Tobby a karomnál fogva, szinte visszaráncigált a kastélyba.

  - Engedj el! Tobby, nem hallod?! Engedj el! -próbáltam magam kitépni a szorításából, de a fiú karja meg se rezzent-

A hatalmas épület előszobájában voltunk, ott ahol nemrég Nina miatt elkezdődött ez az egész őrület.

  - Sally itt vagy? -ordította el magát Tobby-

Pár pillanat múlva már lehetett is hallani a kislány ügyekező lépteit a lépcsőkről. Végül meg is jelent.

  - Mi a baj? Hallottam, hogy {név} eltűnt és- {név}?! Hát itt vagy!

  - Sally, vidd fel {név}-t a szobájába és le ne vedd róla a szemed! -lihegte a szemüveges- Én visszamegyek Jeffért!

  - De mégis mi történt? -kérdezte értetlenül a kislány, miközben megfogta a kezemet-

  - Liu. -nem is mondott többet Tobby, rögtön ki is rohant az épületből-

  - "Liu"? -ismételtem meg a szavait- K-Ki az, Sally?

  - Az egyenlőre mindegy. -a lány hangja hirtelen megkomolyodott- Csak az számít, hogy csúnya vége lesz, ha az a kettő egymásnak ugrik...  Jajj a lábad! Mi történt? -Sally leguggolt és közelebbről megnézte az ág okozta sebet- Gyere, hívom Clockyt és együtt letisztítjuk!

••• eközben •••

Tobby idegesen futott a fejszéjével a kezében arra a helyre, ahol otthagyta Jeffet és testvérét. Csak reménykedett abban, hogy egyik sem végzett a másikkal, míg ő visszavitte {név}-t.

Mikor odaért viszont megnyugodott. Masky, Hoodie és Eyeless Jack már ott voltak. Liunak ugyan hűlt nyomát találta, de Jeff viszonylag épségben fetrengett Eyeless lába alatt.

  - Engedj el, faszkalap!

  - Sajnálom, de azt nem tehetem~

  - Tobby. -lépett az említett fiúhoz Masky- Sikerült visszavinned {név}-t?

  - Igen. Húúú, Masky, ha gondolnád, hogy aggódtam, mikor itt hagytam azt a kettőt! Azt hittem kinyírják egymást.

  - Ki is nyírtam volna, ha ezek hárman nem zavarnak meg! -Jeffnek sikerült felülnie- Szánalmas Slendy Proxyk.

  - Vigyük vissza ezt a félnótást, -kezdte Masky, Jeffet teljesen figyelmen kívül hagyva- Slender majd gondoskodik róla.

  - Jujj~ de félek~ -jött a gúnyos komment-

  - Mikor visszaértünk jó lenne valahogy {név} szobáját felügyelet alá vonni, hogy mégegyszer ilyen ne történjen.

  - Nekem van egy ötletem! -felelte lelkesen Hoodie- L.J.! Mi lenne, ha elvinné őt az álmán keresztül a cirkuszába? Onnan csak akkor szabadulhatna, ha L. J. engedi.

  -Megér egy próbát.

  - Olyan okos tudok lenni!

••• vissza hozzád •••

Sally és Clockwork kíséretében visszamentem a szobámba. Leültem az ágyra, Sally mellettem foglalt helyet, Clockwork pedig az ajtóhoz húzott egy széket. Látszott a szemén, hogy felméri a terepet, hogy a szökésemen jár az esze. Eközben Sally elkezdte tisztogatni a lábam.

  - Nővérke vagyok~!

  - Azon gondolkodsz, hogy hogyan szöktem meg, nincs igazam? -kérdeztem az idősebbet-

  - Már rég járöttem. Az ágy az alá a kis ablak alá van tolva. Egyszerű. Sose gondolta volna egyikönk se, hogy ilyen tökös leszel.

  -Még én se gondoltam volna, hogy megteszem.

  - Hé, {név}! -szólalt meg Sally, aki épp az orvosi keresztel ellátott táskája tartalmát nézegette, nem láttam az arcából semmit, csak a feje búbját- Miért hagytál itt minket? Miért akartál elmenni tőlünk? Nem szeretsz minket?

Váratlanul az orrom émelyítő szag csapta meg. Olyan volt, mint ha valami véres hús rohadna valahol a földből kilógva, már napok óta.... Mintha ez a valahol lévő valami a közelembe lenne.

Ilyedten néztem Sallyra, aki még mindig lehajtott fejjel nézte orvosi készletét, de ezúttal elő is vett belőle valamit. Egy szikét.

  - Sally, mégis mit-?!

Reflexből elugrottam, de a lány elkapta az ág álltal megvágott lábam  és mélyebbre vágta a sebet a szike segítségével. Egyre többször vágott ugyan azon a ponton, így fokozatosan mélyítve a sebet.

  - EZ FÁJ HAGYD ABBA! SALLY KÉRLEK! -éreztem, ahogy könnycseppek gyülekeznek a szemeim sarkaiban- TE CSAK NÉZNI FOGOD EZT?! -néztem rá Clockwork-re- SEGÍTS! KÉRLEK!

  - Ha tudnád, hogy a múltban mi ezt hányszor kiabáltuk... És mindegyik alkalom hiába való volt...-mondta a lány a fejét rázva szánalommal-

  - EZ FÁJ! -megpróbáltam megrugni Sallyt, de ő elkapta a lábam és felnézett rám-

A szemeim teljesen elkerekedtek, ellepve őket a félelem és a kétségbeesés. Nem egy öt év körüli kislány nézett vissza rám, hanem egy több napos, oszladozó hulla, élettelen szemekkel.

Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy Clockwork, az én szemszögömből, egy tálcának látszó valamivel ráüt a fejemre.

Azután minden elsötétült.