Sziasztok!
Megérkeztem a kövezetező fejezettel!
Az előző fejezethez 31 vote és 3 olvasói komi érkezett, amikért elmondhatatlanul hálás vagyok! Köszönöm!♥♥♥☺♥♥♥☺♥♥♥
Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!

Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

December huszonnegyedikét írunk.

Harry már nem fekszik mellettem, és meglepetésemre a sötétítő is ki van húzva. Az ablakon kipillantva látom, hogy az ég kissé borús, ez pedig tökéletesen el is veszi a kedvem attól, hogy kikeljek az ágyból. Lerúgom magamról a takarót, és nyújtózkodni kezdek az ágyban. Pólóm felcsúszik a mellem alá, testem pedig azonnal megkönnyebbül. Mintha feltöltődnék energiával, de mégse lenne elég arra, hogy erőt véve magamon felkeljek. Szemeim becsukom és ellazulva fekszem az ágyon.

Egy kéz érinti meg a hasam, ami részemről egy sikítást eredményez. Kezeim hasamhoz kapom, amilyen gyorsan tudok felülök és lendítem is a jobb kezem. A követező pillanatban egy arcon csattan a kezem. A személy, aki az imént a szívbajt hozta rám, feljajdul. Ekkor veszem csak észre, hogy az ember, akit állon vágtam nem volt más, mint Brandon.

- Te jó ég – kapom szám elé a kezem – Ne haragudj Bran.

Ekkor veszem csak észre, hogy a szobában van még Mo és Ella is, akik a hasukat fogva nevetnek az előbbi jelenten. Brandon fogja az állát és rám emeli tekintetét.

- Neked is jó reggelt RoRo – mondja fájdalmasan.

- Ne haragudj Bran – fogom arcát két kezem közé és puszit nyomok arca egyik oldalára.

- Ezt érdemlem, amiért meglátogattalak? – kérdezi megjátszott felháborodottsággal.

- Azért minket se felejts ki Brandon – háborodik fel Mo – Terhes vagyok. Ebből kifolyólag érzékeny és hirtelen haragú. Ne húzz velem ujjat.

- Meglátogattunk – javítja ki magát azonnal a fiú – A köszönés felétek már nem is divat. Múltkor a barátod húzott be nekem. Most pedig te. Mi van veletek? Valami pankrációra készültök?

- Nem, nem – nevetek kínomban – Megijedtem, ne haragudj.

- RoRo, semmi baj – puszil meg ezúttal ő.

- Hogyhogy itt vagytok? – kérdezem felhúzott szemöldökkel.

- Hallottunk a nagy hírről – mondja Ella vigyorogva, s Moval együtt leülnek az ágyam végébe.

- Harry mondta el – mosolygom.

- Tegnap felhívtuk, hogy mi lett a végeredménye a kis akciójának – rázza meg vállait Mo.

- Szóval ti tudtatok róla? – kérdezem meglepetten.

- Már két hete – legyint Brandon, mintha semmit sem jelentene.

- Ahhoz képest, hogy mind a hárman milyen nagy pletykafészkek vagytok, nagyon jól tudtatok titkolózni – nevetek fel.

- Szükséghelyzetben mi is ki tudjuk hozni magunkból a legkevesebbet – feleli Ella.

- Imádlak titeket – mondom és csoportosan megöleljük egymást.

Nehéz felfogni, hogy ilyen barátaim vannak. Mindig mellettem vannak és amint valami jó történik máris velem együtt örülnek. Ha valami nem stimmel pedig vigasztalnak.

A hetek alatt a lányok nagyon megkedvelték Brandont és a ő is a csajokat, aminek hihetetlenül örülök. Nem szerettem volna két részre szakadni. Fontos nekem, hogy a barátaim jóban legyenek egymással, vagy legalább ne akarják kinyírni a másikat.

- És hogy vagytok Mo? – kérdezem barátnőmet.

- Most már csak egy hét és az ötödik hónapba lépek – simogatja gömbölyödő pocakját – Három napja éreztem az első rúgását fürdés közben – könnyesednek be szemei – Számomra épp ésszel felfoghatatlan, hogy egy kis teremtmény, egy új élet növekszik a pocakomban. Érzem, ahogy mozog és ahogy rugdos az apró kis lábacskáival. A vizsgálatok szerint jól van, és pedig várom már, hogy a karomban tarthassam, ahogy Eric is.

- Tudjátok már milyen nemű? – kérdezem.

- Nem. A 12. héten kiderülhetett volna már, de nem mutatta meg magát és azóta sem. Holnap lesz a következő ultrahang és reménykedünk benne, hogy már 100%-ra meg tudja mondani.

- Mit mondott az orvos eddig? – érdeklődik Brandon.

- Azt mondja 75%, hogy kislány – mosolyog a kismama – És Eric már most szerelmes a kishercegnőbe. Hiába mondom neki, hogy ne vegye kézpénznek, hajthatatlan, hogy ő kislányt hozott össze és nem tévednek az apai megérzései – nevet fel szívből.

- Juj – tapsol Brandon – Ha kislány lesz majd veszek neki cuki rózsaszín kis ruhákat. Igazi kis habos-babos szoknyát fog tőlem kapni.

- Bran lassíts – nevet Ella – Még egyelőre várjuk meg, hogy megszülessen a baba és, hogy a szülei kigyönyörködhessék magukat a kis tündérben.

- Ez a beszélgetés csak akkor fog viccessé válni, amikor megtudjuk, hogy nem hercegnőnk lesz, hanem hercegünk.

***

A karácsonyfát díszítve ismét elfog a szomorúság.

- Ne gondolj rá, Baba – jön oda mellém Harry és megpuszilja arcom.

- Kislányom, mi a baj? – kérdezi azonnal aggódva Tina.

- Az anyukája – feleli helyettem vőlegényem.

- Ez a szeretet ünnepe és nincs velem – folynak végig arcomon a könnyek.

- Jaj kicsim – ölel magához Adrian – Ne szomorkodj. Mi itt vagyunk veled és szeretünk.

Tina adott egy zsebkendőt, megtöröltem a szemeim és az orrom, majd folytattuk tovább a díszítést.

***

És eljött december huszonötödike. Szent karácsony reggele.

Szemeim kinyitva látom, hogy a Styles család körbe állja az ágyat – már amennyire hárman tudják.

- Boldog karácsonyt – mondják mindhárman egyszerre.

- Boldog karácsonyt – viszonzom hunyorogva.

- Szeretnénk most odaadni az ajándékod – mondja Tina, majd finoman meglöki Adriant, aki leül az ágyra.

- Kérlek csukd be a szemed és add a kezed – mondja lágy hangon Adrian.

Ránézek Tinára és Harryre, akik izgatottan bólintanak. Teszem, amit Harry édesapja kért tőlem. Kezem az övébe illesztem, majd becsukom a szemeim. Megérzek valami kis dolgot a tenyeremben.

- Kinyithatód – mondja Harry.

Lenézek a kezemre, amiben egy slusszkulcs található. Furcsa szemekkel tekintek fel a családra.

- Hát ez? – kérdezem értetlenül.

- Ez a kocsid kulcsa – feleli Adrian.

- Hogy mimnek a kulcsa? – tágulnak ki a szemeim és felhúzom szemöldököm.

- Vettünk neked egy autót, hogy mindenhova kényelmesen el tudj menni, ha mi nem érünk rá, ez a jómadár meg a stúdióban van – veregeti vállon Adrian Hazzat.

- Ezt nem fogadhatom el – rázom meg a fejem nemlegesen.

Képtelenség, hogy elfogadjak egy autót a vőlegényem családjától. Nem mondom, hogy nem számítottam egy drágább parfümre, de egy autóra...

- De még szép, hogy elfogadhatod – bólogat serényen Christina.

- Nem. Egy autó hatalmas ajándék és nem vagyok senkitek, hogy azt vegyetek nekem karácsonyi ajándék gyanánt.

- Romina – fogja meg a kezem Tina – Olyan vagy, mintha a fogadott lányunk lennél. Te vagy a fiúnk menyasszonya. Megsértenél, ha nem fogadnád el tőlünk.

- De egy autó akkor is egy vagyon – rázom meg a fejem.

- Öltözz fel és gyere le megnézni – mondja Adrian ellentmondást nem tűrően.

Ki mennek a szobánkból én pedig tudom, hogy nincs más választásom.

Lezuhanyozom és elintézem a reggeli teendőimet, majd egy laza lófarokba fogva a hajam felöltözöm. Felveszek egy kényelmes tornacipőt, majd lemegyek a földszintre. Harryék már várnak és egyből ki is megyünk a házból. A slusszkulcsot a kezemben szorongatom, mikor megpillantom az autót.

Egy hófehér BMW M6-os Cabrio. Lenyűgöz a látványa és képtelen vagyok megszólalni.

- Az ajándékod – puszil meg Harry – Boldog karácsonyt, Baba!

- Ezt tényleg nem fogadhatom el. Egy BMW... ez... egy vagyon. Nem költhettek rám ennyit.

- Már megtettük, és szeretnénk, ha elfogadnád Romina. Ne sérts meg minket azzal, hogy visszautasítod – sóhajt mélabúsan Tina.

Christina Styles az az asszony, aki pontosan tudja hogyan kell keverni a lapokat. Tudja, hogy nem sérteném meg őket, és annak érdekében, hogy elfogadjam minden kártyát kijátszik.

- Romina Kayla Fernández-Smith, azaz jövendőbeli Mrs. Styles – nyitja ki az ajtót Harry – Az autója előállt. Kérem, fáradjon be a gépjárműbe és vigye el ezt a király kis járgányt egy próbakörre.

Egy hatalmas mosoly kúszik arcomra és tudom, hogy nincs választásom. Megkerülöm az autót, majd beülök a nyitott tetejű autóba.

- Ti is eljöttök velem? – kérdezem.

- Nem Romina, ez a te utad – feleli Harry.

Kipattanok az autóból, majd megölelem Harry szüleit, és végül Harryt, aki szorosan von magához.

- Szeretlek – suttogja nyakamba – Vezess óvatosan.

- Rendben van, én is szeretlek – nyomok ajkaira egy hosszabb csókot – Nagyon szépen köszönöm mindhármatoknak.

- Aztán csak okosan az utakon kislányom – mondja Tina.

Beszállok az autóba, majd elindítom. Integetek a Styles család tagjainak, majd elindulok az utón. Úgy döntök, megyek egy kisebb kört a városban, azzal éppen ki tudom próbálni az autót.

Ahogy befordulok az utolsó előtti kisutcába, megpillantok egy terepjárót, ami az én sávomban jön egyenesen felém. A következő pillanatban behunyom szemeim, majd csak egy hatalmas csattanást észlelek. Az ütközés után néhány másodperccel – azt hiszem –, az utolsó, ami megjelenik lelki szemeim előtt nem más, mint Harry arca, majd elnyel a sötétség...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport link: https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer:

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair