Sziasztok!
Végre  megérkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 46 vote és 2 olvasói komment érkezett. Nagyon szépen köszönöm! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥☺♥♥☺♥♥
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

*Romina szemszöge*

Hiába minden pillanat, a családjainkkal töltött időből sosem elég. A mosolyuk látványa, a nevetésük hangja és boldog szempárjaik megannyi örömet jelentenek nekünk abban az életben, amely adatik nekünk.

A kis családi napunk után elhatároztam, hogy nem fogok siránkozni a sorsomon. Ki kellek élvezni minden egyes másodpercet, amit kapok. Huszonhat évem alatt sok mindent megéltem. Valakinek még a századik életéve is betöltésre kerül. Mások azonban csak napokat kapnak az élettől.

A napok viszont villámgyorsan repülnek el a fejünk felett. Öt napja – hétfőn – megtartották az évnyitót Darcyéknak. Bár szívesen élvezték volna a velünk töltött órákat, nekik be kellett ülni az iskolapadba, s ez egy teljesen új helyzetet teremtett az ikreknek. Ma már le is telik nekik az első hét az általános iskola első osztályából. Eddig nem panaszkodtak – gondolom, mivel nem kellenek tanulni.

A tegnapi nap folyamán voltam bent a modellügynökségnél és felmondtam. A főnökeim és a munkatársaim sem akarták elhinni, hogy mi történik velem. De ez a csúf igazság. Harry minden fellépését, interjúját és egyéb megjelenését lemondta, hogy minél többet velem lehessen.

A közösségi oldalakon pedig hatalmas visszhangja lett mindkettőnk tettének. A rajongók egy része megértő volt, egy másik része elháborodott, a harmadik csoport pedig mindenféle elméletet szült, miszerint rábeszéltem Harryt hogy tűnjünk el a nyilvánosság elől. De bárcsak erről lenne szó. Az évek alatt jó lett volna néha megszökni a média karmai közül.

- Jól vagy? – simul hozzám Hazz a teraszon.

Az udvaron repkedő madarak vígan csiripelnek, és ez megnyugvással tölti el lelkemet.

- Persze – felelem és ölelésébe bújom.

Karjait körém fonja és vállamra dönti fejét. Nyakamon lágy puszikat hagy, minek hatására borzongás fut végig egész testemen. Harry ajkai közül egy halk kuncogás hallatszik.

- Örülsz magadnak, mi? – nevetek fel jóízűen.

- Az ilyesfajta reakcióidnak mindig is örültem, Baba – fordít szembe magával.

Ujjaimmal megcirógatom nyakát. Mint egy kiscica bújtatja arcát tenyerembe, s tekintetét rám emeli. Zöld szemei a végtelent jelenik számomra, akárcsak a világ legmélyebb óceánja.

- Szeretlek – ad mosolyogva egy eszkimó puszit.

- Én is szeretlek – viszonzom vallomását.

***

A gyerekek vidáman, bár kissé fáradtan, de hazaérkeznek iskolából. Táskájukat vidáman ledobják a nappaliba, amit én nem szívlelek. A táskának a szobában a helye és nem a nappaliban. Nevelő szándékkal intézem feléjük szavaim, miszerint vigyék fel a holmijukat a szobájukba.

Az elmúlt jó pár napban nagyon megszerették az ikrek Hazz házát. Nem szeretném őket sosem visszavinni a házamba. Amilyen gyorsan lehet, szeretnék majd megszabadulni tőle a tárgyalás után. De ahhoz előbb el kell fogniuk Drewt, akiről a mai napig semmit nem tudnak.

Az ebédet gyorsan elfogyasztják annak érdekében, hogy minél előbb játszhassanak. Miután elmosogattam a tányérokat kimegyek a gyerekek és Hazza után az udvarra. Darcy és Oliver vidáman passzolgatják egymásnak a focilabdát miközben Harry – megjátszva ügyetlenségét – fut utánuk ama szándékkal, hogy elvegye tőlük a labdát és szerezzen gólt. Két kapu van felállítva, de az ikrek éppen az egyik kapu mögött futkároznak a labdával.

Vidám mosollyal az arcomon vetem bele magam én is a játékba.

- Vigyázz! – kiáltja Oliver a húgának – Beszállt a Mami is!

- Oké – felel bátyja figyelmeztetésére Darcy.

Odafutok Harryhez, aki aggódva néz rám.

- Biztos jó ötlet ez? – kérdezi – Nem fáj semmid?

- Jól vagyok – bólintok – Bevettem az előírt gyógyszert is.

Látom, hogy nem tetszik Harrynek, hogy futkozni szeretnék, de el kell fogadnia.

- Most pedig nyerjük meg a meccset – kiáltom el magam, Harrynek célozva szavaim.

A gyerekek felsikítanak és gyorsabban kezdenek futni a labdával. Darcy lány létére imádja a focit – akárcsak én –, kiválóan és magabiztosan bánik a labdával minden alkalommal.

Harryel gyorsabb tempót veszünk fel, nekem pedig sikerül is elvenni a labdát a lányomtól.

- Kapd el Ollie – morogja Darcy egy helyben állva, majd a nyomomba ered.

Átpasszolom a labdát Harrynek, aki direkt vezeti Darcy felé a labdát, de könnyen kicselezi a lányunkat.

- Ez nem ér Apci – nevet Darcy – Neked olyan nagy lábad van. Nekünk meg pici.

- Majd ha megnőtök nektek is nagyobb lábatok lesz – adok egy puszit a pici lány fejére, majd a labda irányába futok.

Ollie igyekszik labdát szeretni, majd Harry esése után ez sikerül is neki. Harry rám kacsint, én pedig rosszallóan megrázom a fejem. Nem szeretem, mikor csak azért elesik, hogy a gyerekeknek sikerélményük legyen. Sosem lehet tudni, hogy milyen következménye lesz egy-egy esésnek.

***

- Képzeljétek! – mesél Darcy nagyszüleinek a vacsoraasztalnál – 3-2-re nyertünk Oliverrel délután.

- Igazán? – mosolyog Adrian unokáira.

- Igen – bólint helyeselve Ollie – Kettőt rúgott Darcy, egyet pedig én. A másik kettőt pedig a Mami.

- A fő, hogy jól éreztétek magatokat – mondja anya.

- Az biztos – vigyorognak a gyerekek.

A vacsora további részében néhány szót mondanak az iskolában eltöltött órákról. Ahogy befejezzük az evést Harry feláll és köhint egyet, mire mindannyian rá figyelünk.

- Öhm... Tudom, hogy ez egy furcsa dolog, de ezt most kell megtennem – mondja, majd elém sétál és letérdel elém.

Harry egyik kezével megfogja az enyémet, míg a másikban pedig már egy gyűrűt tart. Azt a gyűrűt, amit hét éve hozzá vágtam a szakításunkkor.

- Romina Kayla Fernández-Smith – szólít teljesen nevemen – Te vagy az a nő az életemben, akit örökké szeretni fogok. Megajándékoztál két gyönyörű gyermekekkel, akik csodálatossá teszik a mindennapjainkat. Fogalmam sincs, mihez kezdenék nélkületek... Mindig is úgy tartottam, hogy egy férfinek három nőt kell szeretnie; aki őt szüli, aki neki szül, és aki neki születik... Ez velem sincs másként. Éppen ezért –pillant a gyűrűre – szeretném, ha örökre hozzám kötnéd az életed. Hogyha újra az ujjadon viselnéd ezt a gyűrűt, ahogyan azt évekkel ezelőtt is tetted... Romina, hozzám jössz feleségül?

A levegő a tüdőmben szorul. Az ikrek tapsolni kezdenek, a szüleink pedig kíváncsian várják válaszom. Harry idegesen térdel előttem, és ahogy nekem is, a másodpercek neki is egy örökkévalóságnak tűnnek. Némaságom után azonban kicsikarom magamból a választ:

- Nem...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair