljutott a másikig. – válaszolja a bátyám.

- Azért! Régóta jár a tesójával, én már sokszor mondtam gyere, egy év munkáját nem lehet fél órába tömöríteni. – válaszolom.

- Igazad van! Meg tudsz bocsátani bolondos bátyádnak! Igazad is van, abban is! Lisbeth meg akart volna ismerni, de én rátaláltam Brünhildára. Tudom! A nőiessége nem olyan, mint a többi lánynak, de akkor is tetszik. Ruhában is gyönyörű, nem hiába választottam. – mondja a bátyám, a hangjában örömet is éreztem.

- Jól tetted, őt választottad, barátnőm, és általa megismerhetem a testvérét, már az első edzésen megtetszett.

- Én is így vagyok a húgával, szép, és kedves. – válaszolja.

A fürdőszobában, amit kell, azt elvégzem, majd lemegyek a konyhához, melegíthessek ennivalót. Teli gyomorral, már lehet tanulni, a barátnőmre gondolok, vajon, miért választotta ezt az életet.

A szerdai edzés idején, meg tudtam tenni azt, amit a barátnőmnek már említettem, bele tudtam a táskájába tenni, az ajándékomat. A két fiú, bele egyezett olyan kettős randiba.

Elérkezik a szombati nap, így alkalmam van, az ajándékot felpróbálni, és jól áll rajtam, így rávettem a kedvenc farmeromat, és egy inget. A fürdőszobából kilépve megpillant a bátyó.

- Hugi! Ebben a ruhában elképesztően nézel ki! Az alakodat jól kiadja, főleg a felső résznél. Felcsípnélek, ha nem lennék a tesód, de hát az vagyok! – mondja Leopold.

- A bókot köszönöm! Nem gondoltam volna tőled, nem csak az alakomat dicséred, hanem a ruhámat is. – válaszolom, a dicséretet jó volt hallani.

A tesóm is készül, a találkozót délután kettőre beszéltük meg, a bevásárló központ előtt. Amit kell, az a kézi táskában van, a szüleimhez lemegyek, még csak délelőtt tíz óra van.

- Meséljetek a munkátok felől, milyenek ott a munkatársak? Ami ezt a Média és Infókommunikációt magában foglal, milyen cégek reklámjait használjátok fel? A televízió is beletartozik-e? – kérdezem anyát.

- Lányom! Jó kérdést tettél fel! Jól kijövök a munkatársaimmal, különböző vállalatok reklámjait készítsük elő, először is meg kell tervezni. Nem beszélve a cégek egyeztetéseiről, mondhatom! Sok munka van benne. – válaszolja anya örömmel – mert ez a hívatása.

- Igen, lányom! Ahogy anyád mondta! Mondhatom! A vállalat mindig jó munkát végez, és a kifizetés is határidőben történik. – mondja apa, erősíti meg anya válaszát.

- Ha már fizetésről is szó volt, kaphatnék egy kis zsebpénzt, tartalékban is jó lenne, kettős randira mennénk. – mondom.

- Kaptok egy kis költő pénzt! Itt van fejenként száz száz Euró. A barátod milyen veled szembe? Milyen Leopold szerelme? Jó a választása? – kérdezi apa.

- A pénzt köszönjük, és igen jó a választása. A barátnőmet választotta, olyan testvér randi, mert a barátnőm testvérével járok. – válaszolom büszkén.

A szüleim elcsodálkoztak, nem sokára halom a tesómat, a lépcsőn lépked lefelé.