Sziasztok!
Megérkeztem az új fejezettel!
Az új részhez 32 vote és 6 olvasói komi érkezett! Te jó ég! HIHETETLENEK VAGYTOK!♥♥♥♥ Köszönöm!♥♥♥☺♥♥♥☺♥♥♥
Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

A távolból csipogás hallatszik. Olyan érzésem van, mintha mázsás súlyok nehezednének a mellkasomra és a szemhéjamra is. A levegőt nehézkesen tudom csak venni. Mintha a tüdőm egy hatalmas zsák lenne, amiben kibírhatatlanul meleg levegő áramlik.

Szemeim próbálom kinyitni, és hosszas próbálkozás után sikerül is. A hirtelen fény nagyon bántja a szemem, azért hunyorgatva próbálok kivenni valamit a körülöttem lévő világból. Nagyjából fél perc elteltével meglátom Harryt, ahogy az ágy mellett ül és kezemet fogja, amin egy fehér karszalag van.

- Harry – suttogom elhalt hangon.

- Romina – kapja fel a fejét – Te jó ég – lelkendezik – Hogy érzed magad? Nem fáj semmid? Hívjak orvost?

- Hol vagyok? – kérdezem.

- Kórházban vagy- feleli – Autóbaleseted volt. Frontálisan ütköztél egy terepjáróval.

És ekkor beugrik. Az autó az én sávomban jött, időm pedig már nem kikerülni az ütközést.

- Uramisten. Az új autó – kapkodom a levegőt – Összetörtem a vadonatúj kocsit.

A gép gyorsabban kezd csipogni, mint eddig. Harry felpattan az ágy melletti székről és arcomhoz hajol.

- Baba, ne ezzel foglalkozz – nyugtat – Most az a fontos, hogy minél előbb meggyógyulj.

A szoba ajtaja kinyílik és belép rajta Tina Adriannal. Amint meglátnak szemük felcsillan és odajönnek az ágyam bal oldalára.

- Kislányom – puszilja meg homlokomat Tina – Mikor ébredtél fel?

- Körülbelül öt perce – válaszol helyettem Harry.

- Hogy vagy Romina? – kérdezi ezúttal Adrian.

- Szörnyen érzem magam az autó miatt – sóhajtom szomorúan – Ezen kívül kissé fáj a bordámnál és a fejem is majd' széthasad.

- Az autó miatt ne aggódj Romina – nyugtat Hazza édesapja – Az a legkisebb gondunk most. A borda-, és fejfájás pedig úgy gondolom érthető.

- Miért? – teszem fel a kérdést ijedten?

- Két pár bordát eltörött és kettő megrepedt, ahogy nekicsapódtál a kormánynak. A szélvédőt pedig kifejelted, a hajvonaladnál három centi hosszan felszakadt a fejbőröd és agyrázkódásod lett. A bal lábad eltörött a jobb térdeden pedig zúzódás lett. A karodnak nem igazán lett baja, csak karcolás. Valamint belső vérzésed volt, de a műtét segített.

Teljes sokkban hallgatom vőlegényem szavait, és képtelen vagyok elhinni, hogy mi történt velem. Persze egy frontális ütközésről van szó és hálát adok Istennek, hogy túléltem. De mégis... olyan dolgokat, amiket eddig csak filmben láttam most velem is megtörtént. Akár meg is halhattam volna.

- Miféle műtét?

- Miután téged behoztak mi utána értünk be nagyjából öt perccel. Mivel te nem voltál magadnál ezért más családtagnak kellett a beleegyezése. Elmagyaráztam gyorsan a dokinak, hogy mi a helyzet, és hogy a vőlegényed vagyok. Így én írtam alá a papírjaidat. Összevarrták a fejed és elállították a belső vérzésed. A lábad gipszbe rakták, és kaptál egy kötést a jobb térdedre.

- Te jó ég – kapkodom a levegőt.

A gép mellettem ismét gyorsabban kezd csipogni.

- Baba, kérlek, nyugodj meg!

Tina kiszalad a folyósóra és elkapja az első nővért, aki arra jár. Bekukkant a szobába, majd kifut a folyósóra és fél percen belül egy tűvel tér vissza. Belenyomja az infúzióba. Eddig fel sem tűnt, hogy infúzió van nekem bekötve. Lassan megnyugszom, és a gép is lassabban csipog.

- Mikor mehetek haza? - kérdezem Harryt, aki az ágyam szélén ül, míg Tina és Adrian a kanapén, ami a szobában van.

- Fogalmam sincs, Baba – ad egy csókot Harry ajkaimra – Szeretlek.

- Én is téged – viszonzom vallomását.

***

Az egyik pillanatban kopognak az ajtón, majd ki is nyitják azt. Az orvos lép be rajta, akinek egy biztató mosoly jelenik meg az arcán, amikor meglát. Harry feláll az ágyamról és átmegy a másik oldalra, Christina és Adrian felállnak a kanapéról és a fiúk mellé állnak. Az orvos arra az oldalra sétál, ahol eddig Hazz ült.

- Miss Fernández – üdvözöl – George Conesster vagyok, az orvosa. Hogy van?

Mr. Conesster természetesen fehér köpenyt viselt, és a szíve fölött volt a névtáblája. Haja színe fekete, de enyhén őszül. Arcán látszik, hogy ápolt és ad a megjelenésére. Egyáltalán nem lehet ráncot látni az arcán. Nagyjából az ötvenes évei közepén járhat, vagy pedig abszolút nem látszik rajta az öregedés jele.

- Fáj a bordám és a fejem, de ezt leszámítva jól vagyok.

- Ennek igazán örülök Miss Fernández. A vőlegénye nagyon aggódott ön miatt.

- Igen, tudom – mosolyodok el – Doktor úr, mikor mehetek haza?

- Az elkövetkezendő napokban elvégzünk néhány vizsgálatot. Ha jók lesznek az eredmények, akkor nagyjából 10 nap múlva hazamehet.

- Nem lehetne előbb? – kérdezem.

- Miss Fernández, kérem, ne legyen türelmetlen. Az a fontos, hogy jók legyenek az eredményei. Azután esedékes ez a beszélgetés.

- Rendben van – sóhajtom lemondóan.

- Este még benézek önhöz, hogy hogy van. Rendben? – mosolyog rám gyengéden.

- Rendben van doktor úr. Köszönöm szépen – viszonzom mosolyát.

- Köszönjük doktor úr – hálálkodnak a Styles szülők és vőlegényem.

- Igazán nincs mit. Ez a munkám – mondja, majd elindul az ajtó fele – Nyitva hagyom az ajtót, hogy ha bármi történik, tudjanak szólni.

Mi bólintunk, majd el is tűnik a szobából.

- Megnyugodtál Baba?

- Csak minél előbb haza szeretnénk menni innen. Gyűlölöm a kórházakat – siránkozom.

Tina és Adrian visszaül a kanapéra, Hazz pedig az ágyam szélére. Senki nem szól egy szót sem, így én lehunyom szemeim a pihenés reményében.

- Romina?

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport link: https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer:

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair