Egy óra múlva az edzésnek vége lesz, megyünk is az öltöző felé, a fiú góljával nyertünk, nem sokára belépek a zuhanyzó fülkébe. A testemben valami különlegeset érzek, mintha most jönne mag a havi ciklusom, nem ügyelek rá. Nem sokára valami hangra leszek figyelmes, inkább a fülemet üti meg.

- A hang nem Adalberté? Hogy kerül közénk? Inkább megnézem. – mondom magamba.

Ahogy kell a törülközővel takarom el a testemet, kilépek lassan, és ő az.

- Arról van szó! Ami a pályán történtek, szerintem direkt volt, mert ott Frankfurtban is volt már ehhez hasonló. Úgy gondolom ez az ismerkedés egyik fajtája, tudom, abban a korban vagytok, lehessen fiú barátotok.

Látom, a tesóm is ott van, érezni kezdek valamit a hasam tájékán.

- Lányok! Úgy érzem, baj van odalent, úgy számoltam hétfőn kell, hogy megjöjjön.

A szavamat nem tudom befejezni, amikor érzem, az a szerencsém törölköző takar, és a fiúk nem lássák.

- Ajaj! Ez tényleg baj. – mondja Lisbeth meglepődött arccal.

- Most mit is tegyek? Késő már. – mondom csodálkozott arccal.

Mindenki elcsodálkozik.

- Lányok! Van-e nálatok valamilyen ilyen dolog, amit ilyenkor használtok? Annemarienak most jól jönne.

A fiú szaván elgondolkozok, félig vannak leöltözve, azt jelenti, a két fiú, csak topban látja a lányokat. Mindenki a táskáját kezdi megnézni.

- Sajnos nincs nálam! – mondja Kathe.

- Akkor egyiknek sincs! Te hugicám?

- Nálam sincs.

- Akkor mit tudjak csinálni? – kérdezem meglepődve.

Mindenkin csodálkozást olvasok le az arcukról.

Így nem mehetek haza, mondtam magamba.

- Van megoldás! Az orvosi szobában, van-e elsősegélynyújtó doboz? – kérdezi Adalbert.

Vajon miért kellene neki.

- Van! – válaszolta Lisbeth.

- Akkor megmutatnád! Abban vannak olyan dolgok, amit biztosan fel tudnék használni! Amíg haza nem mész, otthon meg tudod oldani ezt a helyzetet.

Minden lány furcsának lássa, én is.

- Bátyám! Mit akarsz tenni? Mi lányok nem szoktuk megbeszélni a fiúkkal az ilyen dolgokat.

- Gondolom! De nem kell félni.

Lisbethel együtt mentek az orvosi szobához.
Nem sokára megjönnek, az ágyra kezdi pakolni a doboz tartalmát, így van ok, amiért figyelhetjük.

- Van itt géz, fásli, kellene vatta, egy olló. Vatta nincsen! Sebtapasz van, kellene vatta vagy ehhez hasonló. Kinél van? – kérdezi.

- Nekem van! – válaszolja a húga.

- Sok kellene!

- Adom is! De mit akarsz ezekből készíteni? – kérdezi érdeklődve a lány.

- Meglátod, csak várd ki!

Amit nem használ fel, azt visszateszi a ládába, azt követően, az ágy alá helyezi.

- Mi lesz ebből? Egészségügyi betét! Miből áll? Két anyag között sok vatta, azután össze van préselve. Levágok egy darabot még egyszer, azután összeragasztom, közé beteszem, látod! Azután lenyomom, és ragasztom is. Azt követően a fáslival úgy kell tenni, mintha alsónemű lenne, és kész is van. A hátadra feküdj, mert olyankor csillapodik a vérzés, a többit a lányok megoldják. – mondja.

Az ágy üres, ahogy mondja, a hátamra feküszem. A lábamon látható már a jele.

- Adalbert! Ha ez működik, nem is tudom, hogyan köszönjem meg! Nem gondoltam volna, kellett volna hoznom. – mondom egy kicsit lehangoltan, bánt a dolog.

- Remélem sikerülni fog! Az is jó lesz, ha a barátod lehetek! – mondja, kicsit mosollyal az arcán.

- Igen, örömmel! Nem hittem, fiú létedre segítel. – válaszolom, már egy kicsit megkönnyebbülve.

- Leopold! Akkor mi mehetünk is! A lányok segítenek a szép leánynak. Ha haza mentél, és a fáslin vér látszik, akkor hideg vízben áztasd be.

Azt követően a két fiú elkezdi hagyni az öltözőt, minden lány elcsodálkozik a fiú segítőkészségén. Meg sem tudtunk szólalni.

-----

Elérkezik a szombati nap, a focis csapat szórakozni mennyen a két új csapattaggal.

- A délutáni kikapcsolódásra jössz? Ott lesznek a csajok, és az új lány is. – kérdezem érdeklődve.

- Igen, hugi, készülődöm, az új lányra kíváncsi leszek, hiszen szép neve van. Remélem meg ismerkedhetek vele? Te a bátyával, ahogy tegnap segített, nem lenne rossz, ha meg köszönnéd neki. Mond meg őszintén! Hány fiú lenne olyan, mint Adalbert? - válaszolja, ugyan úgy, kiabálva.

Amit a tesóm mond, átgondolom, kilépek a szobámból, belépek a tesóméba.

- A válaszom az! Nincsen olyan, még nem tudnék olyanról, aki megtette volna! – mondom.

- Hugicám! Akkor mehetünk is, az első randira! Neked biztosan az lesz, és nekem is! Brünhildát meg szeretném kérni, lesz-e a barátom, csak, ha elfogadja. – válaszolja.

- Amit mondol, jónak tartom, bízunk, abba megkérdezi, meg akarom ismerni.

Együtt lépcsőzünk le, a szüleinktől elköszönjünk.

- Gyermekeim! Jó szórakozást, és kikapcsolódást kívánunk! Itt van, száz száz Euró, költsétek magatokra. Remélem ez randevú is lesz! A kiválasztott személyt meghívni a plázába. – mondja apa mosolyával az arcán.

Csodálkozunk, apa ad költőpénzt, ahogy illik meg is köszönjük.

- Igen, arra fogjuk fordítani! Az én leendő barátomat Adalbertnek hívják, ha másképpen nézzük, tetszik. Női dologban kisegített, a tesó is látta, neki ott van a húga Brünhilda, azt is mondhatnánk, hogy kettős randi. – válaszolom.

- Így van! Tényleg helyes lány! Az arca, elbűvölő, ebből meg tudom hívni. Köszönöm apa, ez most jól is jön. – válaszolja a tesó.

A szülőktől elköszönünk, együtt lépünk ki a bejárati ajtóból. Indultunk is, én a fiúra gondolok, ez volt a harmadik edzése, és amit a csajokkal osztok meg, abban segített, ez a fiú különleges. A húgát elfogadnám barátnőnek. – gondolom magamba.

Megérkeztünk a találka helyszínéhez, az épület előtt azért pillantok meg párat a csapatból, oda érve abban a percben a testvérpár is megérkezik, üdvözöljük egymást.

- Csajok és fiúk! Tizennégyen vagyunk, az lenne a legjobb, ha elosztanánk két csapatra, és úgy lépnénk be. Az egyik a földszinten kezdene, a másik az emeleten. – mondom érdeklődve.

- Nekünk megfelel az ötlet! Akkor nyugodtan kiválaszthatod. – válaszolja Leonore.

- Jól van! Akkor Elsa, Adalbert, Theresia, Regina, Lisbeth és Leonore. Brünhilde! Nem baj, ha a tesód nálunk van, helyette megkapod az enyémet, mert úgy is akar valamit mondani neked. – mondom boldogan.

- Annemarie! Nem baj! Remélem Leopold jó fiú lesz, hátha megkedvelem. – válaszolja Brünhilda.

Egyszerre indulunk be az épületbe.

- A földszinten merre menjünk tovább? – kérdezem érdeklődve.

- Menjünk balra, ahol a parfümök vannak! Azután oda, ahol a fehér neműk. Adalbert! Te, mint egyetlen most nálunk, jöhetsz oda is, mert nektek is árulnak, ilyen terméket. – mondja Elsa.

- Jól van! Nézek magamnak valami újat, akkor irány a parfüméria. – mondtam.

Indulunk is egyenesen a parfümök irányába, nem sokára belépünk, én a polcokat nézem, a többiek az eladót kérdezgetik, a fiú mellettem van.

- Mond! Melyik illatot válasszam? Biztosan van tapasztalatod ilyennel kapcsolatban, régóta ismerheted a lányok ízlését. Amit tegnap megtettél értem, azt nagyon köszönöm. – mondom örömmel, de érdeklődök is.

- Szívesen tettem! Ha a húgommal történt volna meg, akkor ugyan ezt tettem volna meg, ugye már jobb. Hiszen nem lehet kiszámolni teljesen, ha már itt vagyunk! Meg szeretném kérdezni tőled, elfogadnál barátodnak? A városban még új vagyok, ha lesz időd, engemet, és a húgomat elvezetnél a városba, hogy megismerjük? – kérdezi, kis mosolyt is meg pillantok rajta.

- Persze, örömmel! A válaszom az, hogy igen, leszek. Szerintem más fiú abban a helyzetben, nem tette volna azt, amit te. – mondtam boldogan.

- Köszönöm! Akkor ezt a napot nevezhetjük randinak is? – kérdezi.

- Igen. – válaszolom.

Azt követően, tovább nézzük a parfümöket.

-----

A fiú segíteni tudott, így a húgának is vesz ajándékot. A többiek is választottak, nem sokára, a fehérnemű osztályhoz érünk.

- Ide is benézhetnénk, ha szeretnétek! Te is bejöhetsz nem csak nőknek kapható termék, hanem férfiaknak is. Hátha tudsz segíteni. – mondom, kis mosolyt megeresztve

- Ugyan lányok! Hogyan tudnék én segíteni! Nem tudom, milyen a ti ízlésetek alsónemű téren, színben, és formában. – válaszolja.

- Mennyünk be! Hátha a barátúnk tudna segíteni, hiszen a tegnapi eset bebizonyította, hogy fiú létére női dologban is ott van. – mondja Elsa.

- Ha ilyen szépen kértek! És Elsa is, nem bánom, bemegyek, akkor magamnak is nézhetek pár dolgot. – válaszolja a fiú.

Nem sokára belépünk, ahol nemcsak alsók vannak, hanem másféle is. Theresiával van Regina és Lisbeth, velem van Elsa, Eleonore és a fiú.

- Szerinted, melyiket válasszam? Ezt a formát vagy tán ezt! – kérdezem érdeklődve a fiútól.

- Az elsőt válaszd! Az jól áll majd rajtad, a tested így szellőzik, mert a másikba nem. Az is jó lenne, ha választanál hozzá illő szoknyát, mert a kombinációja jó. – mondja a fiú, az arcán öröm csillan meg.

Olyan szoknyát választott én általam, ami a comb közepéig ér, és fodros, erre a többiek is felfigyelnek.

- Adalbert figyelj! Nekem is segítenél? Melyiket válasszam? – kérdezi Regina, érdeklődve.

- Szerintem a másikat, az alakodat kiadja, akkor lenne jó, ha randizni mész, ehhez egy farmer nadrágot ajánlanék, ami kényelmes, mert nadrágban is lehet csábítani, nem csak szoknyában. – válaszolja a fiú.

- Segítségedet köszönöm! Akkor ezt a ruhát választom. – mondja Regina.

A barátomhoz lépek, nézegetni kezdem a különböző ruha kollekciót, milyen ruhát vehessek, amiben még jobban belém szerethetne.

Tudtam választani, a többiek is, hála a fiúnak.
Nem sokára elérjük a legfelső szintet, ahol mozi működik. Másféle üzletek is vannak, először a büfét nézzük meg, így találkozhatunk a többiekkel.

- Már együtt lesz a csoport, ők is, megéheztek. – mondom boldogan.

Odalépünk a többiekhez, van még hely, ahol leülhetünk, a másik csoport nem rég kezdett az evésbe.

- Egy javaslatom lenne! Válasszatok ennivalót az árai szerint, a pénz közösen összehozzuk. A rendelt ételt az asztalra teszem, ha segítene Adalbert, megköszönném. – mondom, egy kis mosolyt is beleadva.

- Ilyen széplánynak bármit. – válaszolja, ő is mosollyal az arcán.

A pénzt elkezdjük összeszedni, a rendeltek szerint, szívesen adják, ahogy megkapjuk, úgy viszük az asztalra. Amikor megvan minden, együtt kezdünk neki.

- Tudtatok venni valami cuccot? Brünhilda, a bátyám, hogy viselkedett ennyi lány között? Remélem, jó fiú volt? – kérdezem érdeklődve.

- Igen, jó volt! Nem hittem milyen kedves lesz, az elején még nehéz volt, nem sokára minden jól ment. Veletek mi történt? Az én bátyám milyen volt? – válaszolja Brünhilda, de kérdez is.

- Rendes volt! Amiben lehetett tudott segíteni, még a fehérneműben is, melyiket válasszuk. – mondtam örömmel.

A szavaimat, mások is megerősítetik.

- Igen, segített! Ezen túl a választott alsót fogom használni, az edzéseken, a bátyád jusson eszembe. – válaszolja Elsa, mosollyal az arcán.

- Remek! Egy lánynak, az alsóneműről fog eszébe jutni a tesóm. – mondja Brünhilda, mosolyt megeresztve.

- Inkább az a furcsa, amit tegnap tettem, remélem, minden rendben van már! - válaszolja Adalbert.

- Igen! Minden rendben van.

Azt követően tovább falatozunk, boldog vagyok, az új fiút, barátomnak mondhatom.