Lementem a mosókonyhába, hogy folytassam Jeff pulcsijának a mosását. A lavorban lévő víz, amiben a ruhadarab ázott, vörös színűvé vált, a sok vértől. Undorral az arcomon kerestem egy mosókesztyű után, de hiába kerestem a helyiségben, nem találtam egyet se.

  - Te meg mit csinálsz? Tedd a dolgod! -szólalt meg mögülem Slenderman hangja, miközben én félig be voltam mászva az egyik szekrény alá. Hirtelen felemeltem a fejem, ami akkorát koppant a bútor alján hogy csak na. Végül, a fejemet fogva, kimásztam-

  - Kesztyűt kerestem. -feleltem a fejemet fogva egyik kézzel-

  - Mégis miért? -az arc nélküli férfi karbatette kezeit és érezni lehetett hangsúlyán, hogy számonkér-

  - Jeff ide adta a pulcsiját, mikor visszajött, hogy mossam ki. És eléggé véres lett miatta a víz...

  - És?

  - Gusztustalannak találom azt, hogy így mossak.

  - Az engedélyem nélkül hagytad el a helyet és most pedig egy kesztyű hiánya miatt nem vagy hajlandó mosni. Pedig az elmúlt egy hétben igazán hasznosnak és engedelmesnek találtalak.

Beszédre nyitottam a szám, de hang már nem jött ki rajta. Végig futott a hátamon a hideg, egy pillanat alatt. Ott állt előttem egy két méter magas, arcnelkuli, gyilkos szörny, aki gyakorlatilag azt mondta nekem, hogy haszontalan vagyok. Ilyen közel a halálhoz még sosem éreztem magam.

  - Sz... Szóval Nina elmondta, hogy Jill kivitt. -hebegtem-

  - Így van. Jill már büntetésben van emiatt.

  - De mi csak -!? -Slenderman közbe vágott-

  - Nem érdekelnek egyikőtök mentségei sem. Van fogalmad arról, hogy most, ha valaki felismerte az arcod, megtudta azt, hogy életben vagy, ráadásul a közelben is tartózkodsz?

  - Jill volt az, aki felajánlotta, hogy menjek ki vele, uram...

  - Mint mondtam, ő épp a büntetés alatt áll. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a kettőtök közös hibája. Hiába Jill ajánlata, neked vissza kellett volna utasítani!

  - De uram! -feleltem kétségbe esetten- Azért egyeztem bele, mert amióta itt vagyok be vagyok ide zárva! Ki akartam menni a fényre, mégha kis időre is..!

  - Szóval feleselsz is? -Slenderman hangja egyre távolabbinak tűnt, miközben ezeket mondta. A hátából vastag, fekete csápok közelítettek felém, amik a halál illatát hozták magukkal és kisgyerekek ijedt sikolyainak hangját. Az arcomhoz kaptam a kezem-

  - Hé, cseléd! Ki van már mosva- Azta. -Jeff jött le a lépcsőn, a tarkóját vakargatva, a mosókonyhába. Látszott rajta, hogy kicsit megkomolyodik, mikor meglátta a szituációt. Slenderman gyilkos csápjai pár centire voltak tőlem-

  - Ejha Slendy, úgy látszik bekeményítettél!

  - Hallottad, hogy mit csinált, ma délelőtt, ugye? -az arc nélküli hangja továbbra is inkább egy vérszomjas szörnyetegére hasonlított, mintsem a megszokott, úriemberes hangjára-

  - Nina elnyivákolta nekem. A kis cseléd elment világot látni Jill társaságában. Bátor dolog volt, mind a kettőjük részéről.

  - Jeff... Kérlek... Segíts... -motyogtam a fiú felé, aki ezekután a szavak után hangos vihogásban tört ki-

  - Én?! Segítsek?! Hahaha! Neked elment az eszed! Jill épp a kastély másik végében van, kitudja milyen kínzáson esik át, te meg annyitól be vagy szarva, hogy Slendy pár csápja az arcod előtt van? És pont tőlem kérsz segítséget?! Tőlem, a nagy Jeff the Killertől? Neked elmentek otthonról! Hahaha! Mellesleg Slendy! Felesleges ennyire aggódnod! A zsaruk a pajzson nem juthatnak át.

  - {név} is átjutott. Pont emiatt kell úgy cselekedni, mintha az a pajzs nem is létezne. -felelte Slenderman, Jeff felé fordulva, miközben a csápjainak a végei kicsit elernyedtek-

  - Ahogy gondolod. Bár, én a te helyedben nem pocsékolnék ennyi erőt a megkínzásába, esetleg a megölésébe, ennek a csajnak. -elkapotta a kését a fekete nadrágjából és a hegyénél fogva felemelte- Mibe, hogy innen eltalálom?