Első
Kim SeokJin
Mindenkinek meg van a saját démonja, amivel együtt kell tudni élnie. Ez velem sincs máshogyan. Az én démonom, Taehyung, aki minden egyes alkalommal a rossz felé húz. Bűnbe visz, teljesen bemocskol.
Kim TaeHyung
Mocskossá tettem és a magaménak akartam. Szégyellem bevallani, de ha megtehetném, egész nap őt kényeztetném. És ezzel magamat is...
4 évvel a történtek előtt
Taehyung szemszögéből:
Lassú lélegzetvétellel próbálom lenyugtatni testem forrón izzó részeit, miközben Namjoon a tegnap történteket meséli. Megint Jinről áradozik...
-És basszus Tae... Annyira bele vagyok habarodva, hogy az hihetetlen.-hangja betölti a leader kis zúgát, én pedig közben azon agyalok, mit is reagálhatnék a kirohanására. Mit is tudnék? Én is szívesen megdugnám? Biztosan értékelné a hozzászólásomat. Folyamatosan ugráló gondolataimmal meredek előre, enyhén olyan hatást keltve, mint akit borzasztóan érdekel a téma. Pedig rohadtul nem. De ezt mégsem mindhatom el barátomnak, hiszen akkor teljesen porig aláznám. És az kinek lenne jó? Nekem egyértelműen nem. Megköszörülöm a torkomat és fejemet Namjoon felé fordítva nyitom szólásra húsos ajkaimat.
-Szerintem nem kéne ilyen kapcsolatba keveredned Jinnel. Gondolj bele! A csapattal mi történne, ha ti ketten romantikus párkapcsolatba kezdenétek? És az ARMY-k? Velük mi lenne? Úgy gondolod, hogy támogatnának egy olyan bandát, aminek a vezetője meleg? Ráadásul az egyik taggal van együtt. Komolyan ezt szeretnéd, Nam?-igazából tisztában voltam azzal a ténnyel, miszerint a rajongóink valószínűleg bárhogyan elfogadnának. Mégsem akartam a két barátom kapcsolatát. Egyszerűen nem tudtam volna elviselni őket.
Namjoon látszólag gondolkodott, de én pontosan jól tudtam, hogy tisztában azokkal a dolgokkal, amit az imént vezettem le a fejemben.
És hogy miért nem akartam őket együtt látni? Hát ez egy igencsak jó kérdés.
-Ugyan, Taehyung! Mindketten jól tudjuk, hogy az ARMY-k túlságosan is szeretnek minket ahhoz, hogy egy ilyen pitiáner ügy miatt elítéljenek.-pitiáner? Ő ezt tényleg annak gondolja?
-Én esküszöm, hogy megértelek. Viszont nem tartom jó ötletnek. Ez nem egy apró dolog, haver.-sóhajom úgy hangzik mintha aggódnék a barátaim miatt, pedig önző módon csak és kizárólag magam miatt aggódom. Nam követi példámat és ő is kiengedi magából a levegőt, majd elgondolkozik a hallottakon.
-Jólvan. Akkor egyenlőre marad az eddigi felállás.-megnyugodva lehunyom szemhéjaimat és magamban elmosolyodok. Végre valamiről le tudtam beszélni.
-Ha nincs más amit szerettél volna mondani, akkor én lépek. Szólj ha baj van.-igazából rohadtul nem akarom hallgatni Namjoon idióta bajait, de mivel a barátom-és egyben csapattársam-nem lehetek vele bunkó. Plusz elég sok dologba van beleszólása leaderként, én pedig nem szándékozom elhagyni a bandát. Egy rossz lépés és vége az álom életemnek. Ezt viszont nem kockáztathatom meg. A vezető egy enyhe bolintás után utamra enged, ami nem máshoz mint Jinhez vezet. Pár percig gondolkodva állok az említett srác ajtaja előtt, majd egy nagyon nagy sóhaj után a kilincsre teszem tenyeremet. Vajon baj ha nem kopogok? Ugyan! Most komolyan! Mit csinálna egyedül Jin?? Szép lassan lenyomom a kilincset, ami nagy meglepetésemre megakad. Visszahőkölök, hiszen nem gondoltam volna, hogy barátom zárni szokta az ajtaját. Most már kíváncsi vagyok, hogy mi folyik odabent. Tudtommal soha nem zárta még be az ajtaját... Kezemet ökölbe szorítva kopogok be az ajtón, mire egy igencsak furcsa hangot kapok válaszul. Egy nyögést. Mi az istent csinálsz Kim Seok Jin?!
-Jin...-hangom bizonytalan, hiszen éppen azon jár az agyam, hogy talán Namjoon előbb ért ide előttem és ki tudja mit tesz szegény anyucival. De nem. Nem tudott nálam előbb jönni, mivel mikor én kiléptem, ő még mindig a kanapén ücsörgött. Viszont akkor fogalmam sincs ki van Jinnél. Vagy netán egyedül rosszalkodik? Azt szívesen megnézném...Akarom mondani, remélem minden rendben van vele.
-Jól vagy?-végül csak egy egyszerű kérdést teszek fel, mire az az enyhe lihegés amit eddig hallottam, abba marad.
-Jó-jóhl vah-vahgyhok.-igazán érdekesen ejtette ki szavait. Talán élveztem is ezt a fajta hangot. Eddig Jint csak a konyhában láttam kaját készíteni vagy egyéb dolgot csinálni, viszont most hangja beindított bennem valami teljesen mocskos dolgot. Ugyan nem akartam semmi "rosszra" gondolni, mégsem tudtam szabadulni a fejemben keringő képektől. Azt hiszem ki akarom elégíteni Jin barátomat...
-Beengedsz?-kérdeztem kissé rekedten, ugyanis már tényleg mindenem az agyamban keringő bűnbe csábító dolgok körül forgott. Bentről valamiféle mocorgás hallatszódott ki, majd a zár kattanása az előttem lévő ajtóban. Most aztán nem menekülhetsz előlem Kim Seok Jin...
Sziasztok!
Talán kicsit rövid résszel érkeztem hozzátok, de én esküszöm, hogy igyekeztem!
Nagyon szépen köszönöm ha elolvastátok!
Kérlek hagyjátok magatok után valamiféle nyomot!
! 💕THANK YOU EVERYBODY💕 !
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro