A reggeli után felmentem a szobámba s elterültem az ágyon.

Találkozni fogok vele. Találkozni fogok azzal, aki miatt annyiszor felszólítottak már arra, hogy ne maradjak kint este, aki miatt rettegnem kellett, mikor egyedül voltam, akivel tele volt (és valószínű, hogy van) minden gyilkosságról szóló cikk és TV adás.  

Jeff the Killer.

A plafonon marasztaltam a szemem. Kíváncsi vagyok milyen ember. Vajon képes leszek-e megszeretni, mint a többieket? Vajon képes leszek-e megfelelni az elvárásainak?

Vajon nem öl meg?

A szobám ajtaja kinyílt s ClockWork jött be rajta.

-Aggódsz? -kérdezte egyszerűen, rekedt hangon-

-Igen. -válaszoltam tömören s aggódóan-

Felültem az ágyon s rögvest találkozott a tekintetem a lány zöld szemével. ClockWork egy szó nélkül leült mellém.

-Ne aggódj. Bántani nem fog, ugyanis, amolyan cseléd vagy itt, aki elvégzi azt a munkát, amit ő nem hajlandó csinálni.

-De attól még piszkálhat.

-Ha LJ-t tűröd, akkor nagy valószínűséggel őt is. Mellesleg csak a kis késével van elfoglalva illetve Ben-nel, egész álló nap. Valószínű, hogy csak az étkezéseknél látod majd.

-Remélem.

-Miért félsz tőle? -nem válaszoltam- Talán azért, mert odakinn mindenki tele beszélte a fejed mindenfélével vele kapcsolatban?

-Inkább csak ösztön.

-Tudom, azt szokták mondani, hogy minden embernek néha az a legjobb, ha az ösztöneire hallgat, de most gondold meg! Ha tőle félsz, akkor tőlünk is rettegned kéne, de nem teszed.

-Igen, tudom. És lehet, hogy valóban azért vagyok így a dologgal, mert túlságosan is felfújják a dolgokat az emberek. Mármint, nem egy sorozat gyilkos van a világon, mégis őt iszonyatosan kiemelik, mintha ő lenne az egyetlen.

-Igem így van, a hatalmas egójának örömére. Mindenesetre azért légy éber vele szemben és zárd este az ajtóid! -a lány felállt az ágyamról és az ajtó felé vette az irányt-

-M-mert?

-Attól még, hogy nem öl meg az nem jelenti azt, hogy nem fog az ágyába vinni. -felelte meglepően egyszerűen-

-Ez most- -félbeszakított az, hogy Sally megjelent a félig kinyitott ajtó s a fal közötti picike résben-

-Visszajöttek a többiek! -hozta a hírt- Gyertek le!

Felkeltem az ágyról s a két lány társaságában lementem a földszintre, a bejárathoz. Négyen voltak jelen rajtunk kívül : Jane, egy szőke, alacsony fiú, egy hosszú hajú lány s Jeff. Mikor közelebb mentünk hozzájuk Jane rögtön elment, látszott, hogy mihamarabb távozni akar a trió közeléből.

-Mit keres itt ez az ember? -kérdezte a szőke, manó ruhás fiú Sally-t, aki alig volt magasabb a lánynál-

-Az újdonsült cseléd. -mosolyogta a lány-

-Cseléd? Slendy végre belátta, hogy mi a jó. -fordult felénk Jeff-

Reflexből hátraléptem, mikor megláttam az arcát. Hallottam, hogy hogy néz ki, de sosem gondoltam volna, hogy ilyen élőben. Mikor meglátta a meglepődött arcom kuncogva felém közeledett.

-Félsz tőlem, kislány? Jól teszed!

-Minek van itt? -kérdezte egy fellengzős hangsúllyal a lány, akinek hasonlóan el volt torzulva az arca, mint Jeff-nek-

-Valahogy a pajzson belülre került. -válaszolta tömören ClockWork, látszott rajta, hogy nemigazán kedveli-

-Hmpf?! És Ticci Tobby-ék nem látták el a baját, ahogy ezt megtette? Egyáltalán, hogy került a pajzson belülre? Látszik, hogy Slendy vénül, nincs igazam Jeffy?

Jeff-en látszott, hogy ha tudnak, akkor a legnagyobb undorral nézne a lányra.

-Azt aláírom, hogy Slendy öregszik, mert egy vén szar, már alapból, de arról se feledkezzünk el, hogy te voltál a soros ezen a héten figyelni, hogy ha valaki átjutna a mindenki által éljenzett pajzson, az ne érje meg a holnapot.

-De Jeffy ~! Most mérges vagy rám?! Emiatt?! -nézett rám kidüllett szemekkel-

-Ebből bunyó lesz! -füttyentett egyet a manó fiú-

A lány nem reagált semmit, csupán elviharzott a lépcsőház felé.

-Ekkora ribancot. -jegyezte meg ClockWork-

-Látom nem kedvelitek... -mondtam halkan-

-Az nem kifejezés. -sóhajtott Jeff- Mondjuk ez nem mintha rád tartozna, kislány! Hasznosítsd magad és csinálj nekem egy forró fürdőt!

-R-rendben..! -azzal felszaladtam a lépcsőn a fürdőszoba irányába-