A fények a sátorban felkapcsolódtak, egy jellegzetes cirkuszi dallam kíséretében. Szépen, egymás után. Viszont a szemeimet túl ijedt voltam kinyitni. Éreztem magamon a cafatokat és a ragacsos folyadékot, ami az egész testemet ellepte. Nem kellett sok időnek eltelnie, mire a vér szaga megütötte az orrom. A szemeimet óvatosan kinyitottam és ahogy ezt megtettem torkomszakadtából sikítottam. A testem tele volt az előbbi lány vérével és belsőségeivel.

A következő pillanatában egy ágyból ültem fel, még mindig ordítva. Mikor feltűnt, hogy más helyen vagyok, a kő falakból kiindulva a kastélyban, elcsendesedtem, csak zihálva lélegeztem. Éreztem, ahogy az izzadság cseppek sorra folynak le homlokomról. Rögvest a kezeimre néztem, de azok tiszták voltak. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet. Lehajtottam a fejem, de rögtön fel is kaptam, mikor a sötét, pince szerű helyiséget megvilágították a lámpák, ugyanarra a dalamra, mint amit a cirkuszban hallottam.

Remegve összehúztam magam.

Csupán egyet pislogtam, de a velemszemben lévő dobozok tetején hirtelen megláttam LJ-t.

A magas férfi kezében egy gerincre emlékeztető csont darab volt, amelyről épp a húst marcangolta le, hegyes fogaival.

  - ...L-L-LJ..? -hebegtem ijedten, még mindig verítékezve- M-mégis mi folyik itt?

  - "Mi folyik itt? " kérded. Hatalmas bunkóság a proxy-k részéről! -felelte gyerekesen nyavajogva- Épp a vacsorámat akartam elfogyasztani, mire Masky elém lépett, azzal az ötlettel, hogy vigyelek be az álmok világaba, az én világomba. -jegyezte meg- Mire én: Hülye vagy, barátom? Vacsorázni fogok! Mire ő: Nem érdekel. Csak ijessz rá. Há' mondom jól van megpróbálom.

Miközben ezt mesélte nem tudtam levenni a szemem a kezében tartott gerinc darabról. A lelki szemeim előtt lebegett a kislány, akit a cirkusznál láttam és a tudat, hogy az több mint valószínű, hogy az ő gerince. LJ viszont, ezzel mit sem törődve, tépte le hegyes fogaival a húst a csontról, ami láthatóan nyers is volt és a vér csak úgy csöpögött belőle.

Éreztem, ahogy a gyomromból fel akar valami jönni, öklendeztem párat és a gyomrom eléggé csekély tartalma a padlon kötött ki.

  - Nem fogom feltakarítani. -szögezte le rögvest a bohóc-

  - Mégis -köhögtem egyet- Mégis mik és kik vagytok ti..? Ezt én nem értem... Szörnyetegek... Az a lány... Megölted... MEGÖLTED! -éreztem, ahogy kétségbeesésemben folyni kezdenek a könnyeim és a testem mégjobban el kezd remegni- Haza akarok menni... A barátaimhoz... A családomhoz...

  - Egész furcsa, hogy csak most jut el az agyadig, hogy gyilkosok cselédje voltál. Na mindegy. Csak mert eddig olyan finomat főztél, elmondom, hogy hogy áll a szénád! -képtelen voltam megérteni, hogy tudta mindezt úgy elmondani, mintha egy gyerekzsúron kívánna valakinek boldog születésnapot- Az elmúlt egy hétben jól elvoltunk veled, elvégre Slendy megtiltotta nekünk, hogy ártsunk neked. Hasznosnak bizonyultál számára. Viszont mostmár nem. Az én idióta testvérem ki vitt téged a városba, ahol, most örülhetsz, sikeresen felismertek. Slendy iszonyatosan mérges volt és mellesleg én is. Az,  hogy az emberek felismertek téged még önmagában nem lenne nagy gond, elvégre kit érdekel, ők csak egyszerű emberek. Azonban egy szövetség figyelmét is felkelltetted, akik nem egyszerű emberek. -a gerinccel végzett, amit le is dobott a földre, majd elővett egy nyalókát- Más szóval, te és az én édesded nővérem bajban vagytok. Rád egyáltalán nincs szükségünk,  azt teszünk veled, amit akarunk. Jill viszont... Jill-re más okokból vár rossz sors.

  - E-ez a szervezet, amit említettél... -nehéz volt beszélnem, a fogaim erősen csattantak egymásnak minden második másodpercben- Jeff testvére is a tagja...?

  - Úgy bizony. Ő, és még pár ember.

Elgondolkodva néztem magam elé. Liu és az előbb említett szervezet lehet az egyetlen esélyem arra, hogy megmeneküljek.

Ökölbe szorítottam a kezeim, bár erő nem igazán volt bennük.

Csak reménykedni tudok, hogy megtalálnak és kivisznek innen.

Pár pillanat múlva egy ajtó nyitást hallottam a hátam mögül. Elfordultam és Jeff állt alig pár méterre az ágyamtól.

  - Az emlegetett szamár~ -dalolta LJ- Jött leváltani a műszakot! -mondta nekem a bohóc, majd abban a pillanatban el is tűnt-

Jeff rám nézett, majd a dobozok felé indult, ahol eddig LJ ült. Mikor meglátta a gerinc darabot kinyújtott nyelvvel arrébb rúgta egy távoli sarokba.

  - Tch. Csupa vér minden, ráadásul hányás is van itt... Én nem ezekben a körülményekben állapottam meg Slendy-vel. -jegyezte meg majd inkább a szoba másik oldalán lévő falnak dőlt, karbatett kézzel- Miért kell nekem téged felügyelnem? Baromság.

  - B-bocsánat...

  - Mit akarsz?

  - Az előbb LJ-vel beszélgettem és... És egy szervezetet említett.

  - Szóval eljárt a szája. -Jeff sóhajtott, majd a fejét hátra hajtotta- Most jön az a kérdés, hogy kik azok, hogy néznek ki, hátha összefutsz velük?

  - Mást szerettem volna kérdezni.

  - Ugye felfogod, hogy az életed az a mi kezünkben van? Csak ebben a pillanatban millió felé képpen meghalhatnál?

Eleve te voltál az, aki felhozta ezt a kérdéses témát...

  - Hadd kérdezzek... Kérlek...

  - Jól van, válaszolok neked. De tudod miért? -mélyen a szemembe nézett- Az életed a mi kezünkben van, mint mondtam. Ha nem is ma, akkor akár holnap vagy azutáni nap megölhetünk téged. Vagy épp miután megválaszoltam a kérdéseidet, elvághatom a torkod. Ki tudja? -szünetet tartott- Szóval, mik a kérdések?

  - Ez a szervezet... Pontosan mi a lényegük?

  - Mi a lényegük..? -látszott rajta, hogy megfontolja a választ- Hogy megállítsanak minket..? Gondolom. Hogy őszinte legyek fingom nincs. -hallani lehetett a hangjában, hogy titkol valamit-

Nyeltem egyet. -Még egy kérdésem lenne... Honnan tudta Liu, hogy itt vagyok? Esetleg ez a képessége-? -a fekete hajú közbe vágott-

  -Képesség meg a faszom. Ugyanolyan normális ember, mint én... Mondjuk. Azt meg, hogy honnan tudta... -sóhajtott- Van egy kémjük a mi köreinkben.

  - Egy kém..? Mégis ki az?!

  - Komolyan azt hitted, hogy elmondom? Hogy aztán utána őt keresgéld?!

  - Ezekszerint... Te tudod ki az... Ugye?

  - Csak én. -elfordult tőlem- A többiek szerint csak beképzelem, hogy ő az, de én biztos vagyok benne, hogy igazam van.

  - Lehetséges, hogy Jill?

  - Nem, ő csak egy bolond, aki semmibe vette Slendy szabájait. Másról van szó. Az a kicseszett áruló! -belevágta a kezét a falba- Mellesleg, Jill az, akit most mindenki gyanúsít árulás vádjával. Rajtam kívül, persze.