Sziasztok! Nos, tisztában vagyok vele, hogy már egy ideje ígértem az új részt, de nem volt időm. Most viszont leültem és nekiálltam, a végeredmény pedig itt is van.

Nektek jó olvasást! S természetesen hagyjatok nyomot magatok után, nagyon fontos lenne nekem, hogy tudjam, van-e értelme folytatni, vagy sem.

Puszi, vigyázzatok magatokra! ☺ ♥

Másfél hét pillanatok alatt elrepült a fejünk felett, és ennek nagy részét is kiteszi a suli, nálam a többit pedig a tanulás. Hazza már ennyire nem volt szorgalmas. Őt inkább az csak az kötötte le, hogy próbáljon rávenni a lazításra. A terve azonban minden egyes nap kudarcba fulladt. Eddig nem is emlékszem olyan dologra, ami eltudott tántorítani a tanulástól.

Monica és Eric péntek délután jöttek haza Párizsból, ahol - mint megtudtuk- Eric megkérte Mo kezét, s ő természetesen igent mondott. Én megértem, hogy szerelmesek és, hogy két éve együtt vannak, de még csak tizennyolc évesek. Ilyen hamar elkötelezni magukat? De egy biztos... hogy ha úgy alakulna, hogy szakítanak Mo belerokkanna. És mi tagadás... féltem a barátnőmet.

Amint az pedig hétfőn kiderült, mikor felhívtam Ellát éppen a dolgok közepében volt benn, az aktuális pasijával. Félreértés ne essék, imádom Ellát, de sokszor olyan, mint egy rossz ku*va. Ha egy pasi megtetszik neki minden áron felszedi és pár ágyban töltött alkalom után kidobja. Ez persze már a suli száján volt, ezért csak még több srác hajt Ellára.

A történelemkönyv felett ülök, és csak arra tudok gondolni, hogy Harry mennyit könyörgött nekem az elmúlt másfél hétben. Minden nap elmondta, hogy vissza fog szerezni minden áron, mert fontos vagyok neki. Ami engem igazán megrémít, azok csak az érzések, amik bennem is törnek a felszínre. Azonban nem szabad, hogy átvegyék az uralmat az eszem és a szívem felett. Nekem kell irányítanom.

Anyu pedig egyszer sem keresett. Hazz azt mondta előbb-utóbb fel fog hívni és megbánja a dolgokat, de én ebben nem hiszek. Ha képes volt eltaszítani magától egy férfiért, akkor sosem fog keresni.

Mivel sokszor vannak rémálmaim Harry sűrűn átnéz hozzám éjszakánként, hogy nincs-e gond. A legbolondabb ötlete pedig az volt, hogy vegyünk babaőr készüléket, amiből az egyik hozzám, a másik hozzá menni. Nem tudtam, hogy mit kellene mondanom. Először azt kellettem eldönteni, hogy viccel vagy komolyan gondolja, de mint kiderült, az ötlete vér komoly volt. Nem tudtam, hogy kínomban sírjak vagy nevessek.

Tudtam, hogy aggódik értem, és hálás is voltam, vagyok érte a mai napig, de túlzásnak éreztem ezt a babaőr dolgot, így úgy egyeztünk meg, hogy egymás mellett alszunk egy pár hétig és ha minden rémálmom eltűnni látszik, visszaköltözöm a vendégszobába. Ennek azonban az a hátulütője, hogy Harry nem egyszer köt ki éjszakánként a földön, aminek pedig csak egy következménye, mindig megcsikiz reggelente így az ébresztőmre már nincs is szükség. Tudja mennyire csikis vagyok, és éppen ezt használja ki minden adott alkalommal.

Persze engesztelés képe mindig kapok egy puszit és ő csinál nekem reggelit. Bár az utóbbi két éjjel jól viselkedtem, és nem kellett ölelkeznie a padlóval az ő legnagyobb örömére.

Gondolataimból kopogás hív vissza:

- Szabad - kiáltom elég hangosan ahhoz, hogy az ajtó másik oldalán álló személy is meghallja.

Az ajtó kinyílik és Harry lépbe rajta arcán egy hatalmas vigyorral.

- Már megint mit csináltál Styles? - kérdezem már-már félve.

- Le kellene jönnöd a konyhába - mondja.

A könyvem lerakom az ölemből és felállok az ágyról. Elé sétálok, és lassan teszem fel a kérdést:

- Mit. Csináltál. Odalent? - suttogom és próbálok nyugodt maradni.

- Inkább nézd meg te - vigyorog továbbra is.

A lépcsőn félve megyek le, de mikor beérek a konyhába a szívbaj kerülget. Törött tojások, liszt, cukor és kakaópor a földön.

- Mi a jó élet történt itt Harry? - nézek rá kigubbadt szemekkel.

- Mivel a csokis muffin a kedvenced, azt akartam neked csinálni, hogy mire végzel a tanulással kész legyen. De a vonat kisiklott.

- És elemeire hullott - teszem hozzá - És persze és takarítsak fel mi?

- Segítenél? - néz rám kutya szemekkel.

- De csakis azért, mert ha ezt a szüleid meglátnák szívinfarktust kapnának. Főleg Tina - mondom.

- Köszönöm - ad arcomra egy cuppanós puszit - Imádlak Romi.

Harry hozott egy vízzel teli vödröt, felmosót és persze seprűt lapáttal. A munkának azonnal nekiállunk, de a nagyját persze Harryre hagyom. Ő csinálta a kupit, akkor dolgozzon meg a rendért. Fél óra alatt a tisztaság szinte szokatlannak tűnik a konyha padlóján. Ekkor azonban Harry megszólal:

- Na - csapja össze két tenyerét - akkor segítesz sütni? - kérdezi.

- Most takarítottunk össze, és azért, hogy megint összebarmold a helyiséget, arra semmi szükségem. És amúgy is tanulnom kell Hazz - magyarázom.

- Romi csütörtök van, holnap mindössze három tesink lesz, osztályfőnökink, töri és kémia. Ami igen csak megvan köztünk - kap el derekamnál fogva.

- Muszáj minden egyes beszélgetésnél ugyanott kilyukadni? - sóhajtom lehajtott fejjel.

- Nem Miss. Fernández. Ha kegyed igent mondana az ajánlatomra, akkor nem kellene elviselnie a nyaggatásom.

- Hát akkor nyaggasson csak Mr. Styles - adok puszit állára.

Vagyis csak akarok, mivel lejjebb hajtja fejét, így az ajkait érem el. Azonnal elhúzódom tőle, de ő még mindig erősen tart karajiban.

- Miért menekülsz a saját érzéseid elől?

- Olyan érzések elő, amik nem is léteznek elég nehéz menekülni - vágom hozzá ridegen.

Harry szemeiben fájdalom látszódik, amitől megszakad a szívem. De önző módon nem akarok sérülni. Újra. Mellkasánál eltolom magamtól és összecsapom két kezem.

- Na, akkor álljuk neki a sütésnek, uram - nevetek fel.

Hazz arcára mosoly kerül, ami nagyon jól esik. Előveszek egy újabb zacskó cukrot, kakaóport és lisztet, mivel az előző adag a kukában végezte.

Mikor elkészül a massza beletöltjük a formába és berakjuk a sütőbe.

Hazz segít kimérni a megfelelő mennyiséget, és minden egyre jobban kezd összeállni. Amikor megfogom a lisztes zacskót és megfordulok, nekiütközök Harrynek így egy kevés a pólójára borul. Először tátott szájjal bámulok „művemre", majd elnevetem magam. Harry csípőre tett kézzel, komor arccal áll előtte, de ne bírom visszafogni magam. Fogalmam sincs, ezért mit fogok kapni, mivel ez a kedvenc felsője. Megfogja a lisztes zacskót és könnyed egyszerűséggel a fejemre borítja az egész tartalmát. Szemeim amilyen gyorsan tudom, becsukom, hogy ne menjen bele és próbálom nem olyan gyorsan venni a levegőt, mert ha felmegy az orromba szenvedni fogok vele az biztos.

Harryből azonnal gonosz kacaj szakad fel, ami csak még jobban felbosszant. A hűtőhöz fordulok és kiveszem a tejes dobozt. Harryn szerencsére egy gumis nadrág van, így megfogom annak és bokszerének felsőrészét, majd beleborítom a tejet. Arcáról azonnal lefagy a mosoly és mintha csak átvándorolna az enyémre.

Lassan lecsukja szemeit és kifújja a levegőt.

- Legközelebb ne velem húzz ujjat Styles - mosolygok győzelem ittasan.

Ő azonnal kinyújtja kezeit és derekam elkapva - mint egy zsákot - feldob a vállára. Hiába rúgdalozóm, őt ez egy cseppet sem hatja meg. Könnyen felvisz az emeletre egyenesen a fürdőbe. Beállít a zuhanykabinba és megengedi a hidegvizet. Tudja, hogy egyszerűen képtelen vagyok elviselni a hideget, éppen ezért csinálja.

Sikításom mértéke semmihez nem viszonyítható, és ezt ő nagyon is élvezi én azonban berántom magamhoz, hogy ne csak én szenvedjek. A végén már mindketten nevetünk a kialakult helyzeten. Harry hamar változtat a víz hőmérsékletén, ami meglep.

- Azért nem akarom, hogy megfázz - magyarázza.

Fogalmam nincs miért, de a karjaiba vetettem magam ő pedig kétség nélkül ölelt szorosan magához.

- Köszönöm, hogy vagy nekem Harry - suttogom, miközben a langyos víz fojt végig testünkön és ruhánkon.

- Mindig melletted leszek Romina. Mindig...