Jill társoságában haladtam végig a város szinte kiahalt utcáin, a helyi piacot megcélozva. Ugyan kevesen jöttek velünk szembe, de a lány ritka szépségét nem egy járókelő vette szemügyre. Mondanom sem kell szerintem, hogy emiatt enyhe kisebbség érzet fogott el.

Mikor elértünk a piachoz Jill intett, hogy álljak meg a bejáratnál és ne mozduljak sehova, mindjárt jön. Így is tettem. Lehajtott fejjel nekitámaszkodtam egy oszlopnak és vártam. Úgy két percbe se tellett, míg vissza jött és egy sárga kendőt dobott a fejemre.

  - Ez minek? -kérdeztem értetlenül-

  - Hagyd a fejeden! -szólított fel, miközben megigazította és megkötötte az állam alatt a kendőt- Egy egy hete eltűnt személy vagy. Ha felismernek az emberek, akkor hiába jöttem ki veled, Slendy le fog szidni. Keményen. Szóval tartsd csak ezt a fejeden!

  - Rendben van.

Végül bementünk a piacra. Jill ment elől és vásárolt, én csak a szatyrokat cipeltem. A kendő a fejemen mind a két oldalról takarta az arcom, illetve fölülről árnyékot vetett rá, szóval előbb mondták volna nekem, hogy nyolcvan vagyok, mintsem {kor}.

Meglepően hamar végeztünk és hazafelé vettük az irányt. Ugyanazon a kihalt utcákon haladtunk végig, amelyeken jöttünk. A kezeim a sok szatyor miatt sajogtak a fájdalomtól, de nem szóltam Jill-nek, hogy segítsen.

Elvégre cseléd vagyok az ő szemében, úgy se segítene.

Mikor végre visszaértünk a kastélyhoz, Jill nyitott nekem ajtót. Mikor a lány bezárta azt egy hang szólt le hozzánk megvetően a szemben lévő lépcsőkről.

  - Kivitted? Ez komoly? -szólt le Nina-

  - Már egy hete van itt. Egy kicsit kivittem sétálni.

  - Szánalmas. -Nina elindult felénk, lefele a lépcsőn- Komolyan azt hiszed, hogy ez nem fog Slendy tudomására jutni? Slendy mindenről tud, ami az ő területén folyik és megtalál, ha rosszban sántikálsz. -Nina teljesen leért a földszintre, majd előrántotta kését szoknyája zsebéből- De előtte, hadd mutassam meg, mi vár azokra, akik megszegik a szabályokat!

Nina nekünk rontott. Reflexből hátraléptem, de felesleges volt. A copfos lány nevetésén kivül egy láncfűrész hangja is megütötte a fülemet. Jill emberi kinézete eltűnt és visszatért fekete-fehér külseje, egy láncfűrésszel együtt. A lány meglendítette a fegyverét Nina felé, aki automatikusan hátraugrott.

  - Csak, hogy tudd, Nina drágám. -kezdte Jill, aki kezében fogta, a még mindig menő, láncfűrészt- Nem utállak. Viszont, ha a játékaimmal szórakozzól a beleid nagyon hamar megtalálják a kiutat a testedből! -a lány fogai hegyesek és egyre nagyobbak kezdtek lenni- Ez a marionette baba az enyém, világos?!

  - Marionette baba ide vagy oda, kivitted a kastélyból, az erdőből, egyenesen a városba! Várd csak ki, míg Slendy ezt megtudja! -felelte Nina, miközben visszarakta kését zsebébe, majd elment-

  - Ne törődj vele! -mondta Jill, miközben fűrésze kezdett átlátszóvá válni, majd teljesen eltűnt- Őrült.

Bementem a szatyrokkal a konyhába és villámsebességgel nekiláttam az ebédnek. Fél órával később kezdtem a főzést, mint alapból, a vásárlás miatt. Úgy döntöttem, hogy összedobok nekik egy egyszerű tésztát és már tálalok is.

Végül sikerült beérnem a lemaradásom és sikerült pont időben tálalnom. Ezúttal mindenki ott volt az asztalnál, nem volt üres szék. Mikor ránéztem Jeff-re, aki egyszáll trikóban ücsörgött, eszembe jutott, hogy a pulcsiját bedobtam a lavorba, szóval elhatároztam, hogy ebéd után folytatom a mosását. Mindenkinek szedtem tésztát, amit a többség elégedetten fogadott.

  -Nekem extra adagott! -szólalt meg a kis manó szerű fiú-

  - Rendben. Uhmm... Bocsi, de még nem tudom a neved, ha megmondanád az remek lenne.

  -Ben Drowned. Mostpedig ide azt a tésztát!

  - Parancsolj-parancsolj!

Mikor végeztem a pincérkedéssel leültem az asztalomhoz, ami a sarokban fogalt helyet. A fejemben körőztek Nina szavai:

Várd csak ki, míg Slendy ezt megtudja!

Félszemmel ránéztem az asztalukra, de nem szólalt meg senki közülük, és nem is látszott, hogy meg akarna bárki is. Nina is jóízűen falta az ebédjét, mint az összes többi. Jill sem zavartatta magát, a szokásos eleganciájával evett, ahogy azt tőle megszokhattuk.

Viszont Jill-t nézve eszembe jutott, hogy hogy is nézett ki az előbb, láncfűrésszel és hegyes fogakkal. Teljesen az ellentétje volt annak pár pillanatra, mint amit ebben az egy hétben megszoktam tőle viselkedésileg.

Ez az esemény is csak bebizonyította nekem azt, hogy hiába kedvesek velem, attól még ugyanolyan szörnyű gyilkosok, mint bárki más, akiről hallani lehet. Vagy talán rosszabbak...