-Beengedsz?-kérdeztem kissé rekedten, ugyanis már tényleg mindenem az agyamban keringő bűnbe csábító dolgok körül forgott. Bentről valamiféle mocorgás hallatszódott ki, majd a zár kattanása az előttem lévő ajtóban. Most aztán nem menekülhetsz előlem Kim Seok Jin...

Az előbb említett személy furfangos módon csak résnyire engedett magára rálátást, de még így is láttam kipirult, izzadt arcát. Gyönyörű látvány...

-Mit szeretnél?-Jin próbálkozása, miszerint normális légvétellel próbál beszélni, teljesen befuccsolt. Próbáltam, én esküszöm próbáltam másra figyelni, de nem hagyott nyugodni a tudat, hogy kezei-amik most az ajtó szélét markolták-pár másodperce még farka köré fonódtak. Igyekeztem nem a kisebbik énem akaratára koncentrálni, de mivel drágaságom nagyon erőszakos így kezdtem érezni szorító ruhadarabomat. A francba már!

-Engedj be.-barátomat kissé félre lökve engedtem be magamat a szobába, viszont ami bent fogadott az teljesen meghökkentett. Jin, te egy perverz állat vagy!

-Taehyung, állj már meg!-rohant utánam Jin, de aztán beletörődve sorsába, lehajtott fejjel megállt mellettem.-Ez most nagyon ciki...-Nem tudtam megszólalni, mivel annyi dolog kavargott a fejemben, hogy félő volt, rosszat mondok. Nagyot nyeltem amikor a gatyámban lévő fenevad hirtelen megrándult. Nem értem miért izgulok fel a tudatra, hogy Jin ezekkel a dolgokkal kényezteti magát. Tényleg nem tudom, de egyre több képzeletbeli kép cikázik össze vissza a fejemben ahogyan elképzelem barátomat különböző helyzetekben.

-Tae... Kérlek beszélj hozzám, rohadt szarul érzem most magamat!-kijelentésére felé néztem és ahogy tarkóját vakargatva nézett mindenfele csak rám nem, valami elöntötte a testemet.
Vágy.
Én, Kim Taehyung, vágyat éreztem a csapattársam, Kim Seok Jin iránt.
Hát ez kurva jó!

-Taeee!-nyújtotta el a nevem végét, de ezzel is csak még jobban felhúzott.

-Meleg vagy, Jin?-kérdeztem egyszerűen, aztán gyorsan hozzátettem.-Légyszíves legyél velem teljesen őszinte.-elgondolkozott, majd száját elhúzva megrázta a fejét. Már éppen nyitottam a számat, de ő megelőzött.

-Nem tudom. Nagyon össze zavarodtam az elmúlt időben, és már azt sem tudom ki vagyok, kihez vonzódom és hogy miért is vagyok tulajdonképpen itt. Meg sem érdemlem ezt az egészet. És pluszban most még biztosan undorodsz is tőlem.-hangja szomorú volt, de mégis reménnyel teli. Úgy voltam vele, ha már így kiöntötte nekem a lelkét, itt az ideje hogy én is megtegyem ugyanezt.

-Jin...-sóhajtottam egy nagyot, aztán felhúztam a szemöldökömet és határozottan a gatyámban lévő dudorra mutattam.-Ez itt mit mondd el neked? Mit veszel le abból, hogy éppen ilyen helyzetben vagyok, miközben a szobádban nézegetem a dolgaidat és közben arra gondolok, hányféle képen tudnálak kikészíteni. Mármint a jó értelemben.-mondatom befejezésekor még mindig lefagyva nézett rám, majd lassan a száját is eltátotta. Gondolom tudatosult benne, hogy mit is mondtam valójában.

-Miről beszélsz, Tae?-értetlen ábrázattal meredt szemembe, nekem pedig iszonyat nagy önuralom kellett ahhoz, hogy nehogy letámadjam. Megőrülök.

-Megengeded..?-közelebb sétálva hozzá, nekinyomtam teljes testét az ajtónak, mire olyan hangok szakadtak fel belőle, hogy azt éreztem most azonnal elmegyek. Vagyis na, értitek!

-Ezt nem szabad, nem helyes.-próbált tiltakozni, de teste reakciója mindent elárult. Nem megy ez neked Jin.

-Ugyan! Nem tudja meg senki.-határozott hangomtól szemeit össze zárta, majd sóhajtott egy óriásit. Szóval ezt szereted! Jobb kezemmel gyengéden, de mégis kissé erőszakosan markoltam oldalába, mire egy igencsak élvezkedő fejet villantott felém. Balommal a mellkasát vettem célba, aztán persze egyre lejjebb is haladtam. Piszkosul élveztem én is és ő is. Csakhogy ez az igazán meghitt pillanat nem tarthatott sokáig, ugyanis egy hirtelen kopogás megszakította a vágyainkat.

-Jin? Ráérsz egy picit?-Namjoon hangja ijesztően hatott a mostanra már csendes szobában. Az előttem álló fiú megugrott a leaderünk érkezésére, mire én egyből a szájára tapasztottam a tenyeremet. Ha ez most itt kiderül mindennek vége. Komoly ábrázattal néztem szemébe, amolyan "nyugodj meg" mondatot sugallva. Jin bólintott egyet, én pedig lassan elvettem gyönyörű ajkairól a kezemet.

-Namjoon? Most?-hangja megremegett, de próbált teljesen határozottan beszélni. Bár sokáig nem ment neki, ugyanis én lassan térdre  ereszkedtem és nadrágja szélét csókolgatva kezdtem húzni az agyát. A fiú teljes kétségbeeséssel a szemében nézett le rám, mire én egy kacsintás kíséretében letoltam a nadrágját és az alsóját is. Hmmm. Számat körbenyalva vettem tudomásul, hogy nincs is olyan pici neki mint gondoltam. Először csak enyhe puszikkal leptem be combját, mire ő összeszorított állkapoccsal próbálta megállni a hangkiadást. 

-Hát jó lenne ha most tudnál jönni, igen.-sajnálom RM, de Jin most nagyon nem ér rá-gondoltam magamban, aztán inkább tagjára markoltam és végignyaltam teljes hosszát. Itt még bírta a fiú, de amikor szép lassan a számba engedtem, egy óriási nyögés szakadt fel belőle. Én csak mosolyogtam mint egy kisördög, ő pedig egyből szája elé kapta mindkét kezét.

-Mi volt ez?

-Cs-csak bevertem aaaahh Ah lábam-Jin nem bírta tovább, így fejét hátra vetve élvezte tettemet, kezét pedig ismét a szájára helyezte. Nem is kellett neki sok idő, (amin azért csodálkoztam) hogy elmenjen. A hajamba markolt egyik kezével és fejemet szorosan tartva tagján élvezte telibe a számat. Hát ezt nem így akartam, de ha már így alakult akkor le is nyeltem.

-Öhm...akkor ha tudsz jönni 10 perc múlva várlak a szobámban.-ha jól hallottam Nam elment, így végre teljesen nyugodtan nézhettem végig a kielégült fiún. Gyönyörű.

-Nem bírtad túl sokáig.

-Bazdmeg Tae, úgy szopsz mint egy isten! Ezt senki nem bírná tovább...-mentegetőzött. Persze kurva jól esett, hogy így gondolja. Ezek szerint ebben is profi vagyok.

-Máskor mutatok neked többet is.-elvigyorodtam, Jinnek az arca pedig paradicsom színűre váltott át.

-Na de Taehyung.-zavarban volt, de mégis próbált rám csúnyán nézni. Amolyan mérgesen, hogy tudjam a határokat. De én nem tudom őket és nem is akarom tudni. Nem érdekelnek. A határokat azt kell néha lépni, ettől olyan izgalmas az élet.

-Menjél csak, úgyis várnak. Nekem is van dolgom, úgyhogy majd találkozunk később kicsi Jin.-mosolyogva nyitottam ki az ajtót, majd egy körülnézés után elindultam a szobámba. Nem örülök, hogy Namjoon-hoz megy, de ez ellen nem tehetek semmit.  Azt is tudom, hogy nem vagyok se jó ember, se jó barát, de ez van. Jó néha egy kicsit kockáztatni. Ez így izgalmas...