Már két órája bolyonghatok itt az erdőben. Egyedül vagyok, elfogyott a kajám s nincs térerőm se.

Egyre mélyebbre haladtam az erdőben, bármerre is indultam. A táj egyre ködösebb lett s az idő, pedig hidegebb, a szél felerősödött. Összehúztam a pulóverem s úgy haladtam tovább, mígnem kiértem egy sziklaszírt re. Csodás kilátás nyílt az erdőre s miközben a tájat fürkeztem felfedeztem egy kastélyt a távolban. Kerestem egy viszonylag járható levezető utat s levágtáztam rajta. Ahogy leértem a lent lévő tisztás szerű részre futni kezdtem a kastély irányába. Mikor a bejáratához értem két, hatalmas kaput láttam magam előtt, oroszlán fejjel díszítve. Nagyot nyeltem s bekopogtam az ajtón. Ugyan nem tűnt lakotnak a ház, de mégis bíztam abban, hogy találok itt valakit.

Végül lépéseket hallottam magam mögül s mikor meg akartam fordulni a világ hírtelen elsötétedett.

Leütöttek.