Evés közben beszélgethetünk.

- Ha már a mozi pár lépésre van, nem néznénk meg valamilyen filmet? Nekem mindegy, vígjáték vagy romantikus! Csak horror ne legyen. – kérdezem érdeklődve.

- Szerintem is jó lenne, amit a húgom mondott, ha mindenki benne van! Én benne vagyok, főleg, ha Brünhilda is igent mond, örömmel mennék. – válaszolja Leopold.

Minden lány hümmög.

- Brünhilda! Úgy látszik, van egy hódolód, aki nem csak jófiúként viselkedett, hanem beléd esett. – mondja Gréta, az arcán mosolyt pillantok meg.

- Szerintem is! Itt az alkalom ismerkedj meg vele. – erősíti meg Kathe.

Én is elcsodálkozok a tesómon, ilyen hamar megtetszett a lány neki.

- Brünhilda! Fogadd el, ismerkedj meg vele! Hátha ebből még szerelem is lehet, a napot esetleg randink is nevezhetjük. – mondom boldogan.

A szavamat nem tudom befejezni.

- Annyit mondanék, van köztetek olyan, első látásra megkedveltem, megtetszett. Bájos lány, nem számit, hogy pénteken történt, nem tudom! Lehet-e mondani, első látásra beleszerettem. A testvére az én húgomat, elfogadta barátjának. Meg szeretném ismerni, ha elfogad barátjának. – mondja Adalbert

Nem csak én csodálkozok.

- Annemarie! Fogadd el barátodnak, amit megtett érted, az nagy tett volt. Azért is! Olyan dologban segített, amit csak a lányok beszélnek meg egymással. Adalbert más lehet, ha van női problémád, megbeszélheted vele. – válaszolja Rosemarie, boldog tekintettel

- Tényleg így gondolod! Én is éreztem valamit, amikor gyengéden az ágyra tett, nem volt erőszakos. Amit éreztem fájdalmat egész testemben, abban a helyzetben voltam cselekedni kell, és akkor utána rájöttem, akarom őt. – mondtam örömmel, számomra azt az érzést nem lehet leírni.

Egymás mellett ülünk, így megfogjuk egymás kezét.

- Ha választottatok filmet, én és Leopold kifizessük a jegy árát, ha a felét vállalja! – mondja a barátom.

- Benne vagyok, örömmel! – válaszolja, a tesó.

A bátyámon boldogságot látok az arcán, felállunk az asztaltól, indulunk a mozi pénztárához.

A fiúk megveszik a jegyeket, egy romantikus filmre, átadják mindenkinek.
Én a barátom mellett foglalhatok széket, a tesóm az ő húga mellett. Nem gondoltam volna a mai napon, a fiút, aki segített, már a kedvesemnek mondhatom. A bátyám is megtalálta a kedvesét Brünhilda személyében, és mindez pár nap alatt történt meg.

- Végre bent vagyunk, mindjárt kezdődik is. – mondom.

Nem kellett várni sokat, kezdetét veheti a vetítés. A barátom kezét megfogom, a fejemet a vállára helyezem.

Másfél órával később.

A filmnek vége lesz, már csak a filmvégi stáblista van hátra, a nézőtéren a világítást felkapcsolják.

- A film elképesztően jó volt, a főhős megérdemli a szerelmét. – mondom boldogan.

- Én is így gondolom! A valóságban ezek a dolgok biztosan, sok esetben nem történhet meg. – erősíti meg a szavamat Brünhilda.

Más lányok szerint is jó volt, nem sokára már a mozi előtt vagyunk.

- Hölgyeim! Kértek-e valamiféle üdítőt? Biztosan szomjasok vagytok! – kérdezi a barátom.

- Én tonikot kérnék. - válaszoltam

- Én narancsot. – mondja Gréta.

- Jól van! Akkor mehetünk a büféhez, felírjuk, ki milyet kér, amíg a mosdóban vagytok, addig az asztalon lesznek a poharak. Ha visszaértetek, akkor én mennék a mosdóba. – válaszolom.

- Rendben van, legyen így! A rendelést elmondjuk, akiknek menni kell a toalettre, azok mehetnek. – mondja Leopold.

A rendelést leadjuk, én és pár lány induluk a helyiség felé, így Brünhilda is velünk jön.

- Brünhilda! A bátyám hogyan viselkedett? Nem volt rámenős, Remélem jó fiú volt! Téged választott, hozzá téve, pár nap alatt.

- Annemarie! És mi a véleményed az én bátyámról? Milyennek találod, igen, jó fiú volt, nem tapizott, jó lenne még jobban megismerni!

- Csapat társként, annyit mondhatok! Jól választottatok, amit a barátod tett, meglepetés volt, mert nem gondoltam volna, segíteni tud abban a helyzetben.

Lisbeth szavait átgondolom, nem sokára együtt lépünk ki a mellékhelyiségből.

-----

Odaérünk a többiekhez, már az asztalon van mindenkié.

- Hugi! El van minden rendezve, akkor mennék a mellékhelyiségbe.

- Én is mennék. – füzi rá Leopold

A két fiú indul, az üdítős poharat a kezembe veszem, kortyolgatni kezdem.

- Csajok! Szerintem is jó velünk van a két fiú, remélem el fog kísérni a különböző edzésekre. Így megismerhetjük őket, hátha találunk hasonló fiút. – mondom büszkén.

- Szerintem is jó ötletnek tűnik, még jobban megismerhetjük, remélem értűnk meg fog tenni mindent. Azon leszek én is.

- Jól mondod Gréta! Én sem gondoltam olyan dologra, és meglepett minden lányt.

Mindenki igent mond, nem sokára a két fiú is megérkezik.

- Akkor indulhatnánk is hazafelé! Kijön velem, a liftte, vagy a mozgólépcsőt válasszátok? – kérdezem.

- Én veled tartok! Legalább együtt mehetünk le, még nem voltam liftben. – válaszolja Brünhilda.

Egyszerre mondtak igent, a mozgólépcsőre.

- Miért nem jössz tök a lifttel? – kérdezem érdeklődve.

- Azért nem! Emlékszel még a múltkori esetre? Ugyan ez volt a helyzet, a barátnőddel Florencel. Valahogyan elszakadt a lift kötele, de valami ok miatt, megúsztátok karcolás nélkül. – válaszolja Regina, meglepődött arccal.

- Azóta biztosan kijavították! Nem bánom, én megyek, és te hugi? – válaszolja Adalbert.

- Megyek veled! Nem azért, mert félnék, ki akartam próbálni mindig, ki jön velem? – mondja Brünhilda.

Látom, a tesóm és az újdonsült barátja együtt lép a mozgólépcsőhöz, azután a többiek is, csak mi maradunk.

- Úgy látszik, ketten vagyunk, akkor mehetünk?

- Igen.

A lifthez léptünk, a barátom benyomja a gombot, az ajtó kinyíljon.

Épségben érünk le, nem sokára már a többiekkel vagyunk, a bejárati ajtónál.

- Lányok! Találkozunk a hétfői edzésen, tesó! A lányoktól köszönj el, induljunk haza, mert ott van az idő. – mondom egy kicsit fáradtan.

- Hölgyeim! Egy javaslatom lenne! Nem sokára mindjárt este hétóra, az lenne a legjobb, én és Leopold, hazakísérnénk titeket. Nem tudni, ki jár az utcán, és ha meglát titeket, egyedül vagytok, másra is gondolhat.

- Jó ötletnek tartom! Fiatalok vagyunk, még valamelyik idegen rossz ember, ránk vetné magát. – válaszolja Lisbeth.

Így mindenki igent mond.

- Mondjátok meg, ki merre lakik? Közel-e a plázához! Olyan sorrend, a lakhelyhez közel. – mondja a barátom.

Nem sokára indulni is kezdünk.

Félóra múltával, már csak mi a testvérpárok maradunk, így hazakísérnek.

- Itthon vagyunk, köszönöm ezt a napot, jól éreztem magam. Bízom a testvérembe is, már csak nektek kell hazamenni, ha kell! Megadom a telefonszámomat, ha haza értetek, küldjetek egy üzenetet. – mondom boldogan.

Előveszek egy papit, és egy tollat, leírom a mobilom számát, így a tesómét is.

- Köszönöm Brünhilda! Ilyen kedves tesód van! Adhatok egy búcsú puszit, és nevezhetlek barátnőnek

- Igen, nevezhetsz! Akkor én is.

Azután adok egy puszit az arcára, a barátomnak az ajkára. A tesóm is elköszönt, nem sokára együtt lépünk a kapun be. Amit vettem, azzal indulok fel. Először a szülőknek köszönök.

- Mi megyünk is fel, nem vagyunk éhesek, nyugodtan lepihenhettek.

Indulunk is fel, az emeletre.

-----

Elérkezik a hétfői nap, kíváncsi vagyok vajon mit fogunk gyakorolni. A tesóm készülődik.

- Na, hugicám! Várod a mai edzést? – kérdezi érdeklődve.

- Igen várom! Most már a csapat megvan, én már el is készültem.

Az emeleti lépcsőn együtt jövünk le, a cipő felhúzása van hátra.
Nem sokára elhagyjuk a házat, időben vagyunk. Nyugodtan gyalogolhatunk, a csarnok felé, így átgondolhatom a dolgaimat, mert mindenféle jár a fejembe. A titkom legfőképpen, mert tizennégy évesen kapcsolatot ápoltam egy lánnyal. Egy új barátom van már, fiú személyében. Nem sokára meg is érkezünk, a főbejáraton belépve, a tesóm indul az öltözőjébe. Az öltözőbe belépve, megpillantom az újdonsült barátnőmet, és pár lányt.

- Csajok! Remélem a hétvégén, jól éreztétek magatokat? Én igen! Megismerhettem az új barátomat, és általa a barátnőmet. Reméljük, sokáig leszünk barátnők! – mondom boldogan.

- Igen, szerintem is!

- Annemarie! Jól választottál fiút, kedves, segítőkész. Azt a ruhadarabot viselem, amit segített választani, azt a narancssárga színűt. Megnézitek? –válaszolja Elsa.

- Ha akarod.

Elsa elkezd öltözni, így meg tudja mutatni az alsót.

- Tényleg jó színű, és az alakodat, amit a felső részen gondolom, jól kiadja. – mondtam.

- Tényleg így gondolod? Vettem kettőt, felváltva fogom használni. Ha rajtam lesz, tudni fogom, ki segített a választásában. – válaszolta Elsa, az arcán kis mosolyt is megpillantottam.

Elkezdek öltözni, nem sokára a többiek is megérkeznek.

Nem sokára mindenki át van öltözve, indultunk a pálya felé, az edzőnk is megérkezik, a két fiú a pályán van már.

- Lányok és fiúk! A mai edzés ugyan az lesz, mint eddig, de jó hírem van is van! Biztosan a Bachmann testvéreket is érinti, a csapatot a közeli Frankfurti csapat meghívta, egy edzőmeccsre, a jövő hét szombatra.

A hírnek örülök, a másik csapatot megismerhetem, még nem fociztunk ellenük.

- Eleonore néni! Az remek hír! Mint berlini csapat tag, játszhatok ellenük. Találkozhatok a többiekkel, és Brigittel, a tesóm Adalindával. – válaszolja a barátnőm, az arca mást mondott.

- Igen, jó hír! Meg tudom nézni, vajon ilyen módon hogyan játszanak. Edzésen más, mint meccsen. – válaszolja a barátom.

Nem sokára elkezdjük futni a szokásos köröket, a barátommal, a tesóm a szerelmével. Egy időben a labdát is meg kapjuk.

- Ha megvan a csapat, kezdődhet is. – mondja az edzőnk.

- Szerintem is megvan! – válaszolom.

Mi kezdünk, átadom Lisbethnek, passzot ad Elsának, majd nekem, Adalbert jobb szélen van, üresen, így neki passzolok. Át is veszi, indul a kapu felé, épp a testvére van vele szembe. Oda futok, ha a testvérek szembe kerülnek, akkor kinél marad a labda!

- Hugi! Sajnálom! Ellened kell játszanom, de úgy kell tennem, mint ha ellenfelek lennénk, ugye megérted. – mondja a barátom, egy kicsit megszeppenve.

- Megértem! Nem hagyom, el vidd mellettem.

A fiú egy csel félét ad be, a labdát el tudja vinni, már a kapu előtt volt. A cselét látom, és nem sokára a labda, a hálóban köt ki. Örülök is meg nem, régóta együtt játszanak, és egyszer sem tudta kicselezni.

Segíteni fogok a barátnőmnek, legalább egyszer sikerüljön.