Mikor ismét visszajött az öntudatom, hatalmas fájdalom nyilalt a fejembe. Hirtelen azt sem tudtam, hogy miért,  de hamar visszatértek az emlékeim a történtekről. Megsimogattam a fejem ott, ahol az ütés érte, majd körbenéztem a helyiségben, ahol voltam. Nem telt sok időbe, mire rájöttem, hogy nem a "saját szobámban" voltam.

Ugyan majdnem minden fekete volt, de egy halványan világító olajlámpának hála annyit ki tudtam venni, hogy környezetemben van még, az ágyon kívül, egy kis asztal és nemsokkal messzebb tőle, már szinte teljesen benne a feketeségben, a hozzá tartozó szék. Felnéztem, de rendes fény híjján nem láttam semmit.

Felálltam az ágyról és a sérült, megvágott lábam azonnal remegni kezdett, ahogy súlyt helyeztem rá. Hozzá kaptam. Annyi megnyugvásom volt, hogy már legalább nem vérzik.

Megfogtam a lámpát és bicegve tovább haladtam az ismeretlenbe.

Észrevettem, hogy a talaj alattam nem épp padló, hanem egyszerű homok és a helyiségben nem is volt más berendezés. Ez az egész olyan hatást keltett számomra, mintha azt akarnák a többiek, hogy induljak el egy "felfedező útra".

Végül falhoz érkeztem. Pontosabban egy hatalmas csomón átkötött csomóval csomózott anyaghoz.

Lehetséges, hogy egy sátroban vagyok?  De miért és hogyan? A kastélyban kéne lennem..!

Elkezdtem próbálkozni a csomók kibogozásával, de nem jártam sikerrel egy kézzel. Az olajlámpát nem rakhattam le, szügségem volt a fényére, ezért a fogójánál fogva a számba vettem, hogy az eddig foglalt kezem felszabaduljon.

Így már sokkalta gyorsabban ment a dolog. A csomók szépen szétjöttek, mígnem a szalag lehullott a homokba.

Óvatosan kidugtam a fejem az immár nyitott sátor bejáraton és körbenéztem.

A hely úgy nézett ki mint egy elhagyatott cirkusz. Oszlopokon lámpák világítottak, de csak pislákoló fénnyel. Kábelek kötötték össze őket egymással, fenn a magasban, amikről számomra felismerhetetlen dolgok lógtak és mintha csöpögött is volna belőlük valami...
Három sátor volt közel hozzám, illetve még egyet véltem felfedezni, jóval hátrébb, majdhogynem látótávon kívül. A sátrak egyikét már csak a lélek tartotta az összedöléstől. A másik kettő közelebbi ehhez képest jó állapotban volt. Itt-ott voltak rajtuk lyukak, tépés nyomok, de más hibát nemigazán tudtam kivenni rajtuk.

Kiléptem teljesen a sátorból.

A talaj itt is homok volt, mily' meglepő. Észrevettem még egy összedőlt, dobozra emlékeztető fakupacot is. Közelebb bicegtem hozzá, hogy jobban megvizsgáljam. Valószínű, egy stand volt még annó.

Tovább haladtam a fel-fel villanó lámpák társoságában, mialatt próbáltam kikerülni azokat a valamiket, amik fenntről lógtak és csöpögtek. Hogy őszinte legyek nemigazán akartam tudni mik azok. Erős bűzük volt, annyi biztos.

Totyoktam tovább, mikor egy kislány véltem felfedezni magam előtt pár méterrel. Háttal állt nekem és egy lufit tartott a kezében. Hirtelen megijedtem, hogy Sally az, de ennek a lánynak rövidebb haja volt.

Beszédre akartam nyitni a szám, hogy megkérdezzem ki is ő, de ő elfutott előlem, a távolban lévő sátor irányába.

  - Várj! -próbáltam a példáját követve én is futni, de a sérült lábammal nem vittem sokra-

Útközben mégtöbb sátor és pár rozoga lakókocsi és ketrec is felfedte magát a sötétből.

Éppen csak, hogy láthattam azt a pillanatot, a fények másodperces hiánya-, és gyengesége miatt, mikor a kislány beszaladt a sátorba.

Ez sokkalta nagyobb volt a többinél, valószínű, hogy itt tartották az előadásokat, míg a kicsikben a cirkuszosok laktak.

Nagyot nyelve beléptem.

És ahogy ezt megtettem a lámpán fénye természetellenesen gyorsan halványúlni kezdtett, nem is igazán láthattam, hogy mi van bent.

Izzadságtól csillogva kezdtem el óvatosan lépkedni befelé.

Csak pár lépés. Ha bármi rosszul sül el, egyszerűen megfordulok is kirohanok. Szarok a sérült lábamra.

Pár pillanat múlva hallottam egy sikolyt, ami feltehetőleg a kislánytól jött és a következő másodpercben éreztem, hogy valami szemből rámfröccsen. Valami szaftos, darabos, ami az egész testemet érte.

--------

halleluja! Végre beindul a történet!
(ಥ_ಥ) I'm so happy