Iszonyú fejfájással tértem magamhoz egy puha ágyban. Felültem, de eléggé nehézkesen, ugyanis, ahogy elkezdtem mozogni, a világ forogni kezdett körülöttem.
-Francba... -nyögtem fájdalmamban-

-Jól vagy? -kérdezte tőlem egy kislány hangja-

-M-mi?!

Az ágy mellé néztem s egy zöld szemű, barna hajú kislánnyal találtam szembe magam.

-Hogy-hogy "mi"? -nézett rám értetlenül- Valami baj van?

-Ezt mégis hogy értsem? Mégis hol vagyok?!

-Egy jó helyen. Egyenlőre. Tudod, a többiek nem szeretik az idegeneket.

-A "többiek"?

-Igen. A többiek. Barátaim, már sok-sok éve, de elvesztették a hideg vérüket, a kívül állókkal szemben.

-Figyelj öhmm...

-Sally. -vágta hozzám egyszerüen-

-Sally. Hol vagyok? És kik a "barátaid"?

-Már mondtam, egy jó helyen. A többieket, pedig ismered, csak nem tudsz róla. Vagy csak szimplán hallottál róluk.

-De kik ezek?

-Talán, egyszer bemutatlak nekik, de ez nem most lesz. Te vagy itt először az, akivel szívesen barátkozok.

-Figyelj. -sóhajtottam- Nekem sürgősen vissza kéne jutnom a városba, ahonnan jöttem. Szóval, ha lehet-

-Nem lehet. -szakított félbe s az arca elkomorodott-

-Tudod, nekem is vannak barátaim, akikhez vissza kéne mennem. Szóval elengednél, kicsim?

-Ne beszélj velem úgy, mint egy taknyossal! Ha én nem vagyok, te még mindig az erdőben járkálnál vagy már találkoztál volna a barátaimmal és...

-Bocsi. -sóhajtottam- De nekem akkor is mennem kéne-

-NEM NEM NEM! -mordúlt rám s az arcán csepegő vért véltem felfedezni- ITT MARADSZ!

Elment az ágy mellől s beült a szoba sarkába, ahol pár baba s teás csésze várta.

-J-jól vagy? -dadogtam, valamiért megijesztett, de nem tudtam miért- Az arcod vé-

-TELJESEN RENDBEN VAGYOK! -üvöltötte anélkül, hogy rám nézett volna-

-Értem...

Sally elkezdett játszani a babákkal s végül elhatároztam, hogy megpróbálok kimenni a szobából, míg nem figyel. Felálltam s elsomfordáltam az ajtóig. Azonban kinyitni már nem tudtam, ugyanis zárva volt.

-Azt mondtam nem mehetsz el. Miért nem fogadsz szót?

Megfordultam s a lány már ott állt mögöttem, dühös tekintettel.

-Figyelj... Engem a barátaim égen-földön keresnek.

-Keressenek.  -vágta hozzám flegmán-

Azzal kiment a szobából s rám zárta az ajtót.

Visszaültem az ágyra s előkaptam a telefonom, hogy megnézzem van-e térerő. Ami, perste nem volt.

-Ezt nem hiszem el. -sóhajtottam s elterültem az ágyon-

Úgy fél óra telhetett el, mikor hallottam, hogy az ajtón kattan a zár s az kinyílik. Felpattantam az ágyról s nem Sally zöld szemeivel, hanem egy fehér maszkos nővel találtam szembe magam, fekete hajjal.

-Ki vagy te? -kérdezte hidegen-

-Én... Eltévedtem az erdőben és-

-Hogy kerültél az erdő ezen részére?

-Hát, csak választottam egy irányt és így...

A nő nem szólt semmit csak beletúrt a fekete hajába.

-Izé... -motyogtam, igazából semmit sem tudtam vagy akartam mondani -

-csak, hogy tud, szólok előre; nem fogsz sokáig életben maradni itt. Mivel Sally láttam kijönni innen, arra tippelek ő zárt ide és ő nem az a fajta, aki el akarná engedni az új játékát.

-M-mégis kik vagytok ti..?

-Valakik, akiktől rettegnek az emberek. Mellesleg nem áll szándékában innen senkinek sem elengednie téged. Se nekem, se Sally-nak, sem pedig a többieknek.

Ezek után a hideg és vészjósló szavak után akaratlanul is nyeltem egy nagyot. Pár pillanatnyi csend lett úrrá köztünk, mit Sally siető léptei törtek meg. Benézett az ajtón, a maszkos lába mellett, alig ért a térdéig.

-Gyere! -nézett mélyen a szemembe, majd a tekintete egyre komorabb lett- Slendy és a többiek látni akarnak.