Sziasztok!
Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

Mély levegővétel után bekopogok a gyerekek szobájába. Az ajtó túloldaláról lépteket hallok, majd kinyílik az ajtó. Darcy mosolygós arccal áll előttem. Gyönyörű zöld szemei csak úgy csillognak a jókedvtől.

- Mami – kiált fel – Gyere be! Apcival és Oliverrel legózunk.

- Ez jól hangzik – mosolygok rá és belépek a szobába.

Hazz és Ollie a szőnyegen ügyeskednek, hogy megépítsék a kamiont. A fiúnk előszeretettel magyarázza édesapjának, hogy melyik darabka hova illik, Harry pedig szívesen eljátssza a tudatlant, hogy boldoggá tegye fiát. Darcy megfogja a kezem és lehúz engem is a földre. Harry rám pillant, de nem szól egy árva szót sem.

- Gyerekek, szeretnék nektek mondani valamit – szólalok meg néhány perc után – Üljetek fel az ágyra.

Darcy és Oliver félve, de megteszik, amit kérek tőlük. Letérdelek az ágy elé, hogy mindkettejüket jól láthassam. Harry mögém ül és derekamon pihenteti egyik kezét.

- Baj van, mami? – kérdezi Darcy, miközben szája kezd lefele görbülni.

- Nos, tudjátok, hogy az elmúlt néhány hétben sokat fájt a hasam – mindketten helyeslő választ adnak – Ma voltam a doktor bácsinál.

- Mit mondott? – faggatózik Oliver.

- A doktor bácsi azt mondta, hogy hamarosan fel kell mennem a mennybe, játszani az angyalokkal – szipogom.

Darcynál ez az a pont, ahol eltörik a mécses.

- Itt hagysz minket mami, mint a nagyapa? – sírja.

- Igen – simogatom a térdüket, nyugtatásként – A kisangyaloknak szüksége van rám.

- Menjen hozzájuk más – vágja be a durcit Ollie – Nem akarom, hogy elmenj mami – borul a nyakamba – Nem akarom, hogy itt hagyj minket csak azért, mert az angyalok nem tudnak kivel játszani.

Darcy a másik vállam célozza meg. Mindkét gyerkőc átöleli a nyakamat. Darcy könnyei áztatják a pólóm, de nem érdekel. A gyerekeim szomorúsága mindennél rosszabb. Nehezen, de igyekszem tartani magam és nem a szemük láttára összetörni.

- Kicsikéim – hajolok hátra, hogy rám nézzenek – Gondoljatok bele, hogy milyen rossz lehet az angyalkáknak, hogy nincs velük senki, akivel tudnának játszani. Ti mit csinálnátok, ha nem játszana veletek senki?

- De ott van nekik a nagyapa is – szipogja Darcy – Miért kellesz nekik te is?

- Mert egyre több kisangyal van a mennyországban – felelek – Kell valaki, aki velük is foglalkozik. Aki megtanítja őket azokra a dolgokra, amiket ti már például tudtok.

- Nem érdekel, mami – toporzékol Oliver – Ne menj el hozzájuk.

- Ollie, drágám, ezt nem én döntöm el.

A szívem, majd megszakad, hogy így kell látnom a gyerekeimet. Sosem gondoltam, hogy ilyen korán eljön az az idő, amikor itt kell hagynom őket.

- Akkor majd felmegyünk hozzád Darcyval – mondja határozottan a fiam – És akkor tudunk találkozni a nagyapával is.

A levegő a tüdőmben szorul, a sós könnyek marják szemeimet. Harry megköszörüli a torkát, majd átveszi a szót.

- Gyerekek, nem tudjátok majd meglátogatni anyut – mondja ki a számukra fájó igazságot az édesapjuk.

Mindkét gyerek ismét a vállamra borul és úgy szorítanak magukhoz, mintha az életük múlna rajta. A lelkemet marcangolja, hogy ekkora keserűséget okozok számukra.

- Akkor nem is szeret minket a mami – lök el magától a következő pillanatban, a síró Darcy. Majd Oliver is így cselekszik.

Cselekedetük mélységesen megbánt, de megértem őket. Úgy érzik, nem szeretem őket és ezért nem akarok maradni. De mégis, én bármit megadnék azért, hogy még hosszú-hosszú éveket tölthessek velük.

- Ne mondjátok ezt – kérlelem őket elfúló hangon – Nagyon szeretlek titeket. Ti vagytok az életem értelmei.

- Nem igaz – kiáltja el magát sírva Oliver.

Soha nem láttam még ilyeneket. Volt már néhány hisztijük az évek alatt, de sosem keltek ki magukból ennyire.

***

Az érzelmi viharok még az este folyamán is tombolnak. A gyerekek nem akarnak beszélni velem, mondván, hogy nem szeretem őket. Anya pedig még mindig alszik, amit nem is bánok, hiszen elég sokk volt számára a hír.

A vacsora alatt senki nem szól egy szót sem. A csend már-már zavaró. Harryvel megfürdetjük az ikreket, majd egy jó éjt puszi után magukra hagyjuk őket. Hazzaval pedig, bevonulunk a szobánkba. A szekrénynél állva fehérneműt keresek az éjszakára, valamint egy pólót és egy rövidnadrágot pizsama gyanánt.

- Mész először fürödni vagy menjek én? – szólalok meg.

- Nekem mindegy – feleli, amolyan nemtörődöm hangon – Mehetsz, ha szeretnél.

- Megértem, hogy haragszol rám, amiért nem vállalom a kemoterápiát – mondom hangosabban a kelleténél – De elfogadhatnád, hogy nem akarom a hátralévő időt kórházban tölteni, fájdalmak közepette, miközben kihullik a hajam és addig fajulnak a dolgok, hogy a gyerekeim sem ismernek meg.

Esélyt sem adva neki a válaszadásra, berohanok a fürdőbe és magamra zárom az ajtót...

☺ CSATLAKOZZ TE IS A FACEBOOK CSOPORTHOZ! ☺

FB csoport neve: "Eltaszítva (wattpad)"

☺NÉZD MEG TE IS A TÖRTÉNET ELŐZETEST! ☺

Eltaszítva Trailer: youtube: Eltaszítva - Wattpad

Készítette: Claudia Sinclair